Eltérő személyiségek, különböző jellemek, a pályán eltérő stílus, mégis a legkiválóbb párost alkották a védelemben. Játékukat nemcsak Barcelonában, de a spanyol válogatottban is megcsodálhattuk. És van-e nagyobb dicséret, ha a Real Madrid volt játékosa őket nevezi a legjobbaknak.
Van egy 15 másodperces videoklip, amely időről időre körbejárja az internetet, és a 2013-as Király-kupa elődöntő egy jelenetét mutatja az örök rivális Real Madrid ellen a Santiago Bernabéuban. Egy szöglet során öngyújtóval megdobják Gerard Piquét a nézőtérről, Piqué nyíltan kimutatja fájdalmát, felveszi az öngyújtót, hogy jelezze sérelmét a játékvezetőnek. Mielőtt azonban a nagy jelenetet folytathatná a Barcelona kapitánya, Carles Puyol kiveszi a kezéből az öngyújtót, és a játéktéren túlra dobja, majd jelzi a fiatal védőtársa felé, hogy koncentráljon a meccsre.
Ez a jelenet jól mutatja a két belsővédő eltérő jellemvilágát. Puyol az észak-katalóniai Pobla de Segur településről származik, egy konzervatív családban nőtt fel, amelyben a szerénység fontos érték volt, kissé feszült, tartózkodó jellemű. Piqué teljesen más háttérrel rendelkezik, nagyapja a Barcelona alelnöke volt, apja orvos, felesége az egyik legkiemelkedőbb popsztár (volt), szókimondó, sokszor pimasz. Első benyomás alapján a két játékosnak nem kellett volna jól kijönnie egymással, de a különbségük tette őket naggyá. Piqué visszavonulása utáni első interjújában nyilatkozta azt, hogy Puyollal úgy hasonlítottak egymásra, mint a hal és a madár, de úgy összenőtek, mint a hús a körömmel, és jól ki is egészítették egymást.
Szerették a Barcelonát, Katalóniát, és imádtak nyerni, ez tette őket olyan sikeressé az évek során a klubban és a spanyol válogatottban. Mindkettőjüknek hasonló volt az útjuk, Barcelona híres La Masiájáról indult a pályafutásuk, bár két különböző korosztályban és más-más poszton kezdtek el játszani. Puyol eleinte kapus volt, de a hálóőr szerepe még az akadémia megkezdése előtt megszakadt vállproblémák miatt, Piqué pedig a középpályán igyekezett sikeres lenni. Végül mindketten hátul találták meg az ideális pozíciójukat.
Puyol hajával a szemében játszott, magát nem kímélve vetette bele a küzdelembe, soha nem adta fel, nagyon kemény volt a stílusa. Piqué „Piquenbauer”, elegáns és technikailag tehetséges, hátulról hozta ki a labdát, a megszemélyesített lazaság. Mindegyik azt nyújtotta, amivel a másik nem rendelkezett. Nemcsak jó játékosok voltak, de egymást is jobb játékosokká tették.
Puyol mindig koncentrálásra késztette Piquét, amit a fiatal védő el is ismert: „Tudom, mikor van itt az ideje a humornak és mikor a munkának. Megmutattam, hogy tudok nagyon koncentrált is lenni. Szeretek nevetni, kimenni és vicceket megosztani a társakkal, de úgy gondolom, hogy felelősségteljes is vagyok, Puyol befolyása létfontosságú volt, különösen a játék során.”
Puyol 1999 óta volt tagja a Barcelona felnőtt csapatának, 2004-től pedig a kapitányi szalagot is megszerezte, viszont csak 2008-ban párosították össze először Piquével. Ez annak is volt köszönhető, hogy Sir Alex Ferguson 2004-ben elhívta a Barça akadémiájáról a lázongó 17 éves Piquét, hogy csatlakozzon a Manchester Unitedhez, majd 21 évesen ment vissza nevelő klubjába, miután az angol csapattal megnyerte a Premier League-et, a Community Shield-et és a Bajnokok Ligáját. Kettejük párosítása valami különleges dolognak a kezdete volt.
Piquének versenyeznie kellett a posztért Barcelonában, mert a belsővédőként erősítette a csapatot Gabriel Milito és Rafael Márquez is, de a 22 éves játékos kiharcolta a pozícióját a hierarchiában, a Puyol-Piqué páros lett a leghatékonyabb hátul.
