Mint arról már korábban beszámoltunk, a vasárnap esti Spanyol Szuperkupa-döntő 2-1-es Barcelona-győzelmet hozott, így a csapat egy trófea elhódításával kezdte az idényt. A Sevilla elleni mérkőzés volt az első tétmeccs az idén, ezért úgy gondoltuk, a szezon előtti beharangozó megírásának ez a legideálisabb időpontja, mivel az egyre inkább kirajzolódó formák és taktikai variációk, valamint az, hogy a Barcelona kerete nagyjából véglegesnek tekinthető, nagyban segítettek azon, hogy megfelelő képet kapjunk a csapatról. A beharangozóban leírjuk várakozásainkat, elképzeléseinket és véleményünket a csapatról, illetve az együttes helyzetéről a 2018/19-es kiírásra nézve. Jön tehát az első rész.
Milyennek értékeled az előszezont és a csapat felkészülését a VB után?
Baranyai Tamás: Ernesto Valverde vezetőedzőnek – hasonlóan sok más kollégájához – a világbajnokságnak köszönhetően nehezebb dolga volt, hiszen a kulcsjátékosai csak fokozatosan tértek vissza, így a Spanyol Szuperkupa előtt például voltak olyan játékosok, akiknek a lábában csak egy vagy két hét edzésmunka volt. Ebből a szempontból tehát korántsem ideális.
Ami a felkészülési meccseket és a fiatalokat illeti, Valverde ugyanakkor joggal lehet elégedett, ugyanis Miranda és Riqui Puig személyében két olyan saját nevelésre is rátalált, akik az idény közben már segíthetnek majd a csapatnak. Nyilvánvalóan, hogy nem a Real Madrid ellen egy sorsdöntő bajnoki meccsen, de egy-egy kupameccs vagy bajnoki találkozó alkalmával erre a két labdarúgóra már számíthat majd a tréner valamilyen szinten. Mi több, Munir is biztató formában tért vissza az Alavésnél eltöltött kölcsönjátéka után, és vannak is arról hírek, hogy a klub hosszabbítana vele. Nagy kérdés, hogy Alcácer vagy ő maradhat-e majd az első keretben az idei szezonra. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni az új igazolás Arthur Melót, aki szinte a Barça-stílusába született. Nem állítom, hogy már idén be fog robbanni, de számos korábbi igazolással ellentétben róla süt az, hogy fekszik neki a Barcelona játéka. A felkészülési meccsek eredményéből egyébként önmagában sokat nem érdemes levonni, a játék képe pedig optimizmusra adhat okot.
Harmadrészt pedig Valverde sokkal nyugodtabban dolgozhatott már a meglévő kerettel a tavaly nyáron történtekhez képest. Eric Abidal sportigazgató és Ramón Planes technikai vezető helyettes érkezése szemmel láthatóan jót tett a klubnak, mely már augusztus elejére megoldotta a keret főbb problémáját. Nem azt írom, hogy nem lehetne azon tovább erősíteni, de ha holnap zárulna az átigazolási ablak, akkor sem lenne remegni valója az egyesületnek. Ez pedig a tavalyi nyárról, a fejetlenség csúcsidőszakáról nem mondható el…
Szentesi Tamás: Az amerikai túra az újak mellett elsősorban a mellőzöttebb és a B csapat játékosairól szólt. Lehetőséget kapott Arthur, Malcom, Lenglet akik egytől egyik ígéretesen játszottak. A B-ből Riqui Puig, Miranda, Cucurella szintén jelentős szerepet vállalt. A gála csapat egyetlen meccsen sem állt össze, így lehetőség sem volt a megfelelő összhang kialakítására az újak és köztük. Magát a tornát sem zártuk jól eredményesség szempontjából, de arra jó volt, hogy olyanok bizonyíthassanak, akiknek eddig nem volt erre lehetőségük, ezzel megteremtve az esélyt arra, hogy Valverde számoljon velük a későbbiekben is.
