A támadó védõ
A modern baloldali játékos megtestesítõje. Bár eredetileg középpályás volt csapataiban, ma már mindenképpen védõként tekintenek az edzõk Giovanni van Bronckhorstra, aki szilárd pont a Barcelonában, s a holland válogatottban is. Bár õ a legidõsebb játékos a Barca alapvetõ kezdõcsapatában, még jó pár évig biztosan futkoshat a katalánok baloldalán.
A holland 1975-ben Rotterdamban született, s gyermekkorában a nagyváros mellett egy kis faluban élt. Bár sokan – helytelenