Természetesen az idei nyár slágertémája a brazil Neymar Junior átigazolási ügye, mely kapcsán a Barcelona a saját lehetőségein belül mindent megmozgat, hogy visszaszerezze a tékozló fiút. Egyáltalán adódik a kérdés: tékozló ez a fiú? Vagy a vonat nem vár, és másfelé kellene néznie a klubnak? Ezt a témát boncolgatja kedves Olvasónk alábbi blogbejegyzése.
A ‘Nagy Nyári Átigazolás’ című szappanopera idei sztárja kétségkívül Neymar és az FC Barcelona! De kiről is szól mindez? Nézzünk meg két szempontot, amely talán elég tiszta képet ad Neymarról!
Legyen első a fizikai állapot! Az elmúlt két szezon sérülései kronológiai sorrendben: Neymar komoly sérülést szedett össze a lábfején 2018. február 25-én a Marseille elleni rangadón. Aztán jött a Kamerun elleni válogatott meccs 2018. november 20-án, ahol a combizma sérült meg. 2019.01.23.-án a Strasbourg ellen aztán szintén lábfejsérülést szenvedett, míg legutúbb június 6-án, a Katar elleni válogatott találkozón vált harcképtelenné, ekkor a bokaszalagja miatt dőlt ki hosszabb időre. Több azért nem volt, mert a játékos sérülés miatt nem játszhatott. A regenerációs időszakokban ugye a játékos hiába végez specifikus gyakorlatokat, ez a meccserőnlétet nem helyettesíti. Az a játékos tehát, aki ennyi időn belül ennyiszer megsérül, az minimum nem lehet megfelelő erőállapotban. De a mai topligák követelményeinek megfelelőben semmiképp.
Mindezt tovább rontották a kihagyás időtöltései. Bárok, éjszakai szórakozóhelyek, diszkók, rendőrségi kihallgatás, bíróság – Neymar napjai ugyanis ezekkel teltek. Nem igazán olyanok, ahol a kondíció versenyképes marad. A társaság? Haverok, celeblányok, rajongók, rendőrök, ügyvédek. Talán nem véletlenek az egymást sorban követő sérülések, mert a nem teljesen rendbe jött lelki-testi szervezett roppantul sérülékeny képes lenni.
Aztán a lélek! A testéből, lábából élőnek borzasztóan lélekromboló a munkáját hátráltató sérülés. Hát még akkor, amikor egyikből a másikba esik. A növekvő kilátástalanság, önbizalomvesztés miatt egy idő után nagyon rossz lelkiállapotba kerül. Ha mindezt az éjszakai életben próbálja elfeledni, pontosan az érdekei, vagyis a minél gyorsabb visszatérés ellen tesz. Tovább rontja a helyzetet, ha közben még némi szexuális zaklatásról is szól a „közbeszéd”, folyamatosan meghurcoltatás elszenvedője. Nincs olyan erős lélek, amely ezt fájdalom, némi alkalmankénti kétségbeesés nélkül elviselné, márpedig a fizikai felépülés felgyorsításához, annak eredményességéhez pont erre lenne nagy szükség.
Kellett, kell-e Neymar a Barcelonába? Cruyff nyilatkozta akkoriban, hogy ha rajta múlott volna, semmiképpen nem vették volna meg. Nem, mert szerinte a klubnak nagyszerű saját játékosai vannak. Márpedig Barça-szurkolót nem kell győzködni arról, hogy a ‘Nagy’ Johan értett a szakmához.
Milyen is ma Neymar? Tény, hogy született tehetség, azonban az élsportban ez már nagyon kevés. Viszont kórosan elkényeztetett állapotban lévő, saját képességeit messze túlértékelő, mindig főszerepre vágyó alkattá vált, akit Brazíliában éppen a katalánoknál alapnak számító életviteli elvek ellen szocializálták. Ezt az alapmentalitást pedig már nem lehet kinevelni belőle. Nem, mert nem érzi a változtatás igényét.
A Santos 2010-ben az Atlético Goianiense ellen játszott. Neymar előtte már három 11-es kihagyott. Büntetőt ítéltek a javukra, de az előzmények után Dorival Junior edző mással akarta rúgatni a tizenegyest. Neymar attól kezdve minden hozzá kerülő labdával cirkuszt rendezett. Nem érdekelte a meccs, az eredmény, a többiek, csak ugrált a labda körül. Mint akinek leeresztették a redőnyt, csak az ellenfelet próbálta idegesíteni. Láthatóan saját csapata dühöngött, hiszen eszébe sem jutott passzolni. Egy kicsit is normális klubvezetés fegyelmező szándékkal, de büntetett volna. A Santosnál viszont Junior edzőt bocsájtották el! Így lehet tönkretenni egy fejlődő lelket. Már akkor és ott elhitették vele, hogy rá nem vonatkoznak az amúgy mindenkire igaz szabályok. Aztán amit nem értenek Barcelonában és különösen Párizsban, hogy emberük törvények fölött állóként viselkedik?
