Luis Suárez a SPORT-nak adott egy hosszú, személyes hangvételű interjút még a Sevilla elleni fordítás után, amiben nagyon sok témáról elbeszélgetett a katalán újság riporterével: mesélt Messivel való kapcsolatáról a pályán és azon kívül, a csapat fiatalításáról Frenkie de Jong nyári érkezése kapcsán, szóba került Neymar, Dembélé, Coutinho és a vele szemben megfogalmazott kritikák is. Ezen kívül elárulta, nem vágyik minden áron arra, hogy csapatkapitány legyen, de annak örülne, ha a Barçából tudna visszavonulni. 

Egy ilyen fantasztikus fordítás után nehéz tud lenni az elalvás?

„Hát, igen, attól függ. Van, amikor könnyebb elaludni és van, amikor azért nehezebb. Az adrenalin dolgozik még benned és csak forgolódsz, de ezúttal elég könnyen el tudtam aludni.”

Vissza szoktad nézni a meccseket, a góljaid? Van ilyen szokásod?

„Attól függ, milyen meccset játszottam! Vannak pillanatok, amikor egy másodpercét sem akarod utólag visszanézni. Tegnap [az interjú a Sevilla elleni kupameccs után készült – a szerk.] például csak a feleségem volt ébren, beszélgettünk kicsit a meccsről. Néha szoktunk beszélgetni róla. Miután felkelek, szoktam tévézni, általában a híreket hallgatom és arra figyelek, nem a sportra. És persze arra gondolok mindig, hogy időben felkeljek reggel, hogy a gyerekeket el tudjam vinni az iskolába.”

Nehéz dolog Luis Suáreznek lenni?

„Nem. Meg kell próbálni normálisnak lenni, amennyire lehetséges. Csak egy másik embernek lenni ezen a világon. Apuka, férj vagyok és a futball a munkám. Sok ember azt gondolja, hogy fogalmunk sincs mi történik körülöttünk, mert élünk a saját kis világunkban. De én is csak egy apuka vagyok, aki szereti eltölteni az idejét a feleségével és gyerekeivel.”

Egyszer hallottam, hogy két verziója van Luis Suáreznek: a focista, aki mindig nagyon dühösnek tűnik és a normális verzió. Létezik ez a két verziód vagy változott ez valamennyire?

„[Nevet.] Ugyanaz vagyok, egy becsvágyó futballista. Még mindig azzal a vággyal, akarással játszom, mint amivel megszülettem. A győzelem iránti vágyam, és ahogy játszom, sosem fog megváltozni. De sokat tanultam, mióta Barcelonában játszom. Próbálom egy kicsit jobban élvezni a futballt.”

Korábban túl „harapósan” játszottál?

„Intenzíven és agresszívan játszani nem azt jelenti, hogy futkározol, és mindenkibe folyamatosan beleütsz és belerúgsz egyet. De azok a harcok és vitatkozások tesznek azzá, ami vagyok. Mostanában már többet nevetek és élvezem a játékot a csapattársaimmal. Ez változott, de ahogy játszom, az sosem lesz más. Amikor azt mondom, hogy a pályán kívül más vagyok, az azért van, mert ha ott dühös lennék, annak nagyon komoly oka kellene, hogy legyen. A pályán persze a legkisebb dolgok miatt is hamar fel tudom húzni magam.”

Carles Puyol egyszer azt mondta, hogy miután megismerte Piquét, megváltoztatta a futballról alkotott látásmódját és rájött, hogy jobban kell élveznie az életet. Leo milyen hatással volt rád?

„Azt hiszem, az segített, hogy láttam, milyen nyugodt a meccseken. Néha azt gondoltam, hogy már a meccs előtti napon nagyon összpontosítanod kell, de legalább néhány órával a meccs előtt. Így voltam ezzel a Liverpoolnál, a válogatottnál és a korábbi csapataimnál. Úgy érzem az itteni atmoszféra segített [máshogy látni a dolgokat], hogy mindenki koncentrált, tudja mi a dolga, de egy sokkal nyugodtabb környezetben.”

Leo még mindig kihúzza magát a matétea készítéséből? (A matétea dél-amerikai teafajta – a szerk.)

„[Nevet]. Nem, az igazság az, hogy mostanában nem. Van, amikor más dolgokkal vagyok elfoglalva, de elkap és készít egyet, vagy egyből készít egyet, amikor átmegyünk hozzá.” 