A Szuperkupán már az „A” csapat játszott és kreativitás jellemezte a Barcelonát. Azonban érezhető volt, hogy kulcsjátékosaink nagy része nemrég tért vissza pihenőjéről, ezek a játékosok alig 1 hetet tudtak együtt edzeni a csapattal az első megmérettetés előtt. A gépezet egyértelműen csikorgott. A Sevilla kontrái életveszélyesek voltak, bár ez nem újdonság, az ellentámadások régóta gondot okoznak nekünk. A Gamper-Kupát behúztuk, a Boca Juniors nem tanúsított nagy ellenállást. Alapból nem szoktak vérre menő, hatalmas párharcok lenni ezeken a meccseken. A győzelem ellenére, véleményem szerint, nem vonhatunk le érdemi következtetéseket ebből a találkozóból. Felkészülési mérkőzésnek hasznos volt. Összességében szerintem jó előszezont tudhatunk magunk mögött, ahol elsősorban a fiatalok bizonyíthattak.
Adravetz Ákos: A tavalyi előszezon sok szempontból ideális volt – gyakorlatilag senkinek nem kellett válogatott kötelezettségek miatt valamilyen tornán részt venni, így Valverdével már mindenki korán meg tudott ismerkedni és le tudták tenni a közös munka alapjait, aminek meg is lett év végén az eredménye egy duplázás formájában. Idén emiatt nem érzem azt, hogy a túl rövid előszezon esetleg nem lesz elég a megfelelő felkészülésre, mert a tavalyi alapokra szépen lehet tovább építkezni. Az Egyesült Államokbeli felkészülési meccseken az eredmények nem úgy jöttek, mint tavaly (3 győzelem helyett most 1 döntetlen, 2 vereség), de itt elsősorban az számított, hogy edző bá megnézze, hogy a nem alapemberek közül kire számíthat a szezonban, és hogy kísérletezzen az összeállításokkal, felállásokkal, játékelemekkel. Az összkép szerintem nem volt rossz, sokan bebizonyították a fiatalok közül, hogy lehet velük számolni (Riqui és Miranda remélhetőleg meg is ragadnak a felnőtteknél), és szerencsére a felesleget is nagyrészt sikerült elpasszolni – ha nem is véglegesen, de legalább kölcsönbe. Én mindenképpen pozitívan látom a jelenlegi helyzetet: elég mélynek tűnik a keret, talán jobban forgatni is lehet a csapatot az idényben, így talán nem lesz még egy olyan leolvadás sem, mint tavasszal a Roma ellen.
Hogyan értékeled a nyári átigazolási időszakot? Mennyire vagytok elégedettek az érkezők/távozók mérlegével?
Baranyai Tamás: Már érintettem az imént ezt a témát is, de úgy vélem, hogy a culék alapvetően elégedettek lehetnek az egyesület idei teljesítményével az átigazolási piacon. Azt ugyan sosem lehet leírni egy játékos megvételénél, hogy biztosan be fog válni, de az ár/érték arányokat böngészve reális az értük kifizetett összeg. Arturo Vidalért a 18 millió euró aprópénz, hiszen személyében egy tapasztalt, semmilyen meccstől meg nem remegő klasszist igazolt a Barça, ráadásul Vidal a gazdag ember Paulinhója, aki magasabb szintet képvisel a brazilnál. Az egyetlen aggály nála a fegyelmezetlenség lehet, de remélhetőleg a gránátvörös-kék mez egy kicsit lehiggasztja. Malcom fiatal, nagy potenciállal rendelkezik, ráadásul Monchi kiszemeltje volt, így joggal lehet bízni abban, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak. Lenglet már ismeri a Ligát, nem is tinédzser, ez pedig látszott a Sevilla elleni teljesítményén is a Spanyol Szuperkupa döntőjében. Úgy hozta le a meccset, mintha 5 éve Katalóniában futballozna. Végül érkezett még Arthur Melo, aki Xavi távozása óta az első olyan igazolás a középpályára, aki az egyesület stílusához teljes mértékben passzol. A tengerentúli túrán is kitűnt már azzal, hogy a letámadásnál egyáltalán nem jön zavarba, egy felállt védelem ellen pedig tudja, mit kell tennie a labdával, ez a két jelenet pedig gyakori kísérő jelenség a Barcelona mérkőzésein.
