A hibátlan Deco-Xavi tengely

Idényértékelõ áttekintésünk harmadik részéhez érkeztünk, melyben a középpályások teljesítményét elemezzük. Cikkünk természetesen most is az El Mundo Deportivo katalán sportnapilap hagyományos mérkõzés végi értékeléseire támaszkodik, s idézi fel a 2004 2005-ös szezont. Az újság egytõl négyig osztályozza a futballistákat, ahol az egyes a legrosszabb, a négyes pedig a legjobb jegy. (Eredetileg az ötös a legmagasabb osztályzat, azonban ilyet csak több évenként osztanak ki az újságírók.) Ezen kívül természetesen ma is mérlegre tettük a mérkõzés legjobbja címeket, melyet minden forduló alkalmával kiosztottunk.

Középpályások:

A csapat játékát fõleg az eredményesség tekintetében meghatározó csapatrészben találunk egy Puyoléval vetekedõ klasszis teljesítményt. Itt viszont sokkal nagyobb a választék, mint egy sorral hátrébb, mivel többen is kiemelkedõen játszottak ugyanis. Az újságírókra a legnagyobb hatást az itt hemzsegõ klasszisok közül egy új igazolás, a szezon elõtt sok kritikát kapott Deco tette. A megpattanó lövések szorgosan szabálytalankodó (és az ellenfél durvaságait még többször elszenvedõ) brazil-portugál nagymesterének bizonyítványában a bajnokság 35 meccsét tekintve 2,89-os átlag áll, amely alig marad el a csapatkapitányétól. Az apró játékos statisztikáit végigböngészve hajmeresztõ módon egyetlen egyest sem találunk, ami azt jelenti, hogy Decót a legrosszabb meccsein is minimum közepesnek könyvelték el a katalán zsurnaliszták. Ez nyolc alkalommal fordult elõ, ennél sokkal több azonban a jó (21) és a kiváló jegy (5). Az idei Aranylabda szavazás második helyezettje bár rengeteg sárgát gyûjtött, de buta szabálytalanságot alig találunk a neve mellett. Ennél többször fordul viszont elõ a Meccs embere minõsítés, amit a Porto volt klasszisa négyszer érdemelt ki. A BL-ben pedig Puyolhoz hasonlóan egészen elképesztõ, 3,00-es átlagot produkált. A középpályán mellette futballozó másik mélynövésû játékos, Xavi ugyancsak kitett magáért. A szezon elsõ felében ugyan jobban játszott, mint a második kanyarban, de az összteljesítménye így is elég volt a háziverseny negyedik helyére. Õ egy kicsit szürkébb volt, mint Deco, nincs annyi kiemelkedõ jegye, de a kettes-hármas arányt precízen betartva egy 2,5-ös átlagot így is hozott. Gólból sem lõtt annyit, és mivel a mezõnymunka nem annyira látványos, mint egy 3 pontot hozó találtat, õ csak kétszer volt a meccs embere. De a feladatait maradéktalanul végrehajtotta, panasz nem lehet rá, a BL-ben (2,88) meg különösen nem. És ami megnyugtató, hogy tud õ még fejlõdni. Tud még egy bizonyos Iniesta is, akinél elég sok közepest találunk, ez valószínû annak köszönhetõ, hogy néha kevés ideje volt megmutatni, mit is tud igazán. Azt viszont megmutatta, mit nem tud, s nyáron éjjel-nappal a helyzetkihasználást kell majd gyakorolnia. Ennek köszönhetõ valószínûleg az összeszedett három egyes is. De mindenképpen pozitívan értékelhetjük a fiatal játékos eme szezonját, ami az újságírók szerint a házi 12. helyre volt elég (Persze ki más kapta volna ezt a helyet, mint a legtöbbször becserélt játékos, egy még javítható, 2,25-os átlaggal.) A BL-ben (micsoda meglepetés…) õ is jobb jegyeket kapott, sõt ez alapján a kezdõbe is beférne (5. hely, 2,63). Oda, ahol Rafa Márqueznek idén biztos helye volt. A kõkemény mexikói egy kibrusztolt döntetlennél életmentõ fejesével a mezõny legjobbja is volt, de nem ez volt ám a fõ profilja, a rombolómunkában annál inkább jeleskedett. Egyetlen meccsét értékelték elégtelenre, õ a Villarreal ellen betlizett. A BL-ben õ az elsõ, aki nem tudta hozni a bajnoki szintet (itt 2,48, ott csak 2,17), de összességében jó teljesítményt nyújtott. A további, ebbe a szekcióba tartozó játékosok nem alkottak maradandót, Albertini nem fog bevonulni a Barca legendás alakjai közé, Gerardot Márquez jó játéka egészen Monacóig üldözte, Motta pedig majd jövõre bizonyíthatja, hogy nem csak centiben mérve magaslik ki a keretbõl… Ha pedig már az eddigiekben szót ejtettünk az ellenünk vitézkedõ ellenfelekrõl, a középpályások sem maradhatnak ki. Joaquínnak valamiért nem lehet a csapat szimpatikus, kétszer is bohócot csinált a játékosainkból, mi több, a meccs legjobbja címet is mindkétszer õ érdemelte ki. Egy bizonyos Riquelme is próbálta megmutatni nekünk, hogy hiba volt kölcsönadni, de csak annyit ért el, hogy egyszer a mérkõzés legjobbja lett, és maradhatott a Villarrealban. Az Athletic Bilbao kiválóságát, Yestét is megemlíthetjük itt, aki a baszkföldi derbit egy négyes osztályzattal és egy legjobb címmel abszolválta.

Átlagok:

Bajnokság és kupa:

Albertini: 5 mérkõzés/1.8-as átlagosztályzat
Gerard: 10 mérkõzés/2.0-es átlagosztályzat
Motta: 6 mérkõzés/2.0-es átlagosztályzat
Iniesta: 36 mérkõzés/2.31-es átlagosztályzat
Márquez: 33 mérkõzés/2.48-as átlagosztályzat, 1 mérkõzés legjobbja cím
Xavi: 36 mérkõzés/2.5-ös átlagosztályzat, 2 mérkõzés legjobbja cím
Deco: 35 mérkõzés/2.89-es átlagosztályzat, 4 mérkõzés legjobbja cím

Bajnokok Ligája:

Motta: –
Albertini: 1mérkõzés/ 2.00-es átlagosztályzat
Gerard: 2 mérkõzés/2.00-es átlagosztályzat
Márquez: 6 mérkõzés/2.17-es átlagosztályzat
Iniesta: 8 mérkõzés/2.63-as átlagosztályzat
Xavi: 8 mérkõzés/2.88-as átlagosztályzat, 2 mérkõzés legjobbja cím
Deco: 7 mérkõzés/3.00-as átlagosztályzat