Antonie Griezmann szezonját nem lenne igazságos előre leírni, hiszen még nagyon sok minden történhet a hátralévő meccseken, de kritikákkal illetni azért lehet. Természetesen nem minden téren vall kudarcot a francia, ám az jól látható, hogy messze nem azt hozza, amit tőle várni kell.

Esetében aligha képességbeli problémákról van szó, mert egyes megmozdulásaival időről időre megmutatja, hogy kivételes adottságai vannak, és ennek köszönhető az is, hogy gólok számában egyáltalán nem áll rosszul, és a helyzeteit is egészen ügyesen használja ki. Technikai megoldásokban is olyan szinten áll, mint kevesen a keretből.

De a játék, a csapatjáték nem megy Griezmannak, amiben a csapattársak szempontjából az az aggályos, hogy ő szinte bérelt hellyel bír a kezdőben, míg Ansu Fati vagy akár Braithwaite vért kell izzadjanak minden játékpercért. Ez különösen annak fényében lesz érdekes, hogy Luis Suárez visszatért, és feltehetően hamarosan kezdő is lesz. Sokan feltehették maguknak a kérdést a Leganés-meccs során, hogy miért pont Ansu Fati volt Setién első cseréje, amikor a 17 éves támadó volt a Barcelona egyik legjobbja. Vele szemben Griezmann az egyik legrosszabbja, mégsem őt hozta le az edző amikor a támadók közül választott. Pedig pont a Leganés és a Mallorca elleni meccsek igazolják, hogy van gól mind Ansu Fatiban, mind Braithwaite-ben. És bennük több játék, kombinatív készség rejlik most, szemben a franciával.

Griezmann egyszerűen kiesik a játékból, a legtöbb esetben nem vesz részt a kombinációkban, támadásépítésben, mert a csapattársak vagy nem akarják megtalálni a labdával, vagy nem tudják megtalálni. Neki egyszerűen nincs befolyása a csapatjátékra, ami egy kisebb kaliberű játékosnál is probléma, de egy sztár kategóriásnál óriási baj. Ahogyan probléma volt tavaly Coutinhóval is, aki szintén képtelen volt hosszú távon hasznos játékossá válni a Barcelonában. Griezmann hozzá képest jobb helyzetben van, elsősorban azért, mert talán jobbak az alap képességei, és mert gólokat azért tud lőni.

De anélkül, hogy meghatározó tagja lenne a csapatjátéknak, nagyon nehéz elképzelni, hogyan lehetne hosszú távon tagja a Barcelonának. Erre mutatnak rá nagyon jól az OPTA statisztikái.

Griezmann volt az a játékos a Barcelonából a Leganés ellen, aki messze a legkevesebb passzt kapta és aki szintén nagy fölénnyel a legkevesebb passzt adta másoknak. A baj talán itt sem az, hogy ő vezeti ezt a negatív adatsort, hanem inkább a különbség az igazán aggályos, ami többiekkel szemben fennáll.

Kapott passzok: Griezmannt mindössze 15 alkalommal találták meg labdával, utána következik alulról a sorban a kapus Ter Stegen 29 kapott átadással, majd 40-nel Ansu Fati, aki viszont csak 53 percet kapott a meccsen, elsőként cserélték le, míg Griezmann végig pályán lehetett. Ilyen szemmel a különbség a két leggyengébb adatot hozó mezőnyjátékos adatai között még inkább sokkoló. Mert még ilyen játékperc különbséggel is majd’ háromszor annyi labdát kapott Fati. Még egy adat: Messi, Piqué és Ter Stegen voltak azok, akik a találkozó során egyetlen egyszer sem adtak labdát Griezmannak.

Ezek után valamennyire normális, hogy az adott passzok tekintetében is Griezmann volt a legrosszabb a Barcelonából. Griezmann itt is csak 15-ig tudott eljutni, ennyiszer passzolt a társaihoz. Ezen a téren Ansu Fati a második, de a maga 53 perc játékidejével is dupla annyit, 30-at passzolt. Itt is érdekes, hogy Messinek mindössze egy labdát adott Griezmann. Ennél a statisztikánál illik megvilágítani a másik végletet is, a legtöbb átadást Lenglet mutatta fel, 124-gyel.

Ha ez az állapot a jövőben más meccseken is visszaköszön majd, és nagy vonalakban nem változna Griezmann játékra gyakorolt hatása, akkor lesz érdekes, hogy Setién a csapatban tartja-e, vagy megadja az esélyt a már említett Fatinak és Braithwaite-nek.

Újra rajtol a bajnokság! Szurkolj a Barçának Hivatalos Sálakban! AKCIÓ: 6.390 Ft helyett 4.990 Ft!