Mindezt erősítik a már a Barcában is művelt, de a PSG-ben és a brazil válogatottban élvezett kivételezettsége miatt egyre gyakrabban előforduló fetrengései, cirkuszai. Aki nem elvakult Neymar-rajongó, annak világos, hogy már nem a csapatra figyel, cselt nem az előrejutásért, hanem az átjátszandó védő megszégyenítéséért csinál. Önmaga nagyságát mindig bizonyítandó, meg akarja alázni az éppen elé kerülőt. A pszichológia pszichiátria alosztálya ismeri ezt a viselkedést.
Ehhez társul még, hogy nem is lassan, de biztosan elnyeli az „édes élet”, amelyik szinte kizárja a profi labdarúgói teljesítményt! Az eddig megszerzett fizikai állapot és a tehetség egy ideig a rendszerben tartja, ám a szint hihetetlen gyorsasággal romlik. Már ma is!
Hogyan hathat az esetleges visszatérése a csapatra? Talán Jordi Alba egyik, Neymar távozása utáni nyilatkozata mondja erről a legtöbbet. Alba kétségtelenül pályafutása egyik, ha nem a legjobb szezonját játszotta a 2018-19-es bajnokságban. Gólok, gólpasszok sokasága bizonyította ezt. Véleménye szerint a brazil elmenetelével tér és lehetőség nyílott számára, és ő ezt kiválóan ki is használta. Mi lesz vele és a nagyon domináns oldalával Neymar esetleges visszatérésekor? Ő és a játéka hogyan sínyli ezt meg?
Aztán a többiek! Senki sem mondhatja, hogy a csapat magukat joggal átvertnek, cserbenhagyottnak érzett tagjai tényleg egyik napról a másikra elfelejthetik az akkori sértettséget. Hát nem! A klub játékosai éppen próbálják feldolgozni Dembélé szocializációs problémát, a majd másfél száz millióért vett Coutinho beilleszkedési nehézségeit, amihez most hozzájött Griezmann – finoman fogalmazva – sem mindenki által vágyott megvétele. Rakitic és az említettek tavasz vége óta lebegtetett eladásáról már ne is beszéljünk. Nos, erre a mentális csapat állapotra jönne a brazil! Azt már meg sem kérdezem, hogy ebben a rengeteg ismeretlenes egyenletben hol lenne a helye?
Nem ártana emlékezni Figora! A Barçát nem érdekelte, hogy a portugál egyszerre írt alá a Juventusnak és a Parmának. Aztán a katalánok nagy felháborodására ugyanezt megtette velük is, amikor a hátuk mögött megegyezett a Reallal. Neymar úgy ment el, hogy az utolsó pillanatig hitegette még a csapattársait is. A PSG-t pedig élő szerződéssel hagyja cserben, mert őt bizony az nem érdekli. Barça-szurkoló, emlékezz! Dembélé és Coutinho is némi „nyomást” helyezett volt klubjára az eljövetelért! Aztán mi van velük? Biztos, hogy ez a helyes etikai, erkölcsi irány a klubnak? És ha a netán visszavett Neymar valamiért megint meggondolja magát?
Neymar nem új célokért, hanem a Messi árnyékából kikerülésért, a hatalom csúcsára jutásért igazolt a PSG-be. A PSG olyan szerződést kötött vele, amiben leírták: Azt csinálsz, amit akarsz! Olyan ez, mint amikor az égő tűzre kerozint öntenek. És most döbbenten állnak, mert mindezt el is hitte a brazil, és meg is valósítja.
Ha Neymar már Braziliában is beteg lélek volt, a rövid barcelonai kitérő után Párizsban olyan állapotba került, amely minden ép ésszel gondolkozni képes klubvezetés számára nem kívánatossá tenné. Ha a Nagy Johan akkor azt mondta, amit, vajon mit mondana a mostani Neymart látva? Pedig okos ember direkt nem lép fekáliába! Kétszer aztán pláne nem.
Ajánlatom: Tisztelt Barça-szurkoló! Imádkozz, hogy a Barca helyett inkább a Real vegye meg! Az ősi rivális egy óriási szívességet tenne a katalán klubnak.
Írta: Tóth Sándor
