Bojan Krkic, a Barcelona korábbi fiatal tehetsége 32 éves korában váratlanul bejentette visszavonulását, ennek apropóján adott interjút a Mundo Deportivo számára. Az interjú során köszönetet mondott a volt csapattársainak, edzőinek a karrierjéért, külön kiemelve a Barcelonában töltött időszakát. Beszélt a jövőbeli terveiről is, többek között a június elején esedékes búcsúmeccséről a katalán válogatottban.
A visszavonulása kapcsán újra át tudta élni azt a szeretetet, amit a Barcelonában való berobbanásakor kapott fiatal korában?
„A Barça fanatikusainak a szeretetét mindig éreztem, akárhányszor Barcelonában jártam, de igaz, hogy rengeteg üzenetet és szeretetet kapok, és büszkeséggel tölt el, minden amit futballistaként megéltem a magánéletben és a pályafutásomban egyaránt.”
24 óra telt el a visszavonulásod óta. Hiányzik már a futball?
„Nem. Ha kétségeim lettek volna, nem hoztam volna meg ezt a döntést. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az életnek vannak szakaszai, és mindenkinek éreznie kell, hogy mikor kell meghoznia olyan döntéseket, mint esetemben azt, hogy felhagyok a futballal. Tudod, hogy ez is része az életnek, erről van szó. Ez egy könyv sok fejezettel, a játékos része több éven át kísért, élveztem, nagyra értékeltem, a játék tett azzá aki vagyok emberként, és mindig hálás leszek érte. Eljött ennek a fejezetnek a vége, és kezdődik egy új, amit nagyon várok.”
Csak akadt olyan klub, aki tett egy ajánlatot, hogy megváltoztassa a döntését…
„Az elmúlt hetekben hoztam meg a döntést, hogy abbahagyom. Mióta visszatértem Japánba, erre a döntésre fókuszáltam és nem dolgoztunk sokat azon, hogy újabb klubba igazoljak. Persze voltak ajánlatok, mióta lejárt a szerződésem a Vissel Kobénél, de mióta visszajöttem Barcelonába, az engem körülvevő emberek hatására tudtam, hogy mit akarok.”
Nem gondolt egy franciaországi kalandra, hogy mind az öt nagyobb ligában gólt szerezhessen, ahogy Spanyolországban, Olaszországban és Angliában már sikerült?
„Volt olyan pillanat, amikor lett volna lehetőség Franciaországban játszani, hogy mind az öt nagy liga összejöjjön, közel volt, de nem így történt. Azonban játszottam Hollandiában, az MLS-ben és Japánban. Nem is kérhetnék többet.”
32 éves. Korai még a visszavonuláshoz, de így több idő marad kiélvezni az új életet.
„Fiatal vagyok, jó a fizikai állapotom, megvan az ambícióm és lelkes is vagyok, hogy belevágjak ebbe az új részbe. Amikor a 9 éves Bojan elkezdett játszani a Barcelona utánpótlásában, soha nem az volt a fő célja, hogy játsszon a felnőtt csapatban, hanem az, hogy élvezze az utat és a folyamatot. Ma, a 32 éves Bojan ugyanilyen célokkal vág neki ennek az új szakasznak, nem tűz ki célokat, és érzi, hogy mit szeretne tenni a játékosként szerzett tapasztalatával.”
Hol képezte ki magát sportmenedzsernek?
„Elvégeztem egy sportmenedzseri képzést a Johan Cruyff Akadémián, illetve közvetve ott van minden információ, amit a klubjaimnál szereztem, hogy én hogy éreztem magam, és amit láttam a többi játékoson. Ezeket a dolgokat láttam az évek során.”
A legfiatalabbakra fog koncentrálni?
„Felkészültnek és képzettnek látom magam, hogy segíthessek az újabb generációknak, és a mostaniaknak is. A La Masíára jártam, igaz, de alkalmasnak érzem magam, hogy idősebb játékosokkal is foglalkozzak, akik már készek arra, hogy a legmagasabb szinten játsszanak.”
Ön úttörő volt azzal, hogy 17 évesen hivatalosan bemutatkozott a klubban. Most ez már egy tendenciának tűnik Ansuval, Pedrivel vagy Gavival.
„Nagy tehetségekről beszélünk, mindegyiknek megvan a saját útja, de számomra nagyon fontos, hogy az ilyen fiatal játékosok képviselői, nem csak Ansu, Pedri vagy Gavi esetében, akiknél már ez megvalósult, tudassák velük, hogy nem ezt a mintát kell követni, ezek egyedülálló esetek. Nem kell hangoztatnom, hogy az út és a folyamat számít igazán, nem kell idő előtt elérni a dolgokat, mindent azonnal akarni, értékelni. Tisztában kell lenni azzal, hogy ha nem érsz még oda, az nem egy kudarc, épp ellenkezőleg. Ha a jó utat választod, akár focista leszel, vagy bármi az életben, hasznos lesz a későbbiekben. Ilyen megfontolásból kell felelősséget vállalnunk ezekért a sportolókért.”
