Az európai labdarúgás számos feltörekvő tehetsége közül Lamine Yamal a legforróbb név (a franciák ellen szerzett gólja az egész Twittert/X-et lázba hozta), teljes joggal. Az előző szezon második felére a Barcelona alap-és húzóembere lett, majd az Európa-bajnokságot megnyerő spanyol válogatott egyik legfontosabb játékosává vált, és megválasztották a torna legjobb fiatal játékosának, abszolút megérdemelten. Milyen teljesítményt nyújtott eddig és milyen „veszélyek” leselkednek rá? Ezt vizsgálom meg ebben a cikkben, részben számok segítségével.
Yamal a 2023/24-es klubidényben 50 mérkőzésen, 2961 percet töltött a pályán. Ez idő alatt hét találat mellett ugyanennyit készített elő, a 90 percre vetített gól+gólpassz mutatója 0,43 volt. Meccsenkénti átlagban 2,58 lövési kísérlete és 0,79 kaput találó próbálkozása volt, 0,23-as várható gólt (xG) termelt, a lövéseinek átlagos minősége (xG/shot) pedig 0.09 volt. Ez remek teljesítménynek számít egy ilyen fiatal játékostól, de a legnagyobb klasszisok ennél jobb számokat hoznak, a volumen még hiányzik, ilyen téren van fejlődési potenciál. Ugyanakkor kreativitásban, progresszióban már kiemelkedőt, vagy ahhoz közelit nyújtott: ő rendelkezett a második legmagasabb várható gólpassz értékkel (8.5), végezte a harmadik legtöbb lövéshez vezető akciót (4,41) a csapatból, valamint progresszív labdacipelésekben (151) mindenkit megelőzőtt. Mindezt az alábbi diagram is alátámasztja.
Yamal, Raphinha és Vinícius Jr teljesítményének összehasonlítása a 2023/24-es bajnoki idény alapján, forrás: DataMB
Számomra az a legdöbbenetesebb Yamalban, hogy ennyi idősen elképesztően jól lát a pályán és rendre jó döntéseket hoz (elég csak arra a 4 asszisztra gondolni, amit a mostani Eb-n adott), a megfelelő ütemben, a megfelelő embernek passzol, vagy kapura lő, ha az a legjobb opció. És ez például a cselezőkészséggel, a rugótechnikával, a fizikummal, ellentétben nem tanítható/fejleszthető, hanem veleszületett. További nagy erőssége, hogy remekül egy az egyezik, képes így megbontani az ellenfél védelmét, persze ez nem érne semmit, ha a jó csel után zömében rossz megoldást választana (Adama Traoré a padból kiesve jelentkezik).
Az, amit Lamine Yamal csinált az elmúlt egy évben, lenyűgőző, hihetetlen, rendkívüli, sorra írta át a legfiatalabbal kezdődő rekordokat. Megvan benne a potenciál arra, hogy a topfutball egyik legnagyobb csillaga és legmeghatározóbb játékosa legyen, de szeretném leszögezni: nem ő a(z) következő/új Messi. Pontosan ezzel a „megbélyegzéssel” sikerült több játékost padlóra küldeni mentálisan, erre az egyik legjobb példa Deulofeu. Nagy és kulcsfontosságú kérdés, Yamal hogyan bírkózik meg ezzel nyomással, teherrel. Amikor ezt interjúk során felvetették neki, azt mondta, nem foglalkozik ezzel, saját magára koncentrál és Messi minden idők legjobbja. Tökéletes, abszolút érett hozzáállás. És ha már nyomás, az is nagy kérdés, hogyan kezeli a növekvő, magasabb elvárásokat, eddig még „csak” egy feltörekvő, fiatal tehetségként tekintettek rá.
Messi és az akkor még kisbaba Yamal egy 2008-as, jótékonysági fotózáson
Yamal az interjúi alapján értelmesnek, a pályán kívül is érettnek, intelligensnek tűnik, látszólag mentálisan erős, tehát kevésbé tartok attól, hogy fejben összeomlik majd, de teljesen kizárni nyilván nem lehet. Sokkal jobban félek attól, hogy a teste nem bírja a terhelést. Az előző idényben a Barcelonában és a válogatottban összesen 64 találkozón szerepelt és 3854 percet játszott úgy, hogy tavasszal szinte folyamatosan pályán volt.
Tavaly márciusban vált elérhetővé Lou Orns saját készítésű összesítése, amelyben a jelen és a közelmúlt legnagyobb sztárjainak játékidejét vizsgálta meg tinédzserkorukban:
- Pedri 11782 percet játszott a 20. születésnapja előtt
- Bellingham 13787-et
- Neymar 12855-öt
- Mbappé 11676-ot
- Haaland 4718-at
- Messi 3833-at
Ha Yamal a következő három szezonban csupán annyi időt fog pályán tölteni, mint az elsőben, akkor már 15 000 perc felett fog tartani 20 éves korára… Ráadásul a mérkőzések száma csak növekszik: idénre átalakul a BL, ami minimum kettővel több összecsapást jelent, a 2026-os vb-n már 48 válogatott fog részt venni, valamint 2025 nyarán debütál a 32 csapatos Klub-vb, amit szintén meg fognak rendezni négyévente (az elsőn a Barcelona nem vesz részt).
Láttunk már pár olyan játékost, aki rengeteget játszott tinédzserkorában és viszonylag korán kiégett fizikálisan. Erre az egyik legjobb és legismertebb példa Cesc Fabregas, aki 17 évesen alapember volt az Arsenalban és 50 meccses idényei voltak, 29 esztendős korára pedig annyi játékperc volt benne, mint egy 40 éves középpályásban, ami erősen meglátszott a teljesítményén. Ezt egy olyan statisztikai kimutatásban állapították meg, amelyben azt vizsgálták, hogy egyes játékosok hány percet töltöttek a pályán és ez milyen kornak feleltethető meg átlagban.
De az még a jövő zenéje, hogy pontosan milyen karriert fut be Lamine Yamal. Addig is élvezzük azt, hogy az egész világ szeme láttára ír történelmet és hajt végre valami olyat, amit előtte talán senki sem tudott.
***
