Xavi Hernández – egybehangzó spanyol lapértesülések alapján – nemet mondott a vezetésnek arra, hogy azonnal átvegye a Barça irányítását. Érvek mindkét oldalon vannak, hogy miért is helyes vagy helytelen a döntés, amit meghozott Xavi. Alább kifejtem, miért nem szabadott elfogadnia a legendás irányítónak a klubvezetés által adott ajánlatot.
Azt, hogy Xaviból milyen edző is lesz, természetesen még nem lehet megjósolni. Ez egy nagyon összetett folyamat, a sikerhez nem elegendő csupán a tehetség, a játékintelligencia és a szorgalom, de vannak külső tényezők, mint például egy egyesület szervezettsége vagy az adott pillanat minősége, amilyen helyzetben átveheted a csapatodat. Utóbbi kettő nem egyszer lehet a mérleg nyelve, és számos olyan edző van, akik a korábbi sikerek után sokkal nehezebben találják meg a megoldásokat a problémákra egy új szituációban.
Ha csak ezt nézzük, már láthatjuk, hogy Xavi nem is dönthetett volna jobban annál, minthogy visszautasítsa az elé tett ajánlatot. Egyrészt az egyesület évek óta hosszú távú stratégia nélkül menekül előre az ismeretlenbe, az átigazolási piacon a fő koncepció az, hogy az adott játékos nyereséget is hozhasson a klubnak, a pályán pedig egy felhígított Barcelona-stílust láthatunk, ahol Rakitic és Vidal – Sergi Robertóval kiegészülve – komoly eséllyel bírhatnak a kezdőtagságra a pálya közepén. Másrészt pedig szezon közben, tűzoltásra érkezne Xavi, vagyis nem azzal a kerettel dolgozhatna, amivel ő akarna. Félreértés ne essék, így is jelentős javuláson menne keresztül a csapat, mert ennél a játéknál több van ebben a garnitúrában is, ugyanakkor van azért egy-két olyan poszt, ahol minőségi erősítésre és nagyobb versenyhelyzetre szorulna a gárda.
A legnagyobb gátját azonban annak, hogy Xavit nyugodt szívvel lássam a Barça kispadján, a jelenlegi elnökséget látom. Abból is látszik, hogy csakis a saját érdekeiket nézik (=2021-es választás), hogy egy ekkora legendának év közben, kapkodva, 24 órán belüli választ várva ajánlják fel a kispadot.
Nem helyes összehasonlítani különböző idényeket, hiszen más kontextusról beszélünk, de Frank Rijkaard távozásával vonható némi párhuzam: akkor is harcban állt a csapat a bajnoki címért, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutott, ugyanakkor a vak is látta, hogy a játék színvonalában messze jár az elittől és egykori önmagától az együttes. Az akkori vezetés viszont érdekes módon nem ajánlotta fel Guardiolának a kispadot év közben… Egyrészt értelme sincs, másrészt megégethetjük azt, aki egyébként történelmi sikerekre vezethetne minket. Csak képzeljük el, ha Guardiola mondjuk egy lejtmenetben levő, széthúzó öltözőt vett volna át 2008 márciusában, idény közben, amikor érdemi munkát nehéz végezni. Akkora hatást, mint amit nyáron elért a felkészülés során, nem tudott volna gyakorolni a sűrű szezon közepette, és ezáltal könnyen lehetséges, hogy a júliust nem érte volna meg a csapat kispadján a később a ‘Hatkupás Barçát’ létrehozó Guardiola…
Ráadásul Xavi azt is láthatja, hogyan bánik a jelenlegi vezetés az alkalmazottaival. Miközben a klub keresi az utódokat, Valverdének még senki sem szólt semmiről a főbb spanyol lapok szerint, ami nem éppen a legkorrektebb eljárási mód már csak a történet erkölcsi oldalát nézve sem. Az viszont egészen nevetséges, hogy az egész világ tud ismét arról, mit is tervez a vezetőség. Csak összehasonlításképpen: a Tottenham kedd este kirúgta az ősszel Mauricio Pochettinót, szerdán pedig bemutatta José Mourinhót. Ha voltak is lapértesülések, azok csak marginális találgatások voltak, de semmiképpen sem egybehangzó anyagok országszerte. A koncepciótlanság és a széthúzás itt is megmutatkozik.
Nem azt akarom, hogy a Barcelona 2021-ig csak pofonokat kapjon, hogy aztán a pártoló tagok leváltsák a jelenlegi elnökséget. Én lennék a legboldogabb, ha holnap ismét szórakoztató lenne leülni Barça-meccset nézni. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy Xavi hallgatott az eszére, bátor volt, és nemet mondott annak az elnökségnek, melynek egyébként hónapokkal ezelőtt Carles Puyol is beintett.
Ha Xavi végül a nyáron mégis jönne, izgatott és kíváncsi leszek a Barçájára, és azt egy fokkal jobb döntésnek tartanám, mint átvenni most a csapatot idény közben. Ugyanakkor Xavinak – nem mintha tanácsra szorulna, ismeri ő a klubot, de azt is tudjuk, hogy ez az álma, az álmoknak pedig nem szívesen mondunk nemet – észben kell tartania: az a vezetőség, amely képes kikezdeni Pep Guardiolát a hozzá közel álló médiában a klub aranykorszakát követően, az percek alatt Xavi Hernándezt is be fogja támadni, ha úgy hozza az érdeke.