Bojant megviselte az, hogy egy hanyatló Barça reménysugara volt a 2007/2008-as szezonban?
„Nem hiszem. Kiváltságként éltem meg. A szeretet, amit a szurkolóktól kaptam, az, hogy tetszett nekik a játékom… Egy játékosnak ez rendkívüli érzés, és számomra, aki culé vagyok, még jobb.”
Valóban, a góljai száma az akadémián a Barça által közölt 430 és a Wikipédián található 800 között mozog… Számolta?
„Nem! A pontos számot nem tudom, de az anyukám mindet feljegyezte a noteszéba. Nagyon sok gólt szereztem az akadémián, de emellett hihetetlen élményeket is.”
Ennyire egoista a profi futball, hogy talán boldogabb volt az akadémián?
„Nem. Mindenhonnan szép emlékeim vannak. Az akadémia egy életszakasz, a Barça játékosának lenni egy másik, más klubokban játszani meg megint másik. Értened kell a pillanatokat. A világ egyik legjobb csapatáról beszélsz, el kell fogadni a hatásokat és a nyomást.”
Bátorságra vall, hogy felismerte a szorongásos problémákat, amelyekben a kezdetekkor szenvedett.
„A tanulási fázis volt, senki nincs felkészülve vagy felkészítve ennek a helyzetnek a kezelésére. Erősen jöttem ki belőle, mindig is hangsúlyoztam, hogy nem bénított meg. Tudtam együtt élni vele, és kezelni is, sok értelemben fejlődtem általa, olyan fontos döntéseket hoztam meg miatta, ami nem jött jól nekem, és látom, hogy hasznos volt a személyiségemnek, hogy a profi futballban lehessek.”
Frank Rijkaard edzőként egy ilyen pillanatban sokat segíthetett…
„Frank nélkül nem beszélhetnénk azokról a helyzetekről, amit átéltem. Ő volt az edző, akinél bemutatkoztam, és megadta a folyamatos játéklehetőséget az első csapatban mindössze 17 évesen. Bizalmat adott, biztonságérzetet, és segített, hogy elhigyjem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell.”
Mi hiányzott ahhoz, hogy 2008 és 2011 között több játékperce legyen Guardiolánál?
„A klub történetének legjobb időszakáról beszélünk, azt mondtam a barátaimnak, hogy világválogatott voltunk, nem kérhetnék többet, és nincs hiányérzetem. Kiváltságosnak érzem magam, hogy ennek a csapatnak a része lehettem, hogy Frank és Pep az edzőm volt, a trófeákért, amiket megnyertünk, a percekért, amiket játszhattam, és a gólokért, amit szereztem. Nem szenvedtem semmiben hiányt Barcelonában.”
Több csatár, akikkel együtt játszott Barcelonában az évek során, érzelmes szavakat intéztek Önhöz a visszavonulása kapcsán.
„Kettejükkel megélhettem egy második közös időszakot is. Henryvel, aki a Montreal edzője volt és Andréssal, aki a Vissel Kobéban játszik. Henry ilyen szavakat mond, és azt mondja, „I love you”! Egy olyan játékos, akinek a posztere kint volt a szobámban, amikor akadémista voltam. Kiváltságos vagyok, hálás a kedvességéért, a szeretetéért, mindenért, amiben segített az első időszakban a Barcelonában és mindenért, amit edzőként segített a második időszakban. És Andrés… Ez valami teljesen más, mint amit egy futballjátékos jelenthet, a személyiségek és az általuk közvetétett értékek, amik összekötnek.”
Felkészült erre az utolsó mérkőzésre Katalónia színeiben?
„Nagyon várom, hogy lejátszhassam ezt a meccset a katalán válogatottban június elején. Mióta megérkeztem Japánból, folyamatosan edzek, és reméljük, nem felejtek el addig labdával játszani. Az én felelősségem, hogy felkészülve érkezzek és méltósággal küzdjek.”
Jelenleg biciklizéssel tartja jó formában magát…
„Szeretem a sportot, teniszezek, és a kerékpár világát nemrég fedeztem fel. Elkezdtem egy projektet a GUAVA-val, ami a barcelonai Gravel egyik márkája, nagyon szeretem csinálni. Ez lehetővé teszi, hogy máshogy tekerjünk, és kevésbé terheli az ízületeket. És összehozza a sportot a szociális oldallal, ami nekem nagyon bejön.”
Ennyi tapasztalattal az NSN dokumentumfilmje is menni fog…
„Azt szeretnénk ebben a filmben, hogy produktívan tudjuk átadni azt, amit átéltem a barcelonai időszakban. A karrierem során nem csináltam ilyesmit, mert a játékra éés az akadályok legyőzésére koncentráltam, amelyek mindannyiunk életében valamilyen formában jelen vannak. Ez egy lehetőség, hogy emberként és játékosként is elmeséljem az élményeimet.”
