A La Liga nem csak a futballpályán igyekszik fejlődni, és dominálja már az európai klubfutballt lassan egy évtizede, hanem a színfalak mögött is elindult egy folyamat, melynek a célja a gazdasági erő fokozása. Amint arról már beszámoltunk, ennek keretében nyitott Budapesten irodát a La Liga, melynek területi képviselőjével, Diego Sánchezzel készítettünk egy mély interjút a nemzetközi terjeszkedés céljairól, eszközeiről, okairól és jövőjéről, valamint a spanyol és a magyar futballról. Az Eurobarça exkluzív interjúsorozata Diego Sánchezzel, második rész.

Baranyai Tamás: Két magyar legenda: Puskás és Kubala. Spanyolországban kit tartanak jobb játékosnak?

Diego Sánchez: Ez egy igencsak nehéz kérdés. Erre mindig ugyanaz a válaszom, és noha egy kissé úgy tűnhet, mintha szándékosan hízelegnék a magyaroknak, de ha megkérdezel valakit az utcán Spanyolországban arról, hogy sorolja fel a történelem 10 legjobb labdarúgóját, Puskás és Kubala mindig ott lesz ezen a listán. A konkrét helyezésük inkább attól függ, kit is kérdezel pontosan: ha egy culét, akkor egyértelműen Kubala. Ha egy Madrid-szurkolót, akkor természetesen Puskás (nevet – a szerk.). Mindketten nagyon ismertek Spanyolországban, történelmi vonatkozásukat tekintve egy szinten vannak Di Stéfanóval vagy Hugo Sánchezzel. Egy szó, mint száz: nem tudok választani közülük.

Ahogy azt említetted, Spanyolországban a szurkolói hovatartozás dönti el a kérdést. Magyarországban azonban ez egy kényesebb téma, és Puskás valamilyen okból kifolyólag mindig nagyobb népszerűségnek örvendhetett, mint Kubala. Hogyan tekintenek erre a helyzetre Spanyolországból?

Nem akarok politikai témákba bonyolódni, de valóban, ez engem is meglepett, amikor ideérkeztem. Puskás itt tényleg ismertebb, mint Kubala, és erről a különbségről nekem nem volt tudomásom korábban. Azóta beszélgettem pár, a témát remekül ismerő személlyel, és az egyik fő ok talán az lehet, hogy Puskás sokkal többet játszott Magyarországon a pályafutása során, mint ahányszor Kubalát láthatták itthon a nézők.

Puskás és Kubala mellett számos további kiváló futballistánk játszott Spanyolországban, mint például Plattkó, Czibor vagy éppen Kocsis. Ismerik még őket a mai korosztályok is?

Természetesen van némi szakadék az idősebb és a fiatalabb generáció között. Az idősebbek pontosan tisztában vannak azzal, milyen nagyszerű karriert futottak be ezek a labdarúgók akkoriban. A fiatalabbak önmagától értetődően nehezebben néznek vissza a múltra, hiszen ők már egy olyan korba születtek, ahol Rivaldo vagy Ronaldinho volt az első számú csillag.

Kíván a La Liga alapozni erre a dicső múltra?

Minden erőfeszítést megteszünk, hogy megmutassuk, milyen történelmi kapcsolatunk is van Magyarországgal. Ha jól emlékszem, 33 magyar játékos fordult meg Spanyolországban 1928 óta, a legutóbbi Hidi Patrik, aki a Real Oviedo csapatának a tagja jelenleg is. Megpróbálunk előttük kellőképpen tisztelegni, és egyben azt akarjuk, hogy a magyar szurkolók érezzék azt, hogy a közös jövőnk is szép lesz. A magyar és a spanyol futball kapcsolata nem csak a múlton alapszik, és reméljük, hogy a jövőben még több magyar játékos fogja megmutatni a tudását a Ligában.

A magyar foci a csúcson volt, de aztán szépen lassan lekerült onnan. Hogyan értékelik ma a spanyolok a magyar labdarúgást?

Úgy gondolom, aki kicsit is érti ezt a játékot, az pontosan tudja, hogy a futball ciklikus. Minden egyes ciklikus jelenségben – legyen az a gazdaság vagy a labdarúgás – vannak szakaszok, amikor jól megy a sorod, és vannak olyanok, amikor nem éppen. Szerintem a magyar labdarúgás óriási pozitívuma, hogy már volt a legjobbak között. A csúcsra eljutni az egyik legnehezebb kihívás, Magyarország pedig megcsinálta, és egykoron az egyik legjobb csapatként tartották számon. Ez a színvonalcsökkenés nem csak a magyarokkal fordult elő, hanem például velünk, spanyolokkal is. Megnyertünk az elmúlt évtizedben két Európa-bajnokságot és egy Világbajnokságot, de az elmúlt három torna már korántsem mondható sikeresnek. Rendelkezned kell egy stratégiával, és türelmesnek kell lenned. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ha jól tudom, a Magyar Labdarúgó-szövetség rengeteg erőfeszítést tesz azért, hogy a magyar labdarúgás ismét eljusson a régi szintjére.

Két évvel ezelőtt kijutottunk az Európa-bajnokságra. Milyen benyomásokat keltett benned a csapatunk?