Ami a távozókat illeti, hosszú évek után először jutott komolyabb bevételhez az egyesület. Paulinho ügye továbbra is bonyolult, és korrupció után kiállt, de ha a tényeknél maradunk, 50 millió eurót kap érte az egyesület a közeljövőben. Ezen felül érkezett az angol tőkeinjekció Lucas Digne, valamint Yerry Mina játékjogáért cserébe, ráadásul az Everton még André Gomes kölcsönvételéért is hajlandó volt fizetni. Sokak szerint a kolumbiai hátvéd megérdemelt volna még egy esélyt a Barcelonában, szerintem a lehető legjobb döntés született a felek számára: a Barça a francia Lenglet személyében azonnali teljesítményt igazolt, míg Minánál továbbra is sok a kérdőjel: beilleszkedik-e az európai fociba, azon belül pedig az is kérdőjeles, hogy illik-e a Barcelona stílusába. A visszavásárlási opció kiváló döntés volt a klub részéről.
Gulyás Mátyás: Értékelni majd inkább jövő ilyenkor lehetne, hogy beváltak-e az igazolások, de elöljáróban elégedett vagyok az átigazolási időszakkal. Kicsivel talán lehetett volna jobb – visszagondolva a Griezmann-sagára -, de ennél sokkal rosszabb is. Ugyan még van majdnem két hét a lezárásig, valószínűleg már nem lesz érkező, és sok távozóra sincs nagy esély, Samper és Alená kölcsönbe mehet esetleg, illetve egyedül Paco az, akit eladhatunk valamekkora összegért. Miután azonban az angol csapatok már nem igazolhatnak, maximum a Ligán belül válthat csapatot a csatár.
A transfermarkt adatai alapján 126 millió eurót költött a Barcelona a nyáron, illetve kicsivel több, mint 80 millió euró folyt be a klub számlájára. Az utóbbi éveket tekintve ez egy elég jó arány, főleg ha azt is belekalkuláljuk, hogy jövőre még 50 milliót kap a klub Paulinhóért.
Iniesta távozása nyilván nagy űrt hagy maga után, és egy az egyben lehetetlen lesz pótolni, de szerintem Coutinho jól fogja helyettesíteni, amit már az előző szezon végén is láthattunk. Gomes kölcsönadása mindenféleképpen pozitív, valószínűleg őt már nem látjuk viszont gránátvörös-kék mezben.
Ha az érkezőket nézzük, Malcom ügye gyorsan lezárult, szerintem ők ketten Dembélével jól meg fognak harcolni a kezdőtagságért, hasonló játékosoknak tűnnek, de ez majd a szezon közben kiderül. Lenglet harmadik számú belsővédőnek tökéletesnek tűnik, reméljük, hogy megállja majd a helyét. Arthur felé személy szerint nagy reményeket fűzök, benne látom azt először, hogy Xavit ha nem is teljesen, de pótolni tudja majd, hosszútávon jó fogásnak tűnik a brazil. Amikor felröppentek az első hírek, hogy érkezik Vidal, nem igazán örültem neki, de – jobban átgondolva a dolgot – 18 millió euróért jó fogás lehet ő is a következő 1-2 évre, vesztes állásnál egy gólveszélyes középpályás mindenféleképpen jól fog jönni. Úgy vélem, hogy leginkább a BL-ben kamatoztathatjuk a tudását.
