Dani Olmo nem csupán a pályán mutatott teljesítményével akar kitűnni a mezőnyből, hanem azzal a hozzáállással is, amely a mindennapjait végigkiséri. Visszatérése után egy számára ismerős, mégis új pozícióban kapott szerepet. A Mundo Deportivónak adott interjújában beszélt arról, hogyan találta meg újra a ritmust, miként dolgozik a sérülések megelőzésén, és hogyan kezeli a klub körüli hatalmas médianyomást. A láthatatlan munka legalább olyan fontos számára, mint a mérkőzésekre való felkészülés.
Beszéljünk rólad. Visszatértél a pályára egy olyan pozícióban, amely nem a természetes posztod, de amelyben játszottál már a Leipzigben és a válogatottban is – ez egy kicsit visszább húzódó, belső középpályás szerep. Hogyan érezted magad ebben legutóbb?
„Jól, kényelmesen, többet értem a labdába, főleg az előkészítések tekintetében segédkeztem az utolsó meccsen Frenkie de Jonggal együtt. Ez is egy olyan pozíció, ahol jól érzem magam. De la Fuente és Hansi Flick ismer: mindketten tudják, mit tudok adni ezekben a szerepekben, akár 8-asként a játék felépítésében, akár 10-esként vagy előrébb a pályán. Szerencsém van, hogy több poszton is játszhatok, és mindegyikben kényelmesen érzem magam.”
Ez hozzáadott érték, nem? Ez a sokoldalúság a Barçában és a válogatottban is több játékpercet adhat.
„Aazt mondanám, hogy igen. Bármelyik támadóbb szerepkörben jól érzem magam, és mindig igyekszem 100%-ot nyújtani, hogy nyerjünk és segítsem a csapatot.”
Fizikailag hogy vagy?
„Jól, sokkal jobban most. Épp túlvagyok azokon a fájdalmakon, amelyek miatt nem lehettem ott az előző keretben, és miután 3 találkozóz kihagytam a Barçában, most tényleg visszatértem. Nagyon jól érzem magam, keményen edzem, és készen állok arra, hogy újra a maximumon pörögjek.”
Sokat beszéltek egy személyre szabott edzéstervről az esetedben. Mit takar ez? Min változtattál?
„Nos, van egy terv, ez egyértelmű. Sajnos volt néhány problémám a karrierem során, és nagyon jól ismerem a testem, tudom, mire van szükségem. Próbálok a pályán és azon kívül is dolgozni az edzőteremben, hogy a lehető legjobban megelőzzem az ilyen jellegű problémákat. De végső soron ez futball: nem lehet mindent 100%-ban kontrollálni, bár mindent megteszek azért, hogy mindig rendelkezésre álljak.”
Azt mondják, elég alapos vagy: sok fizioterápia, számos gyakorlat a sérülések megelőzésének érdekében… Sőt, az étkezés terén is figyelsz, szakácsod is van, aki a diétádra ügyel.
„Igen, ez mind az a munka, ami nem látszik – a pályán kívüli munka. Hiszek ebben. A pályán keményen kell dolgozni, de azon kívül is, mert az ott történtek hatással vannak mindenre. A regeneráció fontos: étkezés, alvás, pihenés… Mindig próbálok ebben szinte tökéletes lenni. Jól érzem magam, próbálom tartani ezt, és mindig készen akarok állni, hogy a csapat segítségére lehessek.”
Az alvásgyűrűt is hordod?
„Igen, alváshoz viselem.”
Az alapos fizikai felkészültség mentálisan is hatott rád? Mert néha úgy tűnik, jobban fáj neked az újabb sérülés ténye, mint maga a sérülés, a körülötte keletkező zaj miatt.
„Nézd, egyik játékos sem szeret sérült lenni. Sokszor hangsúlyozom ezt, főleg a barçás időszakom óta, amikor több problémám volt, mint a teljes karrierem során. Ezért próbáltam a láthatatlan munkára koncentrálni, amire nem figyelnek annyira. A Barçában sok a média, sokan beszélnek, de ez engem nem zavar. Tudom, mit kell tennem, és mi tesz jót nekem. Folyamatosan tanulok, és teljesen biztos vagyok benne, hogy amit most csinálok, az hosszú távon jó lesz.”
Nem sok részletet árultál el arról, mit változtattál, de a média szempontjából a Barça egészen más történet, igaz? Itt minden felnagyítódik. Meglepett ez?
„Igazából nem. Már tudtam, mire számíthatok, a Masián már elmondták ezt. Voltak csapattársaim a válogatottnál, akik régóta az első csapatban játszottak, és már akkor is tudtam, milyen ez. Szóval nem lepett meg.”
Beszéljünk egy kicsit a Barçáról. A Celta Vigo otthonában aratott győzelem lehet fordulópont a csapat számára?
„Igen, nagyon fontos győzelem volt egy nehéz helyszínen. Szerintem a csapat nagyszerű meccset játszott. Az volt a fejünkben, hogy lehetőleg 3 ponttal menjünk a válogatott szünetre.”
3 pontra vagytok a Real Madridtól, amely szintén nem remekel. Hogy látod ezt Barcelonából?
„Nincsen itt semmi különös. Végül is, amikor a Barçában vagyunk, a saját dolgunkra koncentrálunk. Most a válogatottra, erre a 2 selejtezőre, aztán amikor visszatérünk, az Athletic Club elleni összecsapásra és arra, ami jön. Bízunk benne, hogy ha jó formában vagyunk és 100%-on pörgünk, akkor csak saját magunktól függünk. Ezt gondoljuk mind a Barçában, mind a válogatottban.”
Az is fontos, hogy meghatározó játékosok térnek vissza a következő hetekben. Te már visszatértél, Raphinha még hiányzik, Joan García és Pedri is sérült…
„Igen, ők olyan játékosok, akik nagyon sokat adnak a csapatnak a pályán és azon kívül is. Jó, ha visszatérnek a dinamikába. Joan García és Raphinha felépülése jól halad, Pedri remélhetőleg hamarosan visszatér, illetve Gavi is olyan játékos, aki nagyon sokat segít nekünk.”
Változott valami a tavalyi évhez képest az öltözőben? Mert úgy tűnik, az edző, Flick kicsit idegesebb, és kívülről talán több a kétely.
„Nem, egyáltalán nem, ezek csak kívülről jövő hangok. A kereten belül mind egy irányba evezünk, ugyanazzal az elképzeléssel, ugyanazzal a filozófiával és ugyanazzal a győzni akarással, mint tavaly.”
Nyugodtnak látod a mestert, Flicket?
„Igen, igen, jól van.”
Szerinted kockázatos ebben a játékstílusban játszani, vagy inkább csak arról van szó, hogy vissza kell kapnia a csapatnak a meghatározó játékosait?
„Szerintem már bizonyítottunk ebben a játékfilózófiában. Ezen rendszer mellett köteleződtünk el tavaly és idén is. Néha jobban, néha kevésbé jön ki a lépés, de az elképzelés világos, és bízunk benne. Nincs okunk a változtatásra, eddig bevált.”
Láttuk, hogy az egyik ügynököd, Andy Bara többször is találkozott Decóval. A jövőd biztos a Barçánál?
„Azt mondanám, hogy igen. Az, hogy találkoznak, nem jelenti azt, hogy mindig rólam beszélnek. Végül is ez is a munkájuk.”
***
