A mozaik, az egyperces gyászszünet és a 14. percben elhangzott tapsvihar lehengerlõ látvány és élmény volt, ám sajnos a katalán játékosok ezúttal pont Cruyff legfontosabb leckéjét nem tudták felmondani, és azzal próbálták megverni a Real Madridot, amiben a fõvárosi csapat mindenképpen jobb: a gyors ellentámadásokban. Ahogy a holland legenda mondta, a futball észjáték. Hiába volt ott Messi, Neymar és Suárez, hiába születtek a gyengébb teljesítmények ellenére jó megoldások is, a Madrid egyéni kvalitásokban a világ egyik legjobbja, ha pedig tálcán adják neki a lehetõséget a kontrákra, akkor köszöni szépen, és még emberhátrányban is elviszi a három pontot Katalóniából.
A Barça nagyjából 55-60 percig dominált, nem engedte a fõvárosiakat kibontakozni, és jóllehet temérdek gólhelyzetet Messiék sem tudtak kialakítani, az egyértelmû volt a játék képe alapján, hogy a gólhoz a Barça áll közelebb, és a pályán többnyire inkább az történik, amit Luis Enrique akar. A vezetõ gól után azonban a játékosok egy kicsit rosszul értelmezték a tavalyi év óta a kontrajátékkal kiegészülõ játékkoncepciót, Luis Enrique pedig ezúttal már nem tudta behozni a padról a nyáron Katarba távozó Xavi Hernándezt, így a Madrid fordított, és 2-1-re nyert a Camp Nouban.
Mi hiányzott?
A Barça ugyanis a mérkõzés záró szakaszában ész nélkül rohant elõre, és nem csinálta meg az egyébiránt rá rendkívül jellemzõ labdajáratásokat. Már egygólos elõnynél is megfigyelhetõ volt az, ami Benzema egyenlítõ találata után értelemszerûen csak fokozódott: a hazai csapat mindenáron és a pálya minden szegletében azt kereste, hogyan mozdulhat el a Madrid kapuja felé. Ezekben a percekben a leginkább kirajzolódó elképzelés az volt, hogy Messi kapja meg a játékszert, és ugrasson ki egy üres területre bemozduló társat. Senki nem vette át a karmesteri pálcát, hogy lassítsa a játékot, elindítsa a labdajáratást, és ezáltal csökkentse a meccs ritmusát. Ha ezt megteszi valaki – mondjuk Busquets vagy Iniesta – , akkor mi is történik?
A Madrid nem tudja annyiszor a katalán védelemre tisztán rávezetni a labdát, és ettõl fellelkesülve nem érzi meg azt egyértelmûen, hogy akár a három pontot is bezsebelheti. Ergo ha nincs az ellenfélnél a labda, akkor nem igazán tud játszani. Cruyff alaptétele.
Ha a Barça szusszant volna, és a türelmes labdajáratást választotta volna a gyors ellentámadások, megindulások helyett, akkor nem csak a Madrid nem tudott volna támadni, de a katalán csapat is kevésbé fáradt volna el, aminek következtében több erõ maradt volna a saját támadásaira. A Madrid védõi egyértelmûen az egy az egy elleni párharcokban a legerõsebbek. Carvajal nagyon gyors, Pepe fizikai ereje és ütemérzéke páratlan, Ramos pedig rendkívül kellemetlen ellenfél a testi párharcoknál. Sokpasszos labdajáratásnál azonban nem ezen van a hangsúly, hanem az elmozgáson és a passzok valamint az elmozgások ütemezésén.
Ergo a Barça nem csak azt a fegyvert kínálta fel tálcán a Madridnak, amiben a legerõsebb, hanem egyben ott is próbálta térdre kényszeríteni, ahol szintén a legerõsebb.
Mindenki emlékezhet a tavalyi, barcelonai Klasszikusra, ahol Xavi beállt, és rögtön irányította a csapatot, aminek következtében az utolsó negyedórában az egygólos elõny ellenére sem az volt a kérdés, hogy egyenlít-e a Madrid, hanem az, hogy növeli-e az elõnyt a Barça. Xavi volt az ész, és jóllehet Messi átvette a szerepét, az argentin klasszist ezúttal még bõven elvitte a hév illetve a góléhsége, és passzok helyett inkább az indítást választotta a gyors góllövés reményében.
Kedden már lehet is javítani a BL-ben
Annyiban meg lehet védeni a játékosokat, hogy ez a recept kiválóan bevált eddig, így várható volt, hogy ehhez nyúl az együttes az egyenlítõ találat után. Luis Enrique ugyanis hozzáadta a katalánok stílusához a kontrajátékot az elmúlt idényben, így a Barcelona akkor sem jön már zavarba, amikor vissza kell egy kicsit állnia, ezzel pedig egész Európát végigverte tavaly. Fontos azonban észben tartani az ellenfél erõsségeit is, pláne egygólos vezetésnél. Mascherano be is ismerte a mérkõzés után, hogy rosszul olvasták le a játék képét, és ez most három pontba került az õsi rivális ellen.
Nincs azonban komoly aggodalomra ok, és nem is szabad megkérdõjelezni semmit sem ezzel a csapattal kapcsolatosan, mert szombaton este fõként az egyes szituációkban hozott döntések minõsége nem érte el a megfelelõ szintet, ám a csapat hozzáállása rendben volt, 60 percig pedig a játékkoncepcióval sem volt probléma. A Klasszikuson elszenvedett vereségbõl csak le kell vonni a tanulságokat, hiszen az Atlético egyik erõssége szintén a labdaszerzés utáni gyors ellentámadás.
Cruyff alapfilozófiájának a gyors ellentámadásokkal való elegyítése tehát fantasztikus ötlet, de veszélyeket is hordoz magában. Néha egy passz hátra vagy oldalra többet ér, mint egy-egy mélységi átadás Suáreznek vagy Neymarnak.