Szentesi Tamás: Azt hittem, hogy végre lesz egy nyugodt, egyértelmű célok által vezérelt transzfer időszakunk. Mindez látszólag így is indult, már hónapokkal a rajt előtt szinte biztossá vált Griezmann érkezése, emellett Arthur leigazolása is borítékolható volt. Ezen túl még 1-2 kiegészítő ember jöhetett számításba. Aztán a Griezmann-mizériával minden a feje tetejére állt. Egyfajta kapkodás kezdődött, a médiában egymást követték a potenciális célpontok nevei, miközben a távozókról nagyon sokáig csak kósza hírek jöttek. Aztán beindultak a dolgok, és érkezett Arthur, Lenglet, majd hatalmas meglepetésre Malcom is. Mindhármuk érkezésében látok potenciált, sokat segíthetnek a csapatnak a megterhelő szezon során. Arthur eddigi játéka különösképp meggyőzött, bár nem Iniestát, inkább Xavit látom benne. Labdabiztos, jól passzol, irányítja a csapatot, emellett fiatal, még sokat fejlődhet. A fórumok azonban mindenhol egy igazolandó klasszis középpályásról írtak, aki sokak szerint égető lenne a Barca számára. Többször szóba került Thiago, Pjanics, Pogba vagy akár Rabiot neve is. A hírek napról napra cáfolták egymást, és végül érkezett Arthuro Vidal, akire senki sem gondolt. Ráadásul, bár 31 éves, viszonylag olcsón, de ez csak az én véleményem. Vidal szerintem karakterileg leginkább a távozó Paulinhora hasonlít. Ismét van egy harcos, romboló box to box játékosunk, amit nem tartok hátránynak, főleg a BL-ben.
Nagy nehezen az eladások is megkezdődtek. Deulofeu, Aleix Vidal és bár csak kölcsönbe, de André Gomes is távozott. Mina eladása elsősorban az EU-s helyek miatt vált fontossá. Sajnálom, mert nem igazán volt lehetősége megmutatni, mire képes valójában, de legalább visszavásárlási opciót foglaltak a szerződésbe, így ha szépen fejlődik, lehet, hogy még a sorainkban tudhatjuk később. Mindezzel a cél a keret szűkítése volt, hogy a rajtra a lehető legoptimálisabb legyen. Összességében szerintem nincs okunk a panaszra.
Záborszky Iván: Azt majd csak komolyabb ellenfelekkel szemben, igazán nagy próbatételek esetén lehet felmérni, hogy mekkora veszteség is valójában Andrés Iniesta. Szinte biztos, hogy jelentős, és az is biztos, hogy őt egy az egyben nem tudja majd pótolni senki. A csapatjáték így változni fog, és távolodni attól, amit meg lehetett szokni az elmúlt 10 évben. De a játékstílus alakulása nem feltétlenül jelenti majd azt, hogy nem lesz látványos a játék, és főként nem, hogy nem lesz eredményes. Az új igazolások ígéretesek, és a jelek azt mutatják, hogy a segítségükkel, illetve Dembélé és Coutinho tavalyi érkezésével végre lehet kispadja a Barcelonának, olyan játékosokkal, akiket mer is használni az edző, és nem csak azért ülnek a padon, mert x számú futballistát kellett nevezni a meccsre. A mélység pedig hosszú távon azt hozhatja magával, hogy talán olyan kritikus mérkőzéseken, amikor a szokásoshoz képest mást kell csinálni a győzelem érdekében, tud majd reagálni a csapat.
