Johan Cruyff emlékének nem lehet elég sok anyaggal, cikkel, képpel adózni, mert nem csak a jelentõsége volt hatalmas az FC Barcelonára, de önmagában is élmény volt hallgatni minden szavát. Következõ anyagunkban ismét az egyedi intelligenciája és a hozzáértése kerül terítékre.

Cruyff 2008 környékén a katalán ’El Periódico’ napilap hasábjain osztotta meg rendszeresen a véleményét a futball aktualitásaival, külön figyelmet szentelve természetesen a Barçának. Ez idõben debütált Pep Guardiola is a katalánok kispadján, méghozzá nem úgy, ahogy tervezte: a Numancia elleni, idegenbeli találkozón 1-0-s vereséget szenvedett a csapat, a második fordulóban pedig a Racing Santander ellen 1-1-es döntetlennel zárult a találkozó.

A közvélemény már-már kezdte sajnálni, hogy nem José Mourinho vette át a Barcelona irányítását, amikor Cruyff megírta a véleményét az ’El Periódico’ napilapba. Nem nagyon kell ecsetelni, hogy az idõ miért is igazolta õt.

Íme Cruyff 2008 szeptember 15-én, hétfõn közzétett írása szerkesztetlenül:

Ez a Barça nagyon, nagyon jól fest

A Barça – Racing meccsen két rossz dolog történt, csak kettõ: az eredmény és Hleb sérülése. A többi bizakodásra ad okot. A kollektív teljesítményt nézve – lévén, hogy a futball csapatjáték – a Barça briliáns formában valósította meg az elképzeléseit.

Nem tudom, hogy ti milyen meccset néztetek. Amit én láttam, olyan már régóta nem volt a Camp Nouban. Persze, a gól hiányzott, ez világos. Volt néhány egyéni teljesítmény, ami gyenge volt vagy még rosszabb, ez is biztos. De ami a kollektív teljesítményt illeti, a Barça megütötte a szintet.

Mindenki levonhatja a maga következtetését. A legrosszabb kezdés a Ligában hosszú évekre visszamenõleg. Egy szerzett gól két összecsapáson, az is csak büntetõbõl. Az ellenfeleknek volt összesen két helyzetük, és két gólt is kaptunk. A számok alapján nyilvánvaló a helyzet. Ha azonban a futballról beszélünk, a tanulság teljesen más.

Az én következtetésem az – és itt nem az érzéseimrõl beszélek, hanem tényekrõl – , hogy a Barça a legjobb teljesítményt nyújtotta hosszú évekre visszamenõleg. Kitûnõ a pozíciós játékban, és figyelemre méltó a labdajáratás ritmusát illetõen. Jó a letámadásban és jó mutatók az elvesztett/visszaszerzett labdák arányában. Lehet-e fejlõdni? Még szép. Nyolc kapura lövés ilyen dominancia mellett nagyon kevés. Hiányzik az utolsó passz – megjegyzem: a legnehezebb – , és hiányzik az az életerõs lövés. Nekem azonban nincsenek kétségeim. A gólok, az eredmények végül mindig érkeznek, ha jól futballozol. Ez a Barça pedig jelen állapotban felkészült arra, hogy jól, méghozzá nagyon jól futballozzon.

Az elsõdleges érdem Guardioláé. Nem tapasztalatlan, és nem öngyilkos. Néz, figyel, elemez és döntéseket hoz. És a második bajnoki meccsen nagyon sok döntést hozott – mindegyiket azon célból, hogy a soriai mérkõzéshez (a Numancia elleni vereség az elsõ fordulóban – a szerk.) képest fejlõdjön a csapat. Az kerül be a kezdõcsapatba, aki jobb. Lényegtelen, hogy hány éves, lényegtelen, hogy mi a neve. Szûk keret? Egy, a versenyhelyzetet maximalizáló keret.

Kiemelkedõ Busquets

Az elsõ keret tagjain túl – beleértve továbbá Pedrót és Víctor Vázquezt – nyugodtan az elsõ csapathoz sorolhatjuk Sergi Busquetset is. Ami a technikai képzettségét illeti, jobb, mint Touré és Keita. Ha pedig a helyezkedésérõl beszélünk, úgy tûnik, mintha egy visszavonulás elõtt álló labdarúgó játszana. Labdával és anélkül is. A labdával könnyen végrehajtotta a legnehezebbet: egy-két érintõbõl játszott. Labda nélkül, újabb lecke: mindig a megfelelõ helyen volt, hogy közbelépjen, és hogy visszaszerezhesse a labdát a csapatnak. Mindezt úgy, hogy fiatal és tapasztalatlan. Ugyanazok a bûnei, mint az edzõjének.

