Sergio Busquets visszavonulása több mint egy játékos búcsúja a spanyol labdarúgó-válogatottnál. A Barcelona középpályása, aki 2009 óta válogatott, a harmadik legtöbbször pályára lépő játékos (143) lett, és egy olyan játékmód és stílus megtestesítője, amelyet Luis Aragones örökölt, és amelyet – annak árnyalataival együtt – Vicente del Bosque, Julen Lopetegui és Luis Enrique folytattak, az a három edző, aki hosszú időn keresztül vette át a stafétabotot a spanyol válogatottnál az elmúlt évtizedben.
Maga Luis Enrique a katari világbajnokság előtt foglalta össze, mit jelent Busquets a válogatottnak. „Ő olyan, mint Rafa Nadal, milyen pozícióba tenném őt? Ha olyan meccsforgatókönyvet kapunk, hogy az ellenfél térfelén játszunk, és rövid átadásokkal kell megoldanunk a presszinghelyzeteket, Busquets olyan, mint Nadal, a világ legjobbja. Ha a csapat hosszú indításokra játszik, és összeomlik, akkor nem. De nem látok nála jobb középpályást a világon” – mondta a korábbi edző, aki még azt is kijelentette, hogy szeretné, ha még egy világbajnokságon szerepelne, azonban ez most már egészen biztosan nem fog megtörténni.
Busquets áttörése a válogatottban meteorikus volt, akárcsak Barcelonában. Pep Guardiola, aki még az utánpótlás-válogatottban töltött időből ismerte, és amikor meglátta erényeit és intelligenciáját, pozicionális középpályásként játszatta, 2008 szeptemberében a kezdőcsapatba nevezte, és alig néhány hónappal később már Del Bosque be is hívta a válogatottba Először 2009. február 11-én, az Anglia elleni mérkőzésen történt meg mindez, de csak a második behíváskor, április 1-jén, Isztambulban debütált. Spanyolország nyert 1-2-re, Busquets pedig az idő előrehaladtával megkérdőjelezhetetlenül kezdő lett. Akkor mindössze 20 éves és 8 hónapos volt.
Először Xabi Alonsóval alkotott egy párt a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon és a 2012-es Eb-n, mely tornákat a spanyol válogatott megnyerte, és amelyek szintén a labdabirtokláson alapuló játékmódot részesítették előnyben. Del Bosque alatt Busquets volt a harmadik legtöbb lehetőséget kapó játékos, akit a csapattársai is nagyra értékeltek. „Különleges elképzelése van arról, hogy mi történhet körülötte” – egyszerűsítette le annak idején Javi Martínez, aki maga is Busquets árnyékában élt a La Rojában. „Nem ő a leggyorsabb vagy a legerősebb, de ő a legintelligensebb” – összegezték más csapattársak a játékos erényeit, aki a 2010-es világbajnokságot megnyerő játékosok, elsősorban Xavi Hernández (2014) távozása után az öltöző egyik vezére is lett.
A 2016 és 2018 között edzőként dolgozó Julen Lopetegui számára Busquets szintén oszlopos tag volt. „Vannak alternatívák, amelyek fedezni tudják őt, de nem lesz senki teljesen ugyanolyan, mint ő, mert nincs hozzá hasonló” – nyilatkozta maga az edző az oroszországi világbajnokságra készülve. A játékos legkényesebb pillanataiban, főként a 2019-21-ig tartó kétéves időszakban Luis Enrique továbbra is játékperceket garantált neki, de már nem annyira rendszeresen, mint korábban: az Európa-bajnokság előtti 16 meccsnek csak a felén lépett pályára. A Manchester Citynél kezdő Rodrigo Hernández felbukkanása egy szilárdabb alternatívát jelentett ezen a poszton.
A Barça elmúlt évekbeli hullámvölgyei, amelyek Busquets teljesítményére is hatással voltak, ellentétben állnak a válogatottban nyújtott jó játékával. A középpályást az UEFA a Nemzetek Ligája legjobb játékosának választotta 2021-ben. Busquets 143 mérkőzésen 2 gólt lőtt és 9 asszisztot adott, bár azt, hogy ő mennyit is jelentett a spanyol válogatottnak, nem ezekből szűrhetjük le.
Busquets a katari világbajnokságon nem tudta úgy befejezni válogatottbeli pályafutását, ahogy szerette volna és a lehető legkegyetlenebb módon búcsúzott, a Marokkó elleni nyolcaddöntőn, amelyen büntetőpárbajra került sor és ahol a spanyolok végül búcsúztak, ő is büntetőt hibázott, de ha visszatekint, nagyon sok remek pillanatot és emléket is fel tud eleveníteni.
***
