A korábbi FC Barcelona- és Real Madrid-támadó, Óscar García és Jorge Valdano a holnapi El Clásico kapcsán előretekintett, és elbeszélgettek a várva várt mérkőzésről, amelyet tíz év után Cristiano Ronaldo és Lionel Messi nélkül fognak megrendezni. Terjedelmes interjú következik, amit a madridi ‘MARCA’-val forgattak.
Mivel magyarázná, hogy már mindkét csapat bukott többször is?
García: „Benne kell lenned ahhoz, hogy megértsd, mi történik. Ez furcsa szezon ezen szakaszán, mert a Barça több mérkőzésen sem tudott nyerni, mégis elsők.”
Valdano: „Könnyebb megmagyarázni a Madrid esetét, mert 50 gólt vesztettek el, a Barçáét kicsit nehezebb, mert csapatként stabilabbak. Két vagy három játékos nincs az elvárható szinten.”
Miért kap ennyi gólt a Barça?
García: „Nehéz megítélni, mert úgy vélem, hogy az ellenfelek sikeresen játszottak ellenük. Rengeteg lehetőséget teremtettek a Barça ellen, és a Sevilla ellen Ter Stegen kiváló volt. Szerintem a Barça olyan területeken szenved, amelyeken tavaly nem, és ez árt nekik.”
Valdano: „Fontos védőket veszítettek el. Piqué mindig több zavart okoz a szezon elején, és Valverde nem találja a harmadik embert. Nem tudjuk, hogy ki lesz Rakitic és Busquets partnere a középpályán, ami egyensúlyhiányt okoz, és ez árt a csapatnak.”
Miért olyan nehéz a Madridnak gólt szerezni?
García: „Helyzeteket dolgoznak ki, sokkal rosszabb lenne, ha nem tudnának. Számomra az a nagy különbség, hogy nincs Cristiano, mert ő általában nem hagyta ki a helyzeteit, ahogy most történik.”
Valdano: „A szerencse rendkívül fontos szempont, és mi soha nem elemezzük. Ha 34-szer lősz a kapura, és csak három talál kaput, úgy érzed, hogy a szerencse nem veled van. Ha azonban ez négy vagy öt egymást követő mérkőzésen történik, kezd valósággá válni. Cristiano vesztesége nem csak statisztikai szempontból érinti a klubot, hogy 50 gólt vesztettek, hanem a csapat támadásait is. Köré építették, és most új utakra kell támaszkodniuk.”
Túl hamar vesztették el a türelmüket az emberek Lopetegui kapcsán?
García: „Nagy nyomás alatt van, és ennél a klubnál nincs az megszokva, hogy két vagy három meccsen keresztül nincs jó eredmény, ez elkerülhetetlen. A közvetlenség hatással van az edzőkre, bár logikus, hogy egy kicsit korai lenne az edzőcsere.”
Valdano: „Ez nem ugyanolyan, mint máshol veszteni a futball világában. Az ilyen nagy kluboknál, mint a Barcelona vagy a Real Madrid, a türelem soha nem létezett.”
Mit jelent a Clásico a többi mérkőzéshez képest?
García: „Ez a meccs, amire mindenki figyel, amint megvan az időpont, még akkor is, ha valaki másik csapatnak szurkol. A játékosok számára ez nagyon különleges, mert sokan figyelnek téged. Tudod, hogy ez a meccs a legszenvedélyesebb.”
Valdano: „Ennek társadalmi, politikai történelme van. Globálisan érdeklődnek iránta, és nincs olyan hely, ahol az emberek ne akarnák a Clásicót elemezni.”
Mi a legjobb emléke a Clásicóról?
García: „Egy Madrid-Barça meccs volt a Bernabéuban Cruyff alatt. Azt kérte egy az egyezzünk a Madrid ellen. Meglepődtünk, de azt mondta, nyugodjunk meg. Amikor kimentünk a pályára, azt mondta, hogy nem fognak tudni mit tenni, mert mindenkire rá lesz állítva valaki. Pontosan úgy történt, ahogyan mondta, ezek olyan dolgok, amit csak a zseniális edzők tudnak.”
Valdano: „A legkeményebb Figo visszatérése volt a Camp Nouba. A meccsen Di Stéfano mellett ültem, és azt mondta, még soha nem látott ilyet, ahogy én sem. Az első Clásicómon Schusterre állítottak rá, három perc múlva gólt lőttek, és füstbe ment a terv. Végül szereztem egy gólt, és kapott még egyet a Barça.”
Elvesztette a Barça a stílusát?
García: „Azt hiszem, amíg olyan játékosaik vannak, mint Busquets vagy Piqué, akik gyerekkoruk óta így játszanak, a stílus nem fog elveszni. Természetesen mindig lesznek más stílusú játékosok, de ezen az úton tudjuk folytatni, amellyel ilyen jó eredményeket értünk el.”
Valdano: „Egyáltalán nem, még mindig olyan csapat, amely támadó szellemű. A labdabirtoklásra koncentrálnak, Xavit és Iniestát elvesztették, de a stílusukat nem. Vannak játékosok, akik nem pótolhatók, és maguk határozzák meg a stílust. Amikor távoznak, a tehetetlenség érzését hagyják maguk után. Nem hibáztathatok edzőket ezért.”
***
