Azzal, hogy kedden bejelentette a lemondását Bartomeu elnök, adódik a kérdés, hogy miért is mondott le végül, hiszen az elnök még hétfőn este is azt mondta nyilvánosan, hogy meg sem fordult a fejében ez a lehetőség.
A hivatalos indoklása az, hogy szerinte a Generalitat de Catalunya felelőtlenséget követ el azzal, hogy engedélyezi a bizalmatlansági indítvány voksolását, ami éppen ellene zajlott. És ő nem kíván felelőtlen lenni, de mivel a voksolást alapszabály szerint ki kellene írni és meg kellene tartani, a kényszerhelyzetben inkább lemond.
Ez nyilván a hivatalos narratíva, de valószínűsíthető, hogy nem ilyen egyszerű a magyarázat. Az i-re a pont már azzal felkerült, hogy a bizalmatlansági indítvány sikeres lett. Nem sok esély volt rá járvány helyzetben, meccsek nélkül, szurkolók csoportosulása nélkül, de közel 20 ezer hitelesített aláírás nem csak a küszöb érték eléréséhez volt elegendő, hanem ahhoz is, hogy megrengesse az elnökséget. Soha senki ellen nem gyűlt össze ilyen sok aláírás, a közhangulat egyértelműen az elnök ellen fordult.
De ez egy folyamat eredménye volt már, és a folyamatban a klub több oldalról is sérült. A sportszakmai területen elkövetett hibák eredményeként évről évre vált kevésbé versenyképessé az a Barcelona, mely 2015-ben még triplázni tudott. Majd jött a Neymar-ügy, melyből nem sikerült felállni abban az értelemben, hogy a klub elköltött hozzávetőlegesen 400 millió eurót három játékosra, Dembélére, Coutinhóra és Griezmannra, akik közül egyik sem vált a csapat vezéregyéniségévé – eddig.
Az idősödő kulcsjátékosok viszont mind gigantikus fizetéseket kaptak hosszú időre előre, a piacon elérhető összegeket messze felülmúlva. Így a csapat bértömege lépésről lépésre elszállt, és amikor ez a teher nyomasztóvá vált, levenni már nem lehetett, hiszen aláírt szerződésekről volt szó. Ez már jó ideje ismert probléma volt, de a koronavírus gazdasági hatásai tetézték a gazdasági bajokat. Mert ha a bevétel jó része eltűnik, a gigantikus kiadásokra már nem jut pénz. Ezekben a napokban is ez a téma, és ha a játékosok nem engednek, a Barcelona csődbe jutna. Ezeknek a szerződéseknek a hatásai nem csak most, még évekre előre látszani fognak, mert az idén esetleg ki nem fizetett pénzeket később kell majd kifizetni a játékosoknak. És azt a pénzt valahogyan ki kell majd termelni.
De akadtak nem sportszakmai, és nem gazdasági botrányok is, mint a közösségi média botrány, amiről Piqué még a napokban is azt mondta, hogy “fáj neki”. Nem elsősorban az, hogy megtörtént, hanem az, ahogyan a klub és Bartomeu kezelte az ügyet. Ebben az ügyben jelenleg is zajlik rendőrségi nyomozás, mely nincs lezárva. De nem ez volt az egyedüli ilyen eset.
Ez pedig összefügg azzal, hogy a klubvezetés és Bartomeu kapcsolata erősen megromlott a játékosokkal azon belül is az öltöző vezéreivel, mint például Messi és Piqué. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy a csapat kapitánya, a klub élő legendája, Messi hazugnak nevezze az elnököt egy interjúban, és úgy nyilatkozott, hogy szakmai munka helyett bűvészkedés zajlik a csapat mögött az irodákban.
Bartomeu körül a levegő folyamatosan fogyott el a fentiek összessége miatt. De ő nem akart lemondani, még most sem tette volna meg alighanem, ha nem kényszerítik egyértelműen arra, hogy nem úszhatja meg a voksolást. Ebbe a szavazásba viszont aligha akart belemenni, mert vastagon benne volt a pakliban, hogy megsemmisítő eredménnyel küldik el a sociók a klubtól. Mindent megtett, időt húzott, kifogásokat keresett, hogy a referendum ne történjen meg. De végül a Generalitat nem játszott a kezére.
Ezzel a lemondással nem csak ezt kerülte el, hanem azt is, hogy elbúcsúzhat egy olyan beszéddel, melyben arról beszélt, mi mindent csinált megfelelően ő és a csapata.