Nyolc éve már éltem itt egy ideig, szóval mondhatjuk, hogy a szívem magyar is, így követtem a válogatottat Franciaországban, és örültem a szereplésének. Néhány barátom szintén velem követte végig a mérkőzéseiket. Nagyon jól futballoztak azon a tornán, és biztos vagyok benne, hogy ismét kijutnak egy-egy eseményre.

Ha már ciklusok, 15 éve a milánói együttesek játszották a Bajnokok Ligája döntőjét. 10 esztendővel ezelőtt az angolok domináltak Európában, nemrég viszont a spanyolok uralják a terepet. Minek köszönhető ez a sikeresség?

Pontosan annak, amit már érintettünk: dolgozz ki egy stratégiát, és legyél türelmes. Ami a La Liga szerepét illeti ebben a folyamatban, mindent megtettünk, hogy felépítsük a spanyol focit az alapoktól kezdve azzal, hogy csökkentettük a klubok adósságait, vagy hogy központosítottuk a televíziós jogok értékesítését. Aztán nemzetközi terepre mentünk, aminek köszönhetően több bevételhez jutott a spanyol futball. Több pénzből pedig tehetségesebb játékosokat vehetnek a klubok, valamint többet fektethetnek be a saját utánpótlásképző központjaikba. Mi több, ez a többletbevétel arra is kell, hogy a legjobbakat Spanyolországban tudják tartani az egyesületek. Ez a mód arra, hogy a spanyol bajnokságot a csúcson tartsuk mind a klubok, mind a játékosok tekintetében.

A ciklikusságra van egy veszélyes példa: AC Milan. Három BL-döntőt játszottak öt éven belül a 2000-es évek közepén, most viszont még csak az Európa-liga csoportkörébe sem kvalifikálták magukat. Mit gondolsz, van arra esély, hogy egy-egy spanyol klub is így jár majd?

Remélem, ez sosem fog bekövetkezni, de a labdarúgás kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ezen túl azonban mindent megteszünk azért, hogy minimalizáljuk a visszaesés valószínűségét. Megpróbáljuk a lehető legerősebbé tenni mind a bajnokságot, mind a klubokat, de egy történelmi klub visszaesésének több oka is lehet. Nem feltétlenül az áll a háttérben, hogy az adott egyesület nem végzi jól a dolgát. Lehetséges az is, hogy a bajnokság színvonala nőtt hatalmasat, és a verseny már jóval kiélezettebb. Vegyük például a Real Betis példáját, mely idén az Európa-ligában bizonyíthat. A Sevilla esete is jó példa azonban: az andalúz gárda az elmúlt években rendre a Bajnokok Ligájában szerepelt, ám most selejtezőket kellett játszania az Európa-liga csoportkörébe való bejutáshoz. Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy a verseny egyre nagyobb, aminek következtében új csapatok érik el a nemzetközi színteret. Ezt a jelenséget én teljesen pozitívnak értékelem.

Nézzük egy kicsit a gazdasági oldalt. Tavaly a Paris Saint-Germain kivásárolta Neymart a barcelonai szerződéséből, így a brazil Franciaországba igazolt. Nem fél a La Liga attól, hogy a spanyol egyesületek nem lesznek képesek pénzügyileg felvenni a versenyt ezekkel az ’újgazdag’ klubokkal?

Ez egy fogós kérdés, hiszen már a Financial Fair Play-szabályozáshoz is kapcsolódik, illetve ahhoz, hogyan is szerzik ezek a klubok a bevételeiket. Az ördög abban rejlik, ahogy ezek az egyesületek fedezik a kiadásokat: valós, piaci értékű megállapodásokkal vagy felfújt szponzori szerződésekkel. Nem amiatt aggódunk tehát, hogy több pénzük van. Mi csak azt vizsgálnánk meg, hogy honnan jönnek ezek a pénzek. Mi azon vagyunk, hogy minden egyes spanyol klub csak annyit adjon ki, amennyi bevétele van, illetve azt is ellenőrizzük, hogy ezeket a tételeket megfelelően elkönyvelik-e a csapatok. Nem félünk semmitől, mert mi a szabályok szerint játszunk, és meggyőződésünk, hogy a legfontosabb dolog a tisztességes játék. Amit meg kell fizetned, azt fizesd meg, és csak annyit vállalj, amennyit tudsz.

A Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) élén új vezető áll Luis Rubiales személyében, akit néhány hónappal ezelőtt választottak meg. Milyen vele a La Liga együttműködése?

A labdarúgó szövetség egy kulcsfontosságú partner a számunkra. Állandóan a növekedésen és a színvonal emelkedésén dolgozunk, ez a közös cél összeköt bennünket.

A Liga már elkezdődött, három forduló ment le eddig. Mik a várakozásaid az új idényre nézve?

Nagyon izgatott vagyok, mert a klubjaink szenzációs, klasszis játékosokat igazoltak. Mi több, a feljutók is nagyon magas szintet képviselnek. Tavaly például a Girona futott óriási idényt újoncként. Nagyon komoly versenyt várok, illetve kíváncsi vagyok, ki is lesz az idény meglepetéscsapata.

Keresel egy olyan Barçás ereklyét, ami garantáltan egyedi? Akkor az Eurobarça Shop a te tereped, ahol megrendelheted az alábbi ‘Baaarca!’ pólót akár több színben is!