Cruyff: Barcelona örökös ikonja

Felbecsülhetetlen értékû hagyaték | Meghatározta a klub történelmét

Johan Cruyff halálával a futballvilág is az egyik legnagyobb alakját veszítette el, de az FC Barcelona valószínûleg azt az embert, aki az elsõszámú ikonja volt, aki a legnagyobb hatással volt a történelmére. És ez valószínûleg még úgy is igaz, hogy magyarként joggal lehetünk elfogultak Kubala László iránt.

Cruyff nagysága nem lenne ugyanakkora, ha nem tett volna le az asztalra kivételes eredményeket játékosként és edzõként is. 1973-ban, amikor a Barcelona leigazolta, a katalán egyesület egy depressziós, sikerekre vágyó – de aktuálisan trófeákat alig szerzõ – klub volt. Cruyffal már az elsõ év végén sikerült bajnokságot nyerni, ami egy 14 éves (!) periódust zárt le. Ezt megelõzõen 14 évig a Barcelona nem tudta megnyerni a spanyol bajnokságot, ami mai szemmel elképzelhetetlenül negatív széria.

Cruyffal bár trófeák szintjén nem sikerült olyan nagy eredményeket elérni, mint más világsztárokkal a klubtörténetben, de az õ érkezésével újjáéledt a remény, hogy a Barcelona egy sikeres, nagy klub lehet ismét, mely bármire képes. Képes volt ugyanis arra, hogy leigazolja a futballvilág akkori legnagyobb játékosát.

Edzõként azonban még nagyobb Cruyff hagyatéka. A holland 1988-ban szintén nehéz idõszakban tért vissza, egy olyan idõszakban, amikor a Real Madrid lényegesen sikeresebb és hazai szinten megállíthatatlan volt. Cruyff nem csak elérte, hogy 1990-ben már a Barcelona legyen a bajnok, hanem zsinórban 4 bajnoki címet nyert, és ami még fontosabb, letette egy stílus alapjait, amire a klub késõbbi edzõi építeni tudtak.

Az õ játékfelfogásából, az általa megalkotott Dream Teambõl tudott építkezni késõbb Frank Rijkaard és Pep Guardiola is, de a mai Barcelona is nagyon-nagyon távol lenne önmagától, ha nem lett volna korábban egy Johan Cruyff. A holland hagyatéka ilyen szemmel felbecsülhetetlen, több generációnyi Barcelona-szurkoló lehet örökké hálás azért, amit õ letett az asztalra a Barçáért.

Természetesen Cruyff nem volt szent. Mindig tudta, hogy kicsoda, tisztában volt a képességeivel, önbizalomnak nem volt híján. Az újságírókat például a focihoz nem értõ bolondoknak tartotta, nem állt távol tõle, hogy az ellenfeleit lehúzza a nyilatkozataival, a Joan Laporta által neki adományozott, Sandro Rosell által vitatott tiszteletbeli elnöki címét jelképezõ emléktárgyat is visszavitte a klub székházába.

Miután 1996-ban végleg felhagyott az edzõsködéssel, tanácsaival végig ott maradt a klub mellett – Joan Laporta idõszakában hivatalos minõsítésben is. Egy 2008-as elnökségi ülésen az õ tanácsára is döntött úgy a klubvezetés, hogy a távozó Frank Rijkaardot Pep Guardiola váltsa, és ne José Mourinho, aki akkoriban megszerezhetõ lett volna.

A Barcelonát Kubala László után Cruyff helyezte fel ismét a labdarúgás elitjének térképére. A bátor játékfelfogása, elképzelései, tettei és eredményei alapján örökké a klub halhatatlan alakjai között kell maradnia.

Johan Cruyff, nyugodj békében!