Lezárult az átigazolási piac, és nehéz elmenni szó nélkül amellett, ami a Barcelonával ismét történt. És nehéz megmondani, hogy vajon így járt jobban a szurkoló, hogy olyanok kezelték az üres kasszát, akik tudták már előre, hogy üres, vagy jobb lett volna, ha újak kapnak azonnal szívszélhűdést.

Talán nem is nagyon lehet összeszedni mindent olyan pontot, ami célja lett volna a Barcelonának az idei nyári-őszi átigazolási időszakra, és ami végül lett ebből a valóságban. Amire szükség lett volna vagy legalábbis tervben volt a 8-2-es megsemmisülés után, és amit végül a bűvészkedés hozott. Ezért a teljesség igénye nélkül ragadok csak ki részleteket.

Braithwaite az új középcsatár

Mert hogy az átigazolási időszak vége után ténylegesen a dán kapta meg a 9-es mezt a Barcelonában, amit Suárez éppen csak levetett magáról. Biztosan meg lehet magyarázni ezt is, de nyilvánvaló, hogy nem ez volt a terv. A Suárez és Braithwaite közötti képességbeli különbségeket nem kell magyarázni. A probléma az, hogy a Barcelonának így tulajdonképpen nem lesz centere az egész szezonra, anyagi okok miatt. Mert Braithwaite nyilvánvalóan alig fog játszani, Koeman nem épít rá, eddig előkészületi meccseken is alig játszott. Nem volt pénz Depay-ra sem, aki 25 millió euróba került, Lautaro Martínez mostanra olyanná vált, mintha egyenesen a holdig kellene repülni a megszerzéséért.

És ezt a szituációt persze rá lehet fogni a koronavírus gazdasági hatásaira, de éppúgy arra is, hogy felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott a klubvezetés az elmúlt években folyamatosan, aminek az az eredménye, hogy egy ilyen szituáció azonnal a csőd szélére repíti az egész klubot.

Sokatmondó a kép, hogy ebben a pillanatban Martin Braithwaite a Barcelona 9-ese. Egy évvel ezelőtt ez valószínűleg bolondok napjára időzített cikk összeállításokba került volna bele.

Rafinha ingyen a PSG-ben – avagy hol vannak itt az értékek?

Vajon mennyire kell üresnek lennie a kasszának ahhoz, hogy a Barcelona vezetése rászánja magát arra, hogy átigazolási díj nélkül elengedi a 27 éves Rafinhát a PSG-be, mely “elrabolta”, kész tények elé állította a Barcelonát Neymar ügyben, majd nem engedte el Marquinhost, Thiago Silvat, Verrattit, Rabiot-t, amikor a Barcelona igyekezett leigazolni ezeket a futballistákat. Ha a Celta Vigóba engedi el így a klub Rafinhát, az sem teljesen elfogadható, de magyarázható, hiszen a Celta nem dúskál a pénzben. De hogy a feneketlen kasszával bíró PSG-nek oda ajándékozni egy saját nevelésű, értékes játékost azok után, amik az elmúlt években történtek a klubok között… érthetetlen.

Középső védő nélkül

Ronald Koeman nem bolond, pontosan látja, hogy ebben a pillanatban mindössze 3 középső védő van a Barcelona keretében, akikre ténylegesen építhet: Lenglet, Piqué és Araujo. Utóbbi most került fel az utánpótlásból, még minimum tapasztalatlan, bár valóban tehetséges. Piqué pedig 33 éves. Koeman másokra egyáltalán nem épít, nem csoda, hogy az előkészületi meccseken sem gondolkozott másban. De három középső védővel lefedni a két posztot egy egész szezonra nem vakmerőség, inkább őrültség.

Umtiti nyilvánvalóan messze nem üti meg már azt a szintet, amit egykoron igen, de eladnia (vagy akár elajándékoznia, ha már divatba jött) őt sem sikerült a technikai vezetésnek. Hacsaknem az a terv, hogy majd Busquets, vagy a minden posztos Sergi Roberto fog majd besegíteni, ha baj lesz. Ahogy a 9-es poszt esetében, itt is igaz, hogy egy meghatározó posztot hagyott gyengén a vezetés. Nagyon – nagyon üres kell legyen a kassza, vagy nagyon ügyetlen emberek kell üljenek vezető pozíciókban.

Eric Garcia volt a jelölt, elviekben nem lett volna megfizethetetlen, de nem sikerült visszahozni.

Eladás helyett ajándékozás

A Barcelona erősen rá volt szorulva most arra, hogy tudjon eladni játékosokat, hiszen nem volt más forrása arra, hogy igazoljon. Ez az a terület, ahol az alulteljesítés kimagasló, még akkor is, ha nyilvánvalóan nehezebb eladni játékos a gazdasági helyzet miatt.

De befolyó pénz alig volt, Arthur árát mesterségesen feltornászták, hogy kisebb legyen a klub vesztesége a tavalyi szezonra, persze még így is, 97 millió eurós veszteséggel zárták a tavalyi szezont pénzügyileg. Arthur eladása nélkül ez a szám 72 millió euróval magasabb lenne. De itt tulajdonképpen egy játékos csere történt, helyette jött Pjanic. Rakiticért befolyt 1 millió euró, Suárez, Rafinha, Arturo Vidal ingyen távoztak, értük maximum később kaphat aprópénzt a klub. Semedo ért 30+10 millió eurót.

És maradtak olyanok a keretben, akikkel elvileg egyáltalán nem számol Ronald Koeman, vagy eddig legalábbis nem számolt, mint Matheus Fernandes, Júnior Firpo, Umtiti vagy Braithwaite. Őket nem sikerült eladni, de ez most már így marad. Maradnak a keretben.

Bűvészkedés

Apropó Matheus Fernandes, ő jelképezi még nagyon jól azt, amit Messi bűvészkedésnek nevezett. A Barcelona télen igazolta a Palmeirastól 7+3 millió euróért, kölcsönadta a Valladolidnak, ahol alig kapott játéklehetőséget. Bartomeu elnök ezt azzal magyarázta, hogy gondjai voltak a papírjaival, csupán ezért nem játszott sokat, de majd most fog, ő is a Barcelona egyik új igazolása. Nyáron ugyanis visszakerült a Barcelonához, Ronald Koeman azonnal jelezte, hogy nem számol vele. A játékos most mégis a keret tagja úgy, hogy még hivatalos bemutatása sem volt, tehát be sem mutatták, mint a klub új játékosát, és egyetlen percet nem játszott az előkészületi meccseken sem. Ennek ellenére ő idén a 19-es mezszámmal a Barcelona keretének tagja.

Vége.