Ernesto Valverde vezetőedző szenzációsan kezdte a karrierjét a Barcelona kispadján, és ez a kijelentés még úgy is megállja a helyét, ha a Spanyol Szuperkupát kilátástalanul veszítette el a gárda még a nyáron. Valverde azonban felmérte a keret határait, gyorsan megtalálta az erősségeit, és azokra építkezve még veretlen a Barcelona. Ha azonban az elnökség ténylegesen ki akarja aknázni a Messi – Iniesta – Busquets hármasban levő potenciált, akkor meg kell erősíteni a csapatot a téli átigazolási szezonban – még úgy is, ha köztudott, hogy télen ez igencsak komplikált.

Csodálatosan zárta az esztendőt a Barcelona, hiszen történelmi tettet végrehajtva sorozatban harmadik alkalommal győzte le a Ligában a Santiago Bernabéu stadionban az ősi rivális Real Madridot. A katalán együttes az őszi játékához hasonlóan ezúttal is stabil volt, és még akkor sem alakított ki könnyedén helyzeteket a Madrid, amikor egyébként az első félidőben fölényben volt.

A második játékrészben pedig fordult a kocka, a Barcelona teljes mértékben átvette a játék irányítását, és sorra dolgozta ki a komoly helyzeteket, aminek az eredménye lett végül a 3-0-s katalán siker. Ernesto Valverde vezetőedzőnek ez volt a második győzelme a Real Madrid ellen az edzői pályafutása során, az elsőt még a Bilbao trénereként érte el 2005-ben.

Ez a számadat természetesen nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Valverde eddig a Villarreal és a Bilbao trénereként utazott Madridba, ezekkel a csapatokkal pedig nagyon nehéz a Bernabéuban eredményt elérni. A tréner viszont, akinek a pályáját májusban már bemutattuk, minden dicséretet megérdemel, amiért a rendelkezésére álló keretből kihozta a maximumot vagy talán még annál is többet.

Ki kell menni az átigazolási piacra, és igazolni kell

Ez a keret ugyanis több sebből vérzik. Az Atlético Madriddal szembeni kilenc pontos, míg a Real Madriddal szembeni tizennégy pontos előny a Ligában, valamint a csapat védekezési stabilitása sokkal inkább Valverde munkáját dicséri, mintsem az elnökségét vagy a keret optimális összetételét. A kijelentéssel, hogy a keret több sebből vérzik, talán sokan vitatkoznak, de a Madrid elleni mérkőzés tökéletesen megmutatta azt, és bizonyítékot szolgáltatott a problémákra.

Miért? Az a Real Madrid, amelyik a történelemben először megvédte a Bajnokok Ligája címét májusban, és amelyik a középpályáján tudhatja a nagyon szűk elitbe tartozó Luka Modricot valamint Toni Kroost, alkalmazkodott a Barcelonához, és próbálta annak a foghíjas középpályáját megfojtani. Sokan az ősi riválissal szemben érzett elutasítás miatt nem veszik észre, hogy ez mekkora dolog is valójában, és főként annak szól, hogy Andrés Iniesta, Sergio Busquets és Leo Messi világklasszisok. Ennek a Madridnak a riválisok 95%-a ellen nincs szüksége arra, hogy teljes mértékben alkalmazkodjon az ellenfeléhez. Ez nem azt jelenti, hogy Zidane nem készül fel az ellenfelek erősségeiből, és nem ad specifikus utasításokat a játékosainak az adott ellenfél erősségeit illetően, de egyik rivális ellen sem változtatja meg alapjaiban a haditervét, a taktikáját. Egyszerűbben fogalmazva: nagyon kevés ellenfél ellen kerülne ki az idén klasszis szintet hozó Isco a madridi kezdőcsapatból azért, mert az ellenfél erősségeit akarja ellenőrzés alatt tartani a francia tréner. Márpedig a Barcelona ellen pont ezt tette a Kovacic – Isco cserével.

Ez pedig még nagyobb értékkel bír azon túl, hogy elismeri Messi, Iniesta és Busquets képességeit, ha figyelembe vesszük a barcelonai keret minőségbeli problémáit a középpályán és a támadósorban. Valverde az idény elején még próbálgatta a támadósorban Deulofeut, Denis Suárezt vagy éppen Aleix Vidalt, ám nem véletlenül döntött a komolyabb mérkőzéseken egy támadó helyett a brazil Paulinho mellett. Amíg az előbbiek nem hozták azt a szintet, ami a Barcelonában elvárható, addig a nyáron érkezett középpályás a védekezésben a párharcok megnyerésével segít, míg a támadásoknál a nagy munkabírásának köszönhetően rendre odaér a kapu elé.

Paulinhóval azonban nem lehet a katalán játékstílust alkalmazva, hosszú időn keresztül dominálni a Bernabéuban a világ legjobb középpályája ellen, azt pedig Valverde is elismerte, hogy a dél-amerikai a pozíciós játékban gyengébb. Paulinho passzpontossága továbbá jelentősen csökken, amint nyomás alá helyezi az ellenfél.

A másik probléma pedig a támadósor után a középpályán keresendő, ahol Ivan Rakitic teljesítménye ugyan feljavulni látszik, de a horvát nem a legalkalmasabb személy a felállt védelem elleni játékra. Rakiticet ugyan nem lehet olyan könnyedén zavarba hozni egy-egy letámadással, mint Paulinhót, de a horvát nem a klasszikus irányító, és az sem véletlen, hogy a horvát válogatottban ez a szerepkör Modricra esik. Rakitic klasszis játékos, aki fegyelmezett, nagy munkabírású és kiváló rúgótechnikával bír, ám a felállt védelem ellen szinte alig használhatóak ki a képességei, és nem tudja a védelmi vonalakat egy-egy vertikális átadással áttörni. Márpedig Valverde a játék dominálására törekszik, ami azzal jár, hogy az ellenfelek visszazárnak a saját térfelükre, vagyis nagyon kicsi területen kell nagyon pontos passzokat adni. Nem véletlenül szólnak a hírek Arthur megszerzéséről, ám az elnökség egy kissé elkésett ezzel a lépéssel, hiszen már a nyáron is szükség lett volna egy ilyen típusú játékosra.

Visszatérve a horvátra, véleményem szerint Rakiticnek van jövője a Barcelonában, tud segíteni az együttesnek, mint ahogy azt meg is mutatta a Klasszikuson, ám nem feltétlenül kezdőként, és nem feltétlenül a felállt védelemmel pályára lépő csapatok ellen. Egy Keita-szerepkörre tökéletes lehetne, más kérdés, hogy ezt hogyan fogadná a csapatot korábban jelentős trófeákhoz hozzásegítő középpályás.

Már írtam róla korábban, és ezt a madridi siker ellenére is fenntartom: a keret legjobbjaira, így a Messire, Iniestára és Busquets-re szabott játékkoncepció nincs teljesen összhangban a keret minőségi összetételével. Ennek köszönhető az, ha a csapat támadásvezetései sterilek például a Villarreal vagy az Olympiakosz ellen idegenben, és erre vezethető vissza az is, ha a Madrid dominálja a középpályát a Barcelona ellen az első félidőben.

Az óriási pozitívum, hogy a rendszer segíti Messit, és már nem Messi a rendszer. Az alapok tehát nagyon is rendben vannak Valverdével, most az elnökségen a sor, hogy a tréner még egyet emelhessen a színvonalon.