Mi a fontosabb Leónak, a matétea vagy egy jó barbecue? 

„A grillt még nem próbálta, ez még függőben van. Még nem mert meghívni, úgy látszik, akar még egy tesztet…”

Szóval te vagy az, aki mindig szervezed ezeket. 

„Igen, igen. Meglátjuk, de szokott lenni erre egy külön emberünk. A barbecue a családdal, barátokkal való időtöltés és beszélgetést jelenti. És van, amikor ez a pillanat hiányzik, mert nem mindenki van a grill előtt, hanem az asztalnál ülnek, ezért néha felbérelünk valakit és mi csak élvezzük az egészet. De az igazság az, hogy Messi még lóg egy grillezéssel…” 

És mi a helyzet Neymarral, a szakmai dolgokon túl, mi hiányzik belőle a legjobban?

„Nyilvánvaló, hogy ő egy olyan játékos volt, aki az öltözőben is rengeteg jókedvet ragasztott át a többiekre. Ő volt az a csapattárs, akinek mindig mosoly volt az arcán. Mint a brazilokén általában. Természetesen ez hiányzik, de amikor eligazolt, mi is változtunk kicsit és be kellett töltenünk ezt az űrt, amit hátra hagyott.”

El tudod képzelni, hogy egyszer visszatér?

„Én mindig azt mondom, a futballban sosem tudhatod, mi fog történni. Jelenleg nagyon élvezi az életet Párizsban. A céljai egyértelműek. De nyilvánvalóan, mint csapattárs, barát és a foci rajongója, a legjobbakat akarod az oldaladon tudni. De ez most csak feltételezés amúgy is.”

De ez akkor is olyasmi, ami azért izgatottá tesz…

„Persze, mert ő egy olyan játékos, aki meg el tudja dönteni a meccseket. De emlékezni kell arra, hogy nagyon bonyolult döntés volt, amit meghozott azzal, hogy távozott.”

Rengeteg ember számára Messi, a pályán kívül, egy igazi rejtély. Neked viszont megvan az a kiváltságod, hogy hosszú utazásokon is időt tölthetsz vele: miről szoktatok beszélgetni Leóval?

„Nem csak futballról beszélgetünk. A múltról, a jövőről is… Mi is emberek vagyunk és amellett, hogy csapattársak, jó barátok is vagyunk, akikben sok a közös. A feleségeink is szoktak közösen időt tölteni, akár nélkülünk is. Nála vagy nálam szoktunk matéteázni és néha 2-3 órát is szoktunk beszélgetni mindenről. De mindig ezt szoktam mondani: sok ember csak Messiként látja, de nekem ő csak Leo.”

Szoktatok meccset is nézni együtt?

„Nem, de rengeteget beszélgetünk különböző szituációkról. Ez annyira jó, mint rossz is, mert mindketten nagyon önkritikusak vagyunk. Vannak napok, amikor a csapat nyer, de én nagyon frusztrált vagyok, mert nem játszottam jól. És Leo tudja, hogy ilyenkor vitatkozós kedvemben vagyok. Ugyanígy én is tudom, amikor ő mérges, mert nem teljesített úgy, ahogy elvárta magától.”

Mi bosszantja fel leginkább a pályán Leót? 

„Azt hiszem az, ami minden játékost. Ha nem érzed úgy, hogy segíteni tudtál a csapatnak, amikor nem ment a játék.” 

Ha nem érzed jól magad, elvonulsz vagy megpróbálsz jó kedvre derülni? 

„Mindenkinek szüksége van rá, hogy legyen tere egyedül lenni kicsit, ha valami nem jól alakult. Minden játékosnak szüksége van saját térre, mert mégis jobb hagyni elmúlni a dolgokat, mint folyamatosan beszélni és vitatkozni róla, nem?”

Van egy keringő városi legenda, amiben azt tartják Leo mondta neked, hogy maradj a 9-es pozícióban. Igaz ez?

