Mostanában elég sok, a klub vezetőségét bíráló írás, amely azt nehezményezi, hogy a Barcelona távolodik a Cruyff által képviselt filozófiától.

Ennek egy újabb következményére hívnám fel a figyelmet. Néhány évvel ezelőtt, amikor még egy „Pep” becenévre hallgató úriember irányította a csapatot, más volt a játék képe. Akkor sem nyert meg mindent a csapat, voltak elveszített trófeák. Akkor is voltak nehezen emészthető vereségek, de a Barça minden meccsen győzni ment ki a pályára. Minden meccsen dominált, ugyanúgy labdabirtoklásban, mint helyzetkialakításban és szép játékkal szórakoztatta a „nagyérdeműt”. Minden mérkőzés esélyese volt.

Ez oda vezetett, hogy a legtöbb játékos ide vágyott. Olyan játékosok, mint Fábregás (Arsenal), Alexis Sánchez (Udinese), David Villa (Valencia), Neymar (Santos), ter Stegen (Mönchengladbach) és még sorolhatnám, akik a saját idejükben sztártehetségek voltak, és az ajánlatok széles választéka hevert az asztalukon. Ők mégis a Barçát választották, lemondva a máshol kínált magasabb fizetésről, amit esetleg egyes topklubok (PSG, Manchester City, Real Madrid) megadtak volna. Sőt sokszor még maguk harcolták ki azt is, hogy a csapatuk olcsóbban engedje el őket Barcelonába, mint amennyit más csapatok fizettek volna értük (emlékezz például Fábregásra).

Szerencsére még néha akadnak ilyen játékosok, akiknek a Barcelona az álma (lásd De Jong), de sajnos az ilyen egyre kevesebb. Azzal, hogy a klub távolodik a saját filozófiájától, egyre kevésbé vonzó a fiatal tehetségek számára. Az utóbbi években többször is előfordult, hogy az ifjú titánokért folytatott küzdelemben alul maradtunk, mert a fiatal játékosok nem a Barcelonát tartják a legjobb alternatívának. Had említsem meg Dani Ceballost, aki miután 2017-ben megnyerte az U-21-es Európa-bajnokságot, és elnyerte a torna legjobb játékosának járó elismerést, a két spanyol óriás érte folytatott versenyfutásában a madridiak részesítette előnyben, idén nyáron Jovic leigazolásánál vesztettünk csatát, végül pedig De Ligt esetében a Juventus bizonyult vonzóbbnak a katalán óriásnál.

Ahelyett, hogy jövő játékosaira építkeznénk, egyre többször fordul elő, hogy olyan idősödő, csillagkorszakának már a végén járó játékosok felé irányulunk, mint Paulinho, Vidal, Griezmann, vagy esetleg a legújabb projekt Neymar. Ők amellett, hogy már korosodnak, a klub játékfelfogásának sem a legvitézebb képviselői, és ha ez még nem lenne elég, néha még sok száz millió euróba is kerülnek.

Így tehát, hogy keretes legyen a szerkezet, egy befejező gondolat a mélyen tisztelt klubvezetésről. Ha visszaemlékszünk a Rosell – Bartomeu éra kezdetére, az első lépésük az volt, hogy a pert indítottak Laporta ellen, amiért több száz millió euró adósságban hagyta a klubot. Ez a vád utólag hamisnak bizonyult, viszont most már tényleg adósságban vagyunk, a La Másián lévő játékosoknak esélyük sincs a nagy csapatba kerülésre, a Cruyff filozófia romokban, sőt ami talán a legrosszabb, a fiatal, tehetséges játékosok emiatt már egyre kevésbé akarnak Barcelonába igazolni.

El kellene gondolkodni, hogy mi lesz az eredménye, ha továbbra is ebbe az irányba halad a „több, mint egy klub”.

Írta: Papdan Csaba