Brazílból lett portugál
Deco Brazíliából került Portugáliába, majd a Porto csapatától igazolt Spanyolországba, azon belül is a messze földön híres Katalóniába a Barcelona csapatához. A most következõ írásunkban egy vele készült interjúból olvashattok részleteket.
Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a labdarúgással?
Sao Paoloban nõttem fel két fiú- és három lánytestvéremmel együtt. Brazíliában mindenki focizik, a testvéreim is fociztak, de még az unokatestvéreim is rúgták a bõrt. Soha nem tudtam, hogy mi lesz velem és leszek-e egyszer híres labdarúgó, csak álmodozni mertem róla. Persze nem ment rosszul a játék, de voltak még így néhányan” a hasonló korú srácok között.
Voltak példaképeid?
Nem igazán. Mindig is szerettem Maradona és Zico játékát, de nem tekintettem õket példaképeimnek, ahogy a többi remek labdarúgót sem igazán ezért kedveltem.
Mikor realizálódott az, hogy labdarúgó leszel?
Elég korán, mivel már 15 éves koromban aláírtam az elsõ szerzõdésemet. A szüleim persze féltettek és azt akarták, hogy tanuljak, de ezek után már igazán csak a labdarúgásra koncentráltam.
Mikor és miért hagytad el szülõföldedet?
Nagyon fiatal, 18 éves voltam. Igazából nem akartam eljönni otthonról, de az ügynököm azt mondta, hogy menni kell. Ennek ellenére nem gondolkodtam sokat, mivel csak egy vágyam volt, hogy focizhassak. Ehhez pedig Portugália éppen megfelelõnek ígérkezett.
Nehéz döntés volt amikor elõször elfogadtad a portugál válogatott meghívóját?
Inkább extrém helyzetnek nevezném. Már elég régóta éltem Portugáliában amikor megkaptam a nemzetiséget és a lehetõséget, s akkoriban az emberek rengetegen odajöttek hozzám az utcán, hogy csináljam és szerepeljek Portugáliáért. Sokat kaptam már addig is Portugáliától és az ottani labdarúgástól és ezért döntöttem úgy, hogy ideje „törleszteni”. Persze nagyon rossz érzés volt lemondani a szülõföldem csapatában történõ esetleges szereplésrõl, és természetesen soha nem fogom tagadni, hogy brazil származású vagyok és, hogy nagyon szeretem Brazíliát!.
Beszélnél az EB-rõl?
Fantasztikus élmény volt. Nagyon nagy eredmény, hogy hazai közönség elõtt eljutottunk a döntõig és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megszereznünk az aranyérmeket, ami akkoriban mentálisan hónapokra letaglózott minket.
Ráadásul téged több támadás is ért a portugál születésû játékosok – elsõsorban Figo – felõl. Ezt hogyan élted meg?
Erre könnyen tudok válaszolni, mivel nem volt semmi ilyesmi, az egészet csak az újságok koholták. Nagyon jó csapat voltunk akkor is és most is azok vagyunk, nincs közöttünk semmilyen súrlódás.
Amikor nem a labdarúgással foglalkozol, akkor mivel töltöd az idõdet?
Természetesen a kevés szabadidõmben ha tehetem mindig a feleségemmel és 3 gyermekemmel vagyok. Nagyon szeretünk sétálni, kirándulni és elmenni valahová vacsorázni. Barcelona ilyen szempontból is tökéletes a számunkra, mivel rengeteg lehetõségünk kínálkozik. Imádom a strandfocit is, de ezt inkább Brazíliában ûzöm ha van rá egy kis idõm.
Tényleg annyira csillogó-villogó életetek van, mint azt sokan gondolják?
Nem olyan könnyû minden, mint ahogy azt egyes emberek elképzelik. Állandóan csak utazunk és nagyon keveset láthatjuk a családunkat. Rengeteget edzünk, s sok olyan dolgot nem tehetünk meg, amit egy „átlagos” ember igen (pl. síelés).
Labdarúgóként miben kell még fejlõdnöd, hogy jobb játékos legyél?
Elõször is többet kell edzenem és mentálisan is sokat kell még erõsödnöm. Rengeteget kell gyakorolnom a kapuralövéseket és a szabadrúgások elvégzését is tökéletesítenem kell.
Az utolsó kérdés: mit, milyen képességeket „lopnál” el és kitõl ha megtehetnéd?
{Rövid gondolkodás után:} Ronaldo erejét és Henry gyorsaságát mindenképpen. „