„Luis Enriquével a rendszer úgy indult, hogy Leo volt a hamis 9-es, Neymar volt az egyik oldalon, én pedig a másikon. Az volt a feladatom, hogy a szélről induljak befelé és foglaljam el a szélső védő és a középső védő közötti területet. Egyébként egy Ajax elleni meccs után volt. Nagyon mélyen védekeztek és Leóval abban a pozícióban nem volt túl sok területe, ezért kerültem helyette oda. Volt két nagyon jó játékunk és amikor vissza akartam menni a helyemre, Leo azt mondta, hogy „ha akarsz, maradhatsz itt.” Mintha csak megkért volna rá. Maradtam középen és később Luis Enrique volt az, aki eldöntötte, hogy maradjunk ennél a felállásnál, miután beszélt mindhármunkkal. „Szeretnétek így játszani tovább?” Velem a 9-esben. Mindannyian rábólintottunk. És aztán így maradt.”

Viccelődtetek később ezen Luis Enriquével?

„Nem. Emlékszem a pillanatra, amikor Leóval beszéltünk, de Luis Enrique döntése volt végül.”

Neymar már nincs itt, de itt van helyette Dembélé. Hatalmas javuláson ment keresztül az elmúlt pár hónapban, ami annak is köszönhető, hogy páran a keretből külön beszélgettetek vele és tanácsokat adtatok neki, beleértve téged is. Mit követett el, hogy neked is bele kellett folynod? 

„Ousmane fiatal. Fiatal és sokan mondták neki, hogy sztárjátékos lesz és minden nagyszerűen fog menni. Viszont mindig van mit tanulni. Velem is megtörtént hasonló és segítenem kell Ousmane-t. Sok játékos van az öltözőben, akiktől megtanulhatja a profi hozzáállást. Nem tudjuk neki megtanítani, hogy rúgja el a labdát, mert azt már rég tudja. De más dolog az, hogyan kell dolgozni, edzeni. A mindennapjai részévé kell ezt tennie és akkor a világ egyik legjobbja lehet. A képessége megvan hozzá.”

Ő egy nagyon különleges játékos. Játszottál valaha olyan gyors játékossal, mint ő?

„[Nevet]. Nem…”

Hihetetlen ahogy vezeti a labdát, nem igaz?

„Nem is az, ahogyan vezeti előre felé, hanem olyan gyorsan csinálja, hogy van, amikor ellentámadásoknál nem érek fel időben! És Leo még nagyobb lemaradással érkezik. Mondtuk is egymásnak, „nagyon gyorsan fut, soha nem kapjuk el!” Amikor elindul, mi jóval előrébbről kell induljunk, máskülönben esélytelen, hogy tartsuk vele a lépést.”

Nem veszít labdát túl sokszor? 

„Ugyanígy van olyan is, hogy úgy tűnik elveszti, de a végén megoldja. Néha előfordul, hogy nem a legjobb helyre játssza meg. De ő egy olyan játékos, aki nagyon sokat segít a csapatnak.”

Néha csodálatos gólokat szerez, és utána a következő pillanatban egy egyszerű oldalpasszt elront. Időnként mintha nem koncentrálna kellőképpen…

„Ez ahhoz kapcsolódik, hogy vannak pillanatok, amikor elkezdesz lazítani, mert úgy érzed, minden tökéletesen megy. Az a lazítás pillanata, amikor azt mondod magadnak, „nem veszíthetem el a labdát”, aztán mégis elvesztesz egy könnyű labdát.”

Beszéltünk korábban arról, hogy Dembélénél is úgy viselkedtél, mint egy kapitány. Örülnél, ha csapatkapitány lehetnél a Barçánál valamikor?

„Már 32 éves vagyok… A karszalag nem változtatna számomra sok mindent. Van már elég tapasztalatom, ha Thomas Vermaelen elmenne a szezon végén, akkor én lennék a legidősebb. Nem szükséges, hogy kapitány legyek, azt hiszem mindenki tudja, mi a szerepem az öltözőben. De nyilvánvalóan ott van a lehetőség, hogy egyszer megkapjam a szalagot, ahogy a Liverpoolban, a válogatottban vagy az Ajaxban.” 

De nem is örülnél neki?

„Persze, reménykedhetek benne, de ez nem olyan dolog, ami őrületbe kergetne, mert nem érem el. Mert már tudom, mi a szerepem, amit az öltözőben betölthetek.” 

Úgy tűnik minden szezon elején nehezen jössz bele a gólszerzésbe, ilyenkor pedig mindig elkezdődnek a jövőddel kapcsolatos pletykák. Zavar téged, amikor az emberek kritikusak a teljesítményeddel kapcsolatban?