Már sokszor elmagyaráztam, hogy egy meccset nem 11 játékossal játszol le, hanem 14-gyel. Hogy milyen fontos az, hogyan is állítod össze a kezdõcsapatot (ezúttal Iniesta, Messi és Bojan a padról szálltak be). Erre a tökéletes példa az, amikor a puskaport tartogatod, hogy majd a megfelelõ idõben tüzelhess. A kezdõcsapat ugyanis egy meccsre vonatkozik. Rövidtávon azonban az edzõknek másra is kell gondolniuk. Arra, hogy ma is meccs van, de holnap is játszani kell, és egy hét múlva megint pályára lépünk. És a Liga, a Bajnokok Ligája és a válogatott mérkõzések közepette lehet olyan játékos, akinek egy hónapban tízszer is játszania kell.

Itt jön képbe az öltözõ menedzselésének a fontossága. A legjobbak játékperceinek elosztása, ezzel pedig a keret egészének a használata. Guardiola végsõ üzenete: itt senki nem jobb a másiknál. A pihenõ nem büntetés, hanem egy módszer arra, hogy amikor ismét te kerülsz a kezdõcsapatba, jobban teljesíts, mint a múltkor.  

A fél csapat kicserélõdött a múltkori mérkõzéshez képest? Igen. Méghozzá ésszerû cserék voltak. Henry, Messi, Iniesta, Márquez, Touré… öten nem voltak ott a kezdõcsapatban az elsõ forduló után. Mi több, tudjuk, hogy a versenynaptár miatt nem nyúlunk olyanhoz, aki teljes kudarc. Most nem, de minden szezonkezdet után jön majd a szezon döntõ szakasza. Figyelembe véve ezt a tényt, Guardiola határozottan más játékosokat választott most: jobban fogom megválasztani a részeket azért, hogy biztosan jobban teljesítsünk, mint a Pajaritosban.

Megnyitni a területeket

A taktikai értekezleten elmondottak nagyon kevésszer láthatóak annyira, mint amennyire ezúttal kirajzolódtak a labda és a játékosok mozgásából. Tudom, hogy az ellenfél leparkolja majd a buszt. Hogy oda fog rúgni, ha bajban érzi magát, és hogy húzni fogja az idõt minden helyzetben. Mindezek ellenére mit tudok tenni, hogy a labdabirtoklást gólhelyzetekre váltsam? Hogyan tudom elérni azt, hogy Alves segítsen a csapatnak a jobb oldalról, ahol valószínûleg semmilyen terület nem lesz majd? Széthúzni a pályát a lehetõ legjobban (Hleb és Pedro elõször, Iniesta, Messi és megint Pedro), gyors labdajáratás, és aki a labdát megkapja, lekezeli, és már adja is tovább a védelem elõtt helyezkedõ Busquetsnek. Itt pedig megtalálható Xavi, aki – kinek hogy tetszik – több, mint egy középpályás, több, mint egy gólpasszokat adó játékos, több, mint egy gólérzékeny középpályás, és ezúttal jobban is tudja segíteni Alvest.

Alves minõséget ad

Igazságtalanság lenne, ha szó nélkül elmennénk a brazil hirtelen formajavulása mellett. Kevesebb felfutás, de hatékonyabb játékba avatkozás – a büntetõt is a beadása után ítélték meg. A kevesebb néha több.

Mert Alves belátta, hogy a helye a szélen van, nem pedig középen. Továbbá tudta, hogy a társai (Busquets, Xavi és Messi) képesek meglátni, és adni neki a passzt, amikor rájuk ketten is kiváltanak, és így a védelem elcsúszik. Ennek következtében érkezhetett annyi beadás a jobb oldalról. Hogy aztán ott mit kezdenek vele a támadók, az már egy másik kérdés.

Holnap Bajnokok Ligája a Camp Nouban. Én – a látottak után – biztosan nem fogom kihagyni. Azért írom ezeket a sorokat, hogy élvezzétek, nem azért, hogy gyomorfekélyt kapjatok. Az, aki jajveszékelni szeretne, ragaszkodjon a számokhoz (hatból egy pont, két helyzetbõl két kapott gól, horribilis kezdet), tessék, csinálja. Ahogyan azonban én látom, ez a Barça nagyon, nagyon jól néz ki.