Sergi Samper gyerekkori álma, hogy a Barça felnőtt csapatában játszhasson, de szerencsétlenségére ez eddig nem sokszor adatott meg neki. A Barcelona 23 éves, saját nevelésű középpályása a ‘Marca’-nak adott interjújában elmesélte szinte az egész eddigi pályafutását. Kezdve azzal, hogy került a Camp Nouba ötévesen, hogy járta végig a szamárlétrát, és hogy mivel kell megküzdenie nap, mint nap, hogy valóra váltsa az álmát.
Az előszezont a Barçával kezdte
„Ez az első napom mankó nélkül. Szinte minden nap rehabon vagyok. Az előszezonban végig magas szinten teljesítettem, és boldog voltam. Bár a Barça olyan nagy az USA-ban, hogy nem hagyhatod el a hoteleket. Az új edző, Ernesto Valverde irányítása alatt változott a stílus egy kicsit, és a tréner stabilabbá tette a csapatot, talán nem olyan látványos, mint korábban, de a csapat jól is védekezik, és nem kap sok gólt annak köszönhetően, hogy sokkal kompaktabban áll fel. Valverde kiválóan végzi a munkáját.”
Ötéves korában került a Camp Nouba
„Volt egy hirdetés egy barcelonai labdarúgóiskolába egy telefonszámmal. A nagyapám felhívta a következő héten, és elmentem az iskolába. Nyolcéves koromban több próbajátékon is részt vettem a klubnál. Nagyon örültem, hogy végül felvételt nyertem, hiszen nagy Barça-rajongó voltam, Xavi volt a bálványom.”
„16 éves korunkban mindhárman kaptunk ajánlatot az Arsenaltól. Megnyertük a Nike Premier Cup-ot az Old Traffordon, és az ajánlatok ezután érkeztek. Héctor és Jon elfogadták (Héctor Bellerín és Jon Toral – a szerk.), és Angliába költöztek. Nekem volt ajánlatom még a Chelsea-től is. A pénz jóval több volt, mint amit a Barçánál kaptam akkoriban, de az álmom az volt, hogy a Barcelonában játszhassak.
Korai élmények az első csapattal és a hősével
„Felkértek, hogy eddzek az első csapattal 16 éves koromban Pep Guardiola alatt. Hihetetlen volt, a labda olyan gyorsan mozgott. Pep mindent nagyon részletesen elmagyarázott, többek közt azt, hogy hogyan is kapcsolódnak össze a feladatok. Az ő tréningje rövid és intenzív volt.”
„Meggyőződésem, hogy Xavinak hátul is van szeme… Ő fog mindent meglátni először, és el fogja venni a labdát másoktól, ha nem elég gyorsak. Azt mondják, ne találkozz a hősöddel, én viszont örülök, hogy találkoztam az enyémmel. Nagy segítség volt nekem.”
„Xavi, biztos vagyok benne, hogy ember. Messi ellenben nem az, ő egy másik bolygóról való. Minden edzésen nyerni akar, ez tisztán látszik. Gyűlöl veszíteni, ez a siker kulcsa. Barája, Luis Suárez ugyanolyan versenyző. Kettejük között egy csodálatos versengés folyik az edzéseken, mindketten nyerni akarnak.
„Andrés Iniesta tényleg olyan jó, ahogy vártad volna, de én Sergio Busquets-en lepődtem meg. Komoly, profi, taktikai szempontból hibátlan, de ahogy ő használja a lábát, egész egyszerűen nem tudsz közel kerülni hozzá, olyan jól fedezi a labdát és zárja le a területet maga körül.”
Eusebio és Tito
„Hihetetlen év volt Eusebio alatt (18 évesen 40 meccset játszott a B csapatban 13-14-ben, a csapat a másodosztály 3. helyén végzett – a szerk). Az első meccsem a Real Madrid ellen volt. 20.000 ember előtt először a Sporting Gijón és a Deportivo ellen játszottam, mely csapatoknak a keretét tapasztalt profik alkották. Ez hatalmas lépés, hiszen eddig csak az azonos korosztályodból lévő fiatalokkal játszottál.
„Tragikus volt, amikor meghalt Tito. Tudtuk, hogy beteg, de teljesen normálisan jelent meg a reggeli edzéseken. Olyan volt, mintha a futball lett volna a számára a menekülés a betegségéből. De később ugyanazon a napon sokkal gyengébb, és egyértelműen rosszabbul lett. A temetése nagyon kemény volt. Ismerem a fiát, Adriát, egy fiatal játékos volt a Barçában, és most a Herculesben játszik.”
„A 14-15-ös idényben kiestünk a B csapattal a másodosztályból. Nagyon nehéz idény volt, mert olyan csapatokkal kellett megküzdenünk mint amilyen a Cornella, akik úgy játszottak ellenünk, mintha az életük múlna rajta. Minden áron meg akarták verni a nagy Barcelonát.”