„Tisztázzuk, a kritika a mindennapok része. Barcelonában főleg. Itt nagyon magasak az elvárások, mindenki tudja mit várnak el az emberek minden mérkőzésen. Ha egy meccsen nem szerzek gólt, máris jönnek a kritikák, ezzel együtt kell tudni élni. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy ne zavarjanak a kritikák, amik kívülről jönnek. Az zavarna, ha belülről érkeznének ezek a kritikák és nem mondanák a szemembe, hogy túl öreg vagyok és erre megoldást keresnek. Az újságírók és a szurkolók kritikája nem érint negatívan, tudom hogyan kezeljem a nyomást, megszoktam és a legjobban igyekszem válaszolni rá.”

Boldoggá tenne, ha itt fejezhetnéd be a pályafutásod?

„Igen, minden játékos álma, hogy a világ legjobb klubjából vonuljon vissza, de tudjuk milyen nehéz dolog ez és nem sok játékosnak adatott meg.”

Problémáid voltak a térddel mostanában. Hozzászoktál, hogy fájdalmaid vannak, vagy elmúlt ez a kellemetlenség?

„Az igazság az, hogy nem is szeretnék erről a témáról beszélni, mert a legutóbbi szünet óta a legkisebb fájdalmat sem éreztem. Nem akarok erre gondolni, már egy hónapja nincsenek fájdalmaim és keményen dolgozom, hogy ne térjen vissza. Az orvosokkal hónapokon keresztül kemény dolgoztunk és ez megnyugtat. Nem érzek fájdalmat, így nincs miért panaszkodjak.”

Hogy tudtál ilyen magas szinten játszani a fájdalmaid ellenére?

„Augusztustól november-decemberig megszoktam, hogy fájdalmakkal lépek pályára, de ez a hónap most szenzációs volt.” 

Beszéljünk egy kicsit Coutinhóról. Az elmúlt időszakban gyengébb teljesítményt nyújtott, egészen a gólokig a Sevilla ellen. Szerinted a pályán elfoglalt pozíciójából vagy az önbizalomhiányból fakadnak ezek a problémák?

Nem hiszem, hogy a pozíciójából adódóan, ugyanis sokszor játszott már ebben a pozícióban a brazil válogatottban is és a Liverpoolban is, még amikor én is ott voltam. Később kicsit megváltozott a pályán elfoglalt helye, de tudja hogyan játsszon és képes különbséget teremteni a meccseken.

Nem rendszertelen egy kicsit a játéka? 

„Van benne valami, de ez mindannyiunkkal megesik. Vannak időszakok, jól tudom, mert velem is előfordult már, amikor néhány mozdulatok egyszerűen nem jön be. Viszont Philippe sok évet játszott már Európában és megmutatta milyen nagyszerű labdarúgó. Véleményem szerint nem sportszerű az, ahogy bánnak vele, főleg azután, hogy milyen teljesítményt nyújtott az első 6 hónapban.”

Szerinted hatással volt rá, hogy sokszor csak csereként kap lehetőséget?

„A világbajnokságon kezdő volt, de aztán volt egy kisebb sérülése, Ousmane pedig kiválóan játszott és Coutinho ezt gond nélkül elfogadta. Most jó helyzetben van, érti a rendszert és azt teszi, amit a mester kér tőle.”

Sok szó esik mostanában a keretfiatalításról. Az egyik új arc Frenkie De Jong. Izgatottan várjátok az öltözőben az érkezését?

„Természetesen. Ő az a játékos, akiről egész Európa beszél. Nagyon várjuk már, hogy csatlakozzon hozzánk. Nagyszerű játékos, de vigyáznunk kell, ne kerüljön rá túl nagy nyomás. Azért jön, hogy segítse a csapatot, de nem egyedül neki kell megoldani mindent.”

Az igazolás bejelentése okozott feszültséget olyan játékosokban, mint például Rakitic?

„Nem, Ivan, Arturo és Busi is rendkívül tapasztalt játékosok. Ugyan ez lenne a helyzet velem is. Ha a klub igazolna egy 22 éves csatárt, nagyszerűnek tartanám. Csatlakozna egy újabb játékos, aki fejlődhetne, megtanulhatná mit jelent a Barcelona játékosának lenni. Mindenki tudatában van a saját életkorának.”

Volt lehetőséged beszélni Griezmann-al akkoriban, amikor volt rá esély, hogy Barcelonába igazol?

„Nem. Csak meccsek közben találkoztunk, később pedig Gondin révén, de sosem beszéltünk erről.”