Pablo Martín Páez Gavira, azaz Gavi a La Vanguardiának adott egy hosszabb interjút az elmúlt napokban, amelyben a fiatal középpályás próbálta lerázni magáról a félénkséget, és próbálta megmutatni az igazi személyiségét.

Gavi bevallja, hogy „félénksége” miatt kevés interjút ad, és mert „én is szeretek inkább a futballra koncentrálni”. És egy jelenséget ébresztett maga körül: „Egy kicsit igen, észreveszem az utcán és az Instagramon, hogy sokan felismernek, de igyekszem mindettől elszigetelni magam”.

A középpályás bevallja, hogy a Barcelona iránti szeretete abból ered, hogy látta a történelem legjobb csapatát Xavival és Iniestával: ” Azóta Barça-szurkoló vagyok, és mindig is az leszek”. Mégpedig azért, mert gyerekkorában, amikor aláírt, „azt mondtam a szüleimnek, hogy nem akarok idejönni (…) Ma már köszönöm a szüleimnek, hogy így döntöttek, ők voltak az elsők, akiknek egyértelmű volt, hogy ide kell hozniuk engem”.

Gavi elárulja, hogy a játékosok, akikre a leginkább felnézett, „mindenekelőtt Iniesta, Isco és Verratti”, mert bal oldali középpályásnak érzi magát: „Mindig is bal oldali középpályás voltam.” És hozzáteszi: „Xavi már tudja, hol érzem magam a legjobban, de mindig nagyon bízik bennem, és minden meccsen ő dönti el, hol játszom, én pedig igyekszem jól teljesíteni. Igyekszem mindent beleadni.”

Követi a Manchester Cityt és most különösen a Brightont, „mert jól játszanak és Ansu Fati is ott van” – mondja a középpályás. „Látom, hogy jól teljesít. Meggyőződésem, hogy visszanyeri az önbizalmát, és remélhetőleg visszatér hozzánk. Barátok vagyunk, amióta a La Masiában találkoztunk, és azt akarom, hogy mindig jól legyen” – mondta Gavi.

„Xavi igyekszik mindig elmondani, hogy hogyan fejlődhetek, sokat beszél velem. Mindig átnézi a meccseket.” „Néha megnézem pár szerelésemet és arra gondolok: „Hű, hogy jutott eszembe, hogy ezt csináltam? De édesanyám jobban szenved, mint én, mindig azt mondja, hogy ne keveredjek verekedésbe, hogy vigyázzak magamra és ilyenkor nagyon megijed, de végül is ez a futball.”

„Harcosnak tartom magam, a végsőkig küzdök, és ezt soha nem fogom elveszíteni.” Tavaly Madridból indult egy kampány, amely túlzottan kemény játékosnak bélyegzett téged. Megérintett, zavart ez téged? „Tisztában voltam vele, de nyugodt voltam. Xavi segített nekem, és nem érdekelt, mit mondanak egyesek.” Mit tennék meg a Barçáért? Mindent, mindent megtennék, bármi áron. Tény, hogy nagyon bízom magamban, ez az, ami számít nekem, Xavi pedig ragaszkodik a beszélgetéshez, a fejlődésemhez, és ezért hálás vagyok. Az edző a történelem egyik legjobb játékosa az én posztomon.”

„Csodálom Frenkie de Jongot. Amikor azt mondták, hogy távozhat, megijedtem, és ezt meg is mondtam neki. Hála az égnek, hogy nem ment el, és még mindig velünk van és most már élvezi a játékot.”

A két Joãoról is beszélt: „Mindketten nagyon jók és gyorsan alkalmazkodtak. João Félix az én oldalamon van, és vele többet tudok összejátszani, de mindkettőjüket szívesen keresem a labdával. Nélkülük nem tudtunk volna néhány meccset megnyerni ebben a szezonban.”

A címekről pedig Gavi azt mondja, hogy „olyan messzire kell jutnunk, amennyire csak lehet, mi vagyunk a Barça, ahogy azt az edző is mondja. A Barçával Bajnokok Ligáját nyerni az egyik álmom, de mindannyian erről álmodunk.”

***