Adravetz Ákos: Közel tökéletesre sikeredett, meg is vagyok lepődve. Iniesta távozása nyilvánvalóan óriási veszteség, csapatkapitány volt, a pályán kívül is vezére volt a csapatnak, ráadásul a fontos meccseken a legtöbbször elő tudott lépni főszereplővé. Szerepkörét tekintve senki nem fogja tudni ugyanazt hozni, mint ő, de poszt (és már mezszám alapján) a helyette játszó Arthur tényleg ígéretesnek tűnik, de korai még bármit is mondani azzal kapcsolatban, hogy mekkora karriert fog befutni Barcelonában – nekem mindenesetre tetszett eddig, amit láttam tőle. Iniesta game-changer szerepét pedig reményeim szerint Coutinho fogja átvenni, aki tavasz végére már láthatóan egyre jobban érezte magát az új társakkal, voltak zseniális meccsei és az érzéseket a számok is alátámasztják: 16+2 meccsén tavasszal 8 gól és 5 assziszt állt a neve mellett, ami brutálisan jó szám gyakorlatilag az első félévében. Paulinho távozását sajnáltam, mert egy rendkívül szerethető arcot vesztett el a csapat, ráadásul sportszakmailag is teljesen megérte megvenni őt egy éve. A helyére, Valverde kérésére érkező Vidal úgy érzem tökéletes választás volt, játékban hasonló kaliber, viszont sokkal inkább vezér-alkat, mint a brazil volt, ez pedig a tapasztalatával együtt jól fog jönni a necces helyzetekben. Egyébként megnyugtatásul, aki attól fél, hogy piros lapok hegyeit fogja begyűjteni fegyelmezetlenségével: az elmúlt 5 szezonban 1, azaz egy darab piros lapot kapott a bajnokikat és a BL-t nézve összesen – igen, a legrosszabbkor, mindenki emlékszik, mikor Kassai kiállította a Real Madrid ellen. És sárgája is kevesebb van az elmúlt 5 évben, mint Busquetsnek vagy Piquének (a korrektség kedvéért, kevesebb meccsen is játszott). Hogy a többiekről is szót ejtsek röviden: Lenglet jó kiegészítő ember lehet, Malcom (nálam) az ismeretlenségből előbújva egész pofás dolgokat művelt a néhány meccsén, amit láttam tőle. Rafinha és Munir visszatérésének pedig örülök, remélem, hogy egyikőjük legalább marad, mert mindkettőjükben több van, mint amit eddig mutattak. A távozókról pedig még rövidebben: végre nincs Gomes!
Mik a reális célok a Barcelona számára az idei szezont tekintve?
Baranyai Tamás: A katalán egyesület minden fronton esélyes, és a szurkolói el is várják minden fronton a győzelmet. A Liga mindig a legfontosabb sorozat, ám érezhető az, hogy a Barça figyelme egyre inkább a Bajnokok Ligája felé fordul. Ennek ellenére azt látni kell, hogy a legrangosabb európai kupasorozat megnyerése nagyon sok apró tényezőn múlik. Nem is véletlen, hogy a topcsapatok vezetőségei általában a legjobb négyet tűzik ki célul. A legjobb négy ugyanis megfelelő színvonalú szakmai munkával és átigazolási tevékenységgel megoldható, ám azon belül a pillanatnyi forma dönt. Mindenesetre annyit nyugodtan kijelenthetünk, hogy a tavalyinál mélyebb és sokrétűbb kerete van Ernesto Valverde vezetőedzőnek, ám ez nem feltétlenül eredményességben fog megmutatkozni, hiszen a trófeákat sosem lehet megígérni, hanem először is a mutatott játék színvonalában.
Gulyás Mátyás: Azt hiszem, hogy a Bajnokok Ligája megnyerése sosem lehet elvárás a szurkolók felől. Túl sok apró részleten múlik az a kupasorozat. Formaidőzítés, sérüléshullám, bírói hibák, sorsolás, ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy egy csapat meg tudja-e nyerni a trófeát. Ennek tükrében én azt mondom, hogy az elvárás a legjobb négy lehet, aztán lesz, ami lesz.
A bajnokság megnyerése viszont már reális cél, sőt, ezzel a kerettel most szinte kötelező lenne behúzni, tavaly rosszabb előjelek után sikerült simán megnyerni, most ezt nézve még egyszerűbb dolga van a csapatnak, persze ez nem ilyen könnyen megy.
A kupát talán jobban fel lehetne áldozni, hadd játszanak azok – főleg idegenben -, akik kevesebb lehetőséget kaptak addig, illetve hadd mutathassák meg a fiatalok, kire lehet számítani a jövőben. Egy ilyen csapat cseréinek is azt hiszem, hogy megvan minden esélye, hogy legalább a legjobb négyig eljusson a csapat, onnantól pedig talán játszhatnak Messiék is. Egy szó, mint száz, a Liga megnyerése a cél megint, a BL-re és a Kupára pedig úgy kell tekinteni, mint egy ajándékra, ha a bajnokságot sikerült megnyerni.
