A Marca újságírója, Carlos Carpio tette fel ezt a kérdést, ezt a mondatot a napokban vélemény cikkében, és nagyon jól rávilágít arra az abszurditásra, ami Barcelonában készülődik.
Mert a realitás most minden klubnak a világon, vagy legalábbis Spanyolországban biztosan mást diktál. A klubok mind komoly veszteségeket szenvedtek el, és mivel a legtöbb helyen muszáj hozzányúlni a kiadásokhoz, a játékosok fizetései is már terítékre kerültek.
Ez logikus, mert ez a legnagyobb tétel mindenhol. A Barcelonánál csak azért kellemetlen, hogy szinte elsőként kellett meglépni a fizetések vágását, mert a Barça az egyedüli klub a világon, mely egy milliárd euró feletti költségvetéssel dolgozik. Ez azonban mit sem ér, ha a klub gazdasági modellje, és helyzete ennyire törékeny. Egyrészt mert kimagaslóan magasak a kiadásai is – főként a magas fizetések miatt -, és az adósságai is.
Carlos Carpio úgy tippelt a cikkében, hogy a spanyol nagy átlag az lesz, hogy az első osztályú klubok költségvetései mintegy 25-30 százalékkal fognak visszaesni a következő szezonra. Ha pedig így lesz, akkor a kluboknak valamit ki kell majd találniuk, hogy hogyan gazdálkodják ki a játékosok fizetéseit. De első lépésként mindenki vissza fog lépni kettőt, és alaposan meg fogja gondolni, hogy mennyi pénzt szabad egyáltalán igazolásokra költenie, mert hogy nagyon nem lesz miből.
A barcelonai csodavilág
Ezzel szemben olyan, mintha Barcelonában más világban élne a klub vezetése. Két héttel ezelőtt Bartomeu elnök és Oscar Grau vezérigazgató meglátogatták a csapat keretét edzésen, és beszéltek is velük. Nem csak azért mentek, hogy őszinte érdeklődést mutassanak a csapat felkészülése kapcsán, hanem azért is, hogy finoman már belengessék: szükség lehet az újabb áldozatvállalásra a részükről. Hogy ennek hallatán mit gondoltak vagy beszéltek egymás között a játékosok, még nem lehet tudni.
Persze a klub megpróbál eladni játékosokat, hogy ne legyen óriási mínuszban, de ez a terv addig csak egy terv, amíg nem csilingelnek az euró milliók a kasszában bárki után, akitől most megválnának. A játékosok felé pedig egyáltalán felvetni ezt a gondolatot úgy, hogy a katalán és spanyol lapok nap mint nap azt írják, hogy hogyan fogja a Barcelona leigazolni Lautaro Martínezt és Miralem Pjanicot – két heti rendszerességgel azért előkerül Neymar is -, minimum bátor dolog, de inkább szemtelenség. Szemtelen dolog a keret tagjaival szemben.
Mert talán szabályos mindezt megtenni – egyszerre igazolni és fizetéseket vágni – de semmiképp nem tűnik etikusnak. Pláne úgy, hogy annak az új játékosoknak is lesz egy fizetése. És a játékosok joggal lehetnek újra dühösek ha fizetéseket kell vágni, különösen úgy, a klub nem végzi el a feladatait az átigazolások telén. Legalábbis Coutinhót még nem adta el, Dembélével nem is nagyon tud mit kezdeni, és egy csapatra való játékosa van kölcsönben. Mert ezeknek a feladatoknak a megoldása nehezebb lenne, mint a játékosoktól kérni anyagi erőfeszítéseket.