Ők ketten alkották a védelem gerincét a Pep Guardiola 2008/2009-es, mindent legyőző csapatának, amely a LaLiga, a Király-kupa és a Bajnokok Ligája történelmi tripláját nyerte meg, és a római döntőben Piqué legyőzte korábbi klubját, a Manchester Unitedet. Különböző személyiségük ellenére a veterán Puyol tanította, szelídítette Piquét, a kapitány keményen fogta a fiatal védőpárját, hogy figyelmét egy pillanatra se veszítse el.
A 2009/10-es szezon nem volt olyan sikeres, mint az előző évad, mert bár a bajnoki cím meglett, a Bajnokok Ligájából kiestek az Inter ellen, és a Király-kupában is csalódással kellett szembenézniük, mivel a nyolcaddöntőben kikaptak a Sevillától. De abban az évben a középpontban a világbajnokságra való felkészülés állt. Spanyolország pedig Európa-bajnokként indult neki a versenynek, és végül favoritként meg is nyerte azt. A híres 4-3-3-at játszó spanyolok hátsó védelmét Iker Casillas a kapuban, a még jobbhátvédként játszó Sergio Ramos, a másik oldalon Joan Capdevila, közöttük középen Puyol és Piqué alkotta. Két évvel korábban Piqué még ritkán szerepelt Sir Alex Ferguson csapatában, de Guardiola és Del Bosque gárdájának egyik meghatározó játékosává vált. Miután Spanyolország a nyitó csoportmérkőzést elveszítette Svájc ellen, a spanyol armada megállíthatatlan lett, elől hatékony, hátul érinthetetlenek voltak. Az elődöntőben Németország volt az ellenfél, Európa két legjobbja közti összecsapásán 0-0-ra állt negyedórával a vége előtt. Aztán jött Xavi szöglete, Piqué és Puyol együtt érkeztek a labdára, de a berobbanó Puyol társát megelőzve elemi erővel fejelte hálóba a labdát.
A döntőben Andrés Iniesta tette fel az i-re a pontot, Hollandia legyőzésével világbajnok lett a spanyol válogatott. Az aranynemzedék megérdemelten került a legmagasabb helyre, amelynek fontos része volt a hátsó alakzat stabilitása, ők ketten – az egyik a tapasztalt veterán Puyol, a másik a fiatal Piqué, aki még mindig tanulja a szakmáját – fontos részei voltak a spanyol válogatottnak.
A világbajnokságról hazatérve és a válogatott sikerével összhangban hazai szinten is dicsőség következett. Guardiola csapata ereje csúcsán volt, és a sportág által ismert legkiválóbb futballt játszotta, a 2010/11-es szezon pedig bizonyítékot adott ennek alátámasztására. Puyol az év egy részében krónikus térdsérülése miatt nem játszott, ilyenkor Piqué párja Javier Mascherano volt. Viszont vereséget abban az évben nem szenvedett el a katalán gárda, amikor Puyol a pályán volt.
Piqué nyilatkozta ekkortájt: „Nem tudom elképzelni a Barcelonát nélküle. Emlékszem, egyszer amikor visszatért [a sérülés után]. A meccs közepén azt mondtam neki: ’Puyi, nagyon hiányoztál.’ Erre azt felelte, hogy fogd be a pokolba, és koncentrálj. Soha nem lazított. Egyszer leállították a játékot, valakit hordágyon vittek le, és rám kiabált. Mondtam neki, hogy nyugi, 4-0 és három perc van hátra. Azt mondta: ’Na és? Koncentrálj! Ismerlek.’ Meghaltam a röhögéstől. Puyol mindig maximumon tartott. Puyol minden meccset úgy kezelt, mintha Bajnokok Ligája döntője lenne.”
Pár nappal Piqué visszavonulása után megkérdezték a Real Madrid volt, legendás hátvédjét, Fernando Hierrót, hogy kit tart a legjobb spanyol belső védőnek, habozás nélkül elsőnek Piquét, majd Puyolt és végül Sergio Ramost említette. Ennél nagyobb dicséret nem is érkezhetett volna.
Végül álljon itt Carles Puyol üzenete Piquének: „Köszönök mindent Geri. Visszavonulásod után még sokkban vagyok. Kevesen védték meg úgy a Barça mezét, mint te. Örülök, hogy elmondhatom, veled játszhattam, ez egy kiváltság volt számomra. Szeretlek barátom.„