Szentesi Tamás: Nehéz a szezon előtt bármit is mondani ezzel kapcsolatban. Ha tudnám a tutit, biztosan az online fogadó irodák megrögzött függője lennék. Láttunk már korábban példát arra, hogy olyan csapat nyert bajnokságot, BL-t vagy mindkettőt, akikről a start előtt elképzelni sem tudtuk, hogy képesek lesznek majd rá. Mindeközben hatalmasat buktak olyan gárdák, akikről biztosra mondtuk volna, hogy maradandót alkotnak az adott idényben.
Egy biztos, a jelenlegi keret merítési lehetősége jóval nagyobb, mint volt az mondjuk tavaly. A pad minőségibb, több a lehetőség a pihentetésre. A taktikai variációk száma is megnőtt. Valverde alkalmazhat 4-3-3–at, 4-4-2-t és 4-2-3-1-et is, ezzel kiszámíthatatlanabbá téve a csapat játékát. Idén mindenképp jó lenne tovább jutni a BL-ben, a döntő és a végső győzelem a prioritás a vezetőség, a játékosok és a szurkolók számára egyaránt. Azonban ne felejtsük, hogy mennyire sokat számít a BL-ben az aktuális forma és hogy ne legyen pillanatnyi zárlat, kihagyás. A bajnokságban meglepne, ha nem lennénk harcban az aranyért. Mindent összevetve izgalmas szezont várok, trófeákkal és az újak beilleszkedésével, kiteljesedésével.
Záborszky Iván: Nagy kudarc lenne trófea nélkül zárni a szezont, és talán még az is kudarc lenne, ha csak egy kupát sikerülne nyerni. Kimondva kimondatlan, a BL-ben javítani akar mindenki, ami azt jelenti: meg kellene nyerni végre a sorozatot – és amíg Lionel Messi a csapat tagja, ez több mint reális célkitűzés. Azt könnyen el tudom képzelni, hogy a Kupát idén jobban föláldozza a csapat, többen és többet fognak pihenni kupameccseken, aminek lehet eredménye egy korábbi kiesés. A bajnokság pedig csak a kiegyensúlyozottságon múlik. Ha ezt közel olyan szintet tudja tartani Valverde és a csapat, mint tavaly, akkor nagyon szép esélyek lehetnek a címvédésre.
Adravetz Ákos: Szerintem a Real Madrid sikereit megirigyelve, pláne a tavalyi római égés emléke mellett a BL még nagyobb prioritást fog élvezni, mint tavaly, de ott a pillanatnyi forma dönt, sikerül-e végül megnyerni. Az esély biztos meglesz rá, a legjobb 4-ig mindenképp el kéne már végre jutni, onnantól meg már bármi lehet. Mindenesetre a bajnokság megnyerésére nagyobb esélyt látok, Valverde pragmatizmusa hosszú távon kifizetődő, egy kiegyensúlyozott, stabil csapat akár a tavalyihoz hasonló előnnyel is meg tudja nyerni a Ligát. A nyilatkozatokból valószínűleg nem ez fog lejönni, mert „mindig nyerni akarunk„, de szerintem a Spanyol Kupa megnyerése idén már nem lesz olyan fontos, többet fognak játszani a cserék. A keret mélységéből, minőségéből ítélve én nem gondolom, hogy ne lenne reális cél egy duplázás, és ha már duplázás, akkor BL+bajnokság legyen. Tavaly egyébként a Real Madrid utolsó lett a nyári amerikai tornán (mint idén a Barça), aztán BL-t nyert; 2008-ban a Boca Juniors volt a vendég a Gamperen (mint idén is), aztán a Barça BL-t nyert. Az előjelek duplán jók… 🙂
Mióta az eszed tudod, már igazi culé vagy, és a Barçának szurkolsz? Hiányzik egy közösség, ahol ezt a rajongásodat kiélheted? Akkor az első hivatalos magyar szurkolói klub, a Penya Blaugrana Budapest a te helyed! A belépés előtti teendőkről, valamint információ a penyáról az alábbi képre kattintva!