A debütálás
„Luis Enrique lett az első csapat edzője, aki el is vitt az előszezonbeli túrára. Barátságos meccseket játszhattam velük Nizzában és Nápolyban. Nála debütálhattam hivatalos meccsen a Bajnokok Ligájában az Apoel Nicosia ellen. Nem tudtam, hogy ez lesz, csak egy órával előtte közölték velem, hogy kezdeni fogok. Előtte még csak a meccskeretben sem voltam soha. Azt hittem, hogy csak 10 percet kapok csereként. A családom ott volt minden meccsen, szokás szerint felbukkantak, de nem számítottak rám. Nem tudtam elmondani nekik, hogy játszani fogok, így akkor jöttek rá, amikor kihirdették a csapatot a stadionban. Ideges voltam, de 1-0-ra nyertünk. Nem a legjobb meccse volt a csapatnak, de jól éreztem magam. Soha nem játszottam a Camp Nouban ezelőtt, a B csapat ugyanis a Mini Estadiban lép pályára. Pontosan tudtam, hogy hol ül a családom, de nem akartam felnézni, csak koncentrálni akartam a meccsre. Xavival, Neymarral, Sergi Robertóval és Pedróval játszhattam. Luis Enrique gratulált nekem a meccs után. Az édesanyám és a nagyszüleim sírtak. Ott voltam az újságokban, és több ember felismert az utcán, de semmi nem változott az életemben. A családom a földön tartott. Hét közben az első csapattal edzettem, hétvégén a B csapattal játszottam. Három kupameccsen játszottam az első csapatban, de mindig tudtam, hogy nehéz lesz a helyzetem, mivel Sergio Busquets játszik a pozíciómban.”
Granadában
„A 2016/17-es szezonban Granadába mentem. Számos ajánlatom volt az élvonalból, a Betis-től és a Valenciától, de a Valencia instabil időszakon ment keresztül. Paco Jémez, aki éppen akkor vette át a csapatot Granadában, miután a Rayo Vallecanónál jól dolgozott évekig, minden nap felhívott. Azt mondta, hogy fontos része leszek az együttesnek, csodáltam a futballstílusát. Végigcsináltam az egész előszezont a Barçánál, majd a harmadik forduló után csatlakoztam a Granadához, és jól ment a játék. A hatodik héten Paco viszont elvesztette az állását. Ez nem volt ideális számomra, mert csak miatta mentem oda. A következő edző, aki jött, nagyon védekező felfogású volt, inkább a fizikai stílusú focit preferálta. Ez egy rossz év volt. A Real Madrid elleni 6-0-ás vereségkor játszottam.
„Tony Adams (az angol tréner, akivel a Granada befejezte az idényt – a szerk.) barátságos volt, és próbált lelkesítően hatni a csapatra. De kevés tapasztalata volt edzőként, és nem beszélt spanyolul. 16 különböző nemzetiség volt a keretben, csak három spanyol. Nehéz volt neki egy küszködő csapatot irányítani. Azt mondta, hogy fenéken rúg minket – amikor megérkezett -, ha nem futunk, és azt mondta, hogy vezéregyéniségre van szüksége, de szinte lehetetlen volt ez a küldetés a számára.”
Élvezte a munkát Valverdével, de túl nagy volt a keret
„Csak 25 játékos volt nevezhető a csapatnál, és az edző úgy gondolta, hogy a legjobb az lesz, ha kölcsönadnak, hogy minél több percet játszhassak. Tisztelték a Las Palmast az előző szezonbeli focijukért, és örömmel mentem el, hogy több percet játszhassak az élvonalban. Ugyanaz történt, mint az előző szezonban, és az edző, aki elvitt, elvesztette az állását néhány meccs után. Nem is játszottam egy mérkőzésen sem, mert megsérültem az első edzésemen. Nem tudtam elhinni. De aztán decemberben kinevezték Paco Jémezt. Gondoltam, végre, a szerencse megfordult. Januárban a kupában játszottam a Valencia ellen, és jól ment a játék az 1-1-es döntetlen során. Ezután játszottam az Eibar ellen, és mi vezettünk. A 70. percben elmentem egy labdáért, majd alám fordult a bokám. Tudtam, hogy azonnal eltörött, hallottam. Egész egyszerűen nem tudtam elhinni…”
Vissza Barcelonába
„Egész nap, minden nap nehéz volt, csak egy igazságos esélyt szeretnék. Két klubhoz csatlakoztam, és az edzőket egy hónapon belül elbocsátották. Súlyos sérüléseim voltak. Csak egy teljes esélyt szeretnék…”
„Ugyanazon a szobán osztozunk a bátyámmal, mint amikor gyerekek voltunk. Nagyon szeretem a teniszt, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a testvérem a Roland Garros-on játszott. Beszélek vele a helyzetemről, és úgy véli, hogy a tenisz sokkal keményebb, mint a futball. Egyedül utazik, például a csapatszellem nélkül. És azt mondja, hogy a labdarúgásban, ha rossz napod van, akkor is győzhetsz. Én azt mondom neki, ‘Igen, de a teniszben minden tőled függ. A labdarúgásban, ha rossz teljesítménnyel rukkolsz elő, egy hónapra kikerülhetsz. A teniszben megnyerheted a következő meccset.’ A Barça a világ legjobb klubja a számomra, de rájöttem, hogy egy álom játszani a csapatban – amiért mindig is küzdöttem -, de ez nem lesz könnyű az én helyzetemben. Ha más lehetőségeket kell keresnem, akkor ezt kell tennem. Láttam, hogy más játékosok is szenvednek. Sergi Roberto barátomnak sok éve volt játék nélkül, és volt ajánlata a távozásra. Nem kezdett el rendszeresen játszani addig, amíg nem volt 23-24 éves, de Luis Enrique kedvelte őt, majd nagyobb esélye lett, miután Dani Alves elment. Szóval azt mondogatom magamnak, hogy meg lehet csinálni.”
