Van min gondolkodnia
Látszólag a Barcelona kerete, s ezzel együtt Frank Rijakard edzõ variációs lehetõségei nem változnak az elõzõ, s a következõ idény között. Elhagyta a klubot Albertini, Navarro és Gerard, érkezett Ezquerro valamint Van Bommel. Ez önmagában még nem lenne óriási változtatás, de a sérültek rendbejöttével már valóban másként fest tavalyihoz képest az õszi nyitányra tervezett együttes.
Rijkaard 24 fõs kerete nem csak mérete miatt erõs, hanem a megléphetõ variációs lehetõségek miatt is. A keretben több olyan univerzális játékos van, akiket több poszton is bátran lehet alkalmazni, s ezért a trénernek nem lesz probléma például mérkõzés közben megváltozatni a csapat felállását. Xavi és Van Bommel a középpályán támadni és védekezni egyformán kiválóan tud, Ezquerro mindhárom támadóposzton otthonosan mozog, Iniesta képes félig meddig támadót is játszani, amellett, hogy elsõsorban középpályás. Folytatva a fölsorolást, nem szabad elfelejteni, hogy Edmílson és Márquez a védelemben és a középpálya fedezetsorában is prímán elvégzi a dolgát, Gio képes régi posztján, a középpályán is futballozni, s végsõ esetben Puyol kihúzódhat a védelem szélére is.
Ezek pusztán olyan eshetõségek, melyekre Frank Rijkaardnak remélhetõleg nem is kell majd alapoznia, mert most szinte valamennyi pozíció betöltöttnek tûnik, de ezek az esélyek is megkönnyíthetik majd az edzõ feladatát. Bár a holland valószínûleg nem bolygatja meg a tavalyi gyõztes csapatot, egy-két poszt betöltésén valószínûleg még õ is gondolkozni fog. Az egyik ilyen pozíció a védelem tengelye lesz Puyol mellett, a másik pedig a védekezõ középpályás szerepköre. Elõbbire Oleguer, Márquez és Edmílson is pályázik, míg a középpályán még nagyobb a tolongás, mivel bevetésre vár Motta és Van Bommel, de a már említett Márquez-Edmílson páros is örömmel játszik Decóék mögött. Várhatóan Rijkaard azért szétválasztja Edmílsonékat, s a brazilra a középpályán, Márquezre pedig a továbbiakban a védelemben számít. Szükség esetén persze továbbra is bevethetõ lesz Edmílson, s a tavalyi állandó kezdõ Oleguer is.
A többi területen nem várható újítás a tavalyi csapathoz képest, de lehet számítani a rotációra, azaz, Ezquerro vagy Messi bármikor kezdhet Giuly, vagy akár Ronaldinho helyén, Van Bommel és Iniesta pedig bátran fölválthatja a Xavi-Deco duót. A szélsõ védõknek is egyenértékû cserejátékosai vannak, hiszen a jobb oldalon például Belletti még a kezdõ tagságát is elveszítheti ha nem igyekszik. Mögötte ugyanis ott van Gabri és a nagy reménység Damiá is, akik védõmunkában talán többet is föl tudnak mutatni, mint a brazil válogatott.
Egy szó mint száz, Rijkard válogathat kedvére, s minden valószínûség szerint fog is. A rotáció bevezetése csak az érem egyik oldala, küszöbön áll egy új formáció alkalmazása is. Eddig rendszeresen a 4-3-3-as stratégia egy változatát alkalmazta a holland, viszont mostantól szükség esetén elõkerülhet a hagyományos 4-4-2 is. Ezt a nehezebb találkozókon lépné meg a mester, ahol szükség van egy erõteljesebb középpályára. Mivel szinte minden középpályás képes színvonalasan támadni, illetve keményen védekezni is, a megvalósítás sem lenne bonyolult. E játékrendszerben Giuly kerülhet ki a csapatból, viszont Decóék picit elõbbre húzódhatnának, bizonyosan Van Bommellel is a fedélzeten. Az persze megkérdõjelezhetõ, hogy a 4-4-2-õt egy-egy találkozó elejétõl is hajlandó lenne-e alkalmazni Rijkaard, de meccsek közben biztosan sor kerül majd erre a verzióra is, melyhez Iniesta fejlõdésével, s Van Bommel megszerzésével már a megfelelõ játékosok is rendelkezésre állnak.
Így áttekintve a csapatot, nyugodtan meg lehet állapítani: Rijkaardnak most kellemes gondjai vannak, olyan csapatösszeállítási kérdések, melyeket a tavalyi játékoshullás” miatt talán már el is felejtett. Csak reménykedni kell, hogy ez így is maradjon, s még egyszer ne legyen olyan sérüléstenger, mint tavaly õsszel. Ha így lesz, nem csak kedvére válogathat majd az edzõ, hanem megkímélheti játékosai erejét is, melyen eddig aligha gondolkodhatott. „
