Sokan nem értenek egyet az FC Barcelona jelenlegi elnöksége által képviselt irányvonallal, melyet az ugyan végül elbukó, de történelmi aláírásszámot produkáló szeptemberi aláírásgyûjtés mellett az #EurobarçaBlog következõ írása is hûen tükröz. A szakmai koncepció elhibázottsága az alábbi írás szerint a középpálya összetételén figyelhetõ meg a leginkább.
Xavi Hernandez távozása, Andres Iniesta kiöregedése, a karmesterek méltatlan pótlása. Röviden talán így foglalható össze a Barcelona középpályájának az utóbbi években egyre jobban húzódó és megoldatlan problematikája.
Sokan érezhetjük azt joggal, hogy Xavi 2015-ös távozásával egy új korszak vette kezdetét a csapat centrumában. Eligazolása utáni elsõ szezonban rögtön érzékelhetõ volt, hogy töredékére csökkentek a középpályán az elegáns, könnyed, finom megmozdulások, a védelem mögé belöbbölt kulcspasszok.
A vezetõség Xavi pótlásának a megoldását a középpálya fiatalításában látta. Úgy gondolták, hogy a fiatal lendületesség, a tanulási és bizonyítási vágy megreformálja, és újraértelmezi középpályánk játékát. Ekkor még senki sem gondolta, hogy a közeljövõben mekkora problémahullámot indít el Xavi és lassacskán Don Andres pótlásának nehézsége.
A cél a fiatalítás volt, egy régi sikerkorszak lezárása, és egy új, talán még sikeresebb korszak elindítása. Egy Barcelona szintû klubnál, ha a fiatalítás szóba kerül, elsõször mindenkinek a híres és sikeres La Masia jut eszébe, ahol maga Xavi és Iniesta is korszakalkotó játékossá nõtt ki. Azonban a jelenlegi szakmai vezetõség számára a fiatalítás nem állt szimbiózisban az akadémiás tehetségek térnyerésével. Itt követte el talán az egyik legnagyobb hibát a vezetõség. A La Masia kikerült a figyelem középpontjából és más klubok fiatal játékosaiért kezdtünk euró milliókat kidobálni az ablakon eredményesség és siker nélkül.
Érkezett Denis Suarez és André Gomes, mint lehetséges kulcsemberei a Barcelona következõ, virágzó középpályájának. Az átigazolási szezon lezártát mindenki nagy elégedettséggel és büszkeséggel nyugtázta, várva az „új Xavi” születését. Teltek a mérkõzések és látva Denis valamint Gomes játékát kezdtek kételyek felmerülni a szurkolók körében. Gomes teljes mértékben elmaradt a valenciai teljesítményétõl és egyfajta fásultság, lomhaság jelei kezdtek mutatkozni a játékán. Nem tudott teljes mértékben beilleszkedni, és nem tudta felvenni a barcelonai játék utazósebességét. Bátran mondhatom szurkolótársaim nevében is, hogy a tõle várt lendület és kreativitás, ami valenciai karrierjét jellemezte, itt megbukott, és elsõ Barçás szezonjának a végére egyértelmûvé vált, hogy nem lesz meghatározó személy, szimplán egy elbaltázott igazoláspolitika végterméke. Denis teljesítménye szintén megosztja a Barcelona szurkolók véleményét. Suarez elsõ szezonja jobban sikerült és érezhetõ volt benne az akarás, küzdésvágy, de az áttörés nála is elmaradt. Így a kreativitás pótlására kiszemelt és leigazolt fiatalok nem tudták feledtetni Xavit a Barcelonánál.
Mindezek mellett Rafinha sérülések hada miatt nem tudta huzamosan bizonyítani, hogy alkalmas lenne a jövõ Barçájának karmesterévé válni, és Sergi Roberto teljesítménye is sokkal inkább hullámzó, mintsem kiegyensúlyozott tendenciát mutat/mutatott. Így elfogytak azon játékosok az elsõ keretnél, akik alkalmasak lennének tartósan is a csapat irányítására.
Látva e játékosok kicsapongó teljesítményét, a teher ismét az egyre öregedõ Iniesta nyakába szakadt. Azonban Iniesta sem lesz már fiatal, és Xavi pótlásának problémájához hasonlóan egyre inkább kopogtat Andres helyettesítésének a megoldása is. Iniestától már nem várható el az évi 50-60 meccses szezonok teljesítése. Maradtak a karmesteri cím betöltésére a középpálya igavonói, brusztolói, zongoracipelõi. Gondolok itt Busquetsre, Rakiticre és a frissen igazolt Paulinhora. Azonban egy szezonon keresztül egy személyben kreatívan segíteni a csapat „elõrejátékát” és közben tökéletesen szûrni az ellenfél támadásait szinte lehetetlen, és emberfeletti erõnlétet valamint koncentrációt igényel. Apropó koncentráció, a szezon döntõ szakaszához érve tavaly is többször észrevehetõ volt, hogy e fontos készség Rakiticnél és Busquetsnél is alább hagyott. Teljesen egyértelmû, hogy egy Barcelona méretû és szintû klubnál pedig szükség van mindkét poszt harmonikus betöltésére az év végi sikerek elérése érdekében. Busquetsbõl és Rakiticbõl sosem lesz Xavi kvalitású irányító, ahogy Xavinak sem az ellenfelek szûrése volt a fõ feladata.
Egy szó, mint száz, a szezonközi hullámvölgyek elkerülése és a jövõbeli sikerek érdekében kulcsfontosságú a régóta hiányzó kreativitás és könnyedség pótlása a középpályánkon. Talán bíztató jel lehet számunkra a jövõre nézve, hogy az idei nyári átigazolási szezonban már nem egy Andre Gomesban látták a lehetõséget, hanem egy Coutinho kaliberû játékosban.
Írta: Krupánszki Máté
Amennyiben kedvet érzel ahhoz, hogy bármilyen témában – aktualtiás, klubtörténelem vagy riválisok – kifejtsd a véleményedet, kérjük, küldd el az írásodat az eurobarca@eurobarca.hu e-mail címre! A szerkesztõség fenntartja a jogot magának arra, hogy csak a nyelvtanilag és stilisztikailag egy bizonyos szintet meghaladó írásokat közölje az oldalon.
