Tegnap bizalmatlansági indítvány komoly sikert ért el: hivatalosan is átlépte a sikerességhez minimális szükséges 16.521 érvényes szavazatot. Ennek kapcsán született meg az alábbi gondolatmenet: milyen szerepe van Messinek a bizalmatlansági indítványban? Vajon mennyire fair volt Messivel szemben az a sok támadás, amiről még a goal.comnak adott interjújában is megemlített?
Ki fog elnézést kérni Messitől?
Sokan voltak ugyanis, akik a híres burofax után különböző platformokon támadást indítottak a klub történelmének talán legfontosabb és legjobb játékosa ellen. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindenki – aki valaha is egy rossz szót szólt volna az argentin klasszisra – csapjon egy Canossa-járást. Ez – amellett, hogy teljesen felesleges – egyben kivitelezhetetlen is lenne. Arról nem is beszélve, hogy feltehetően Messit sem hatná meg különösebben. Én itt inkább arra gondolok, hogy nem láttam olyan kommentet vagy bejegyzést arról, hogy valaki utólag átértékelte volna, ha téves következtetések alapján alkotott véleményének hangot adott valamilyen formában. Téves alatt azt értem, hogy voltak oly nagyon felháborodott kommentelők, akik szerint Messi kérvénye olyan mélyen sértette a klubot és a culékat (vagyis őket), hogy utána már nem is lett volna szabad még egyszer magára öltenie a blaugrana mezt a hatszoros aranylabdásnak. Másik, de szintén nagy csoportot alkottak azok, akik akár komoly(nak tűnő) eszmefuttatáson keresztül próbálták meg bizonygatni, hogy Messi miként irányítja háttérből a teljes klubot. Az egykoron még csúcsra járatott Messi – CR párharc során a madridi sajtó által megalkotott konteót a mai napig szeretettel veszik elő az emberek és erőltetik rá valós vagy valósnak vélt eseményekbe. Ezt a gondolatot viszont már nem csak kósza kommentekben lehetett fellelni egy-egy fb poszt alatt: erre a vakvágányon száguldozó vonatra már bloggerek, futball szakírók és újságírók is fel-felszálltak. Hogy Messinek van-e tekintélye a klubon belül? Természetesen van, ahogy az összes hatszoros aranylabdásnak, aki a sikereit mind a nevelőegyüttesénél érte el. Hogy így nincs még hasonlítási alap sem? Hát az pech. De visszakanyarodva az első csoporthoz: Messi viszonylag sokáig nem állt ki a nyilvánosság elé az akkori döntését illetően, ami érthető módon bizonytalanságot szült a szurkolók körében. Csalódottságukban pedig sokan Bolha és nem a valódi felelős, Bartomeu ellen fordultak, aki az I3 Ventures segítségével pont azt tervezte elérni, hogy minimum megossza, de akár Messi és társai ellen hangolja a szurkolókat. Ha innen nézzük, akkor ezen terve részben sikeresnek bizonyult. Az, hogy miért volt szerintem helytelen a klub ikonjának hozzáállást megkérdőjelezni, az a tegnapi napon vált valósággá.
Ugyanis tegnap a bizalmatlansági indítvány korábban reménytelennek vélt pontja teljesült: meglett a referendum kiírásához szükséges, 16.521 érvényes szavazat. Innentől kezdve csak a csoda menthetné meg Bartomeut. Ez viszont nem csak csak Jordi Farré és a többi kezdeményező munkáját dicséri, hanem Messi hozzájárulását is: emlékezzünk, hogy a távozási kérelme robbantotta a bombát, onnan indult meg a lejtőn lefelé Bartomeu szekere és kezdhetett el reménykedni a szurkoló az első lépcsőfok sikerességében. Mikor Bartomeu – a tavaly tett ígéretére és az argentin távozási kérelmére fittyet hányva – mégsem engedte el Messit, a Barcelona klasszisa egy hosszabb interjúban közölte maradását, távozási szándékának valós okait és mondta el, hogy szerinte nincs semmilyen sportszakmai projektje a jelenlegi vezetésnek. Messi ezzel már a második bombáját dobta le a Bartomeu vezette igazgatóságra és mindkettő súlyos sebet ejtett rajtuk. Nem tudhatjuk biztosan, de szerintem nagy a valószínűsége annak, hogy Messi „segítsége” nélkül nem tartana ott a bizalmatlansági, ahol. Újra megjegyezném, hogy nem szeretném alábecsülni Jordi Farré és társai munkáját, akik nélkül nem sikerülhetett volna elérni a klubnál leadott, 20.687 darab aláírást, de az argentin zseni megnyilvánulásai nyitották meg az utat a szervezők számára.
Én úgy látom, hogy Messi kihasználta a nevében és tekintélyében rejlő erőt és elősegítette azt, amire igazán szüksége van a klubnak: végre eltávolítani a klub történelmének legkárosabb vezetését. Véleményem szerint Bartomeu elnöki mandátumának megszűnése lesz az elmúlt 5 év legnagyobb barcelonai sikere. Ehhez viszont Messinek nem csak Bartomeuval kellett szembeszállnia, hanem jelentős számú Barcelona rajongóval is. Ebből csak az utóbbi az, ami a legkevésbé volt várt és megérdemelt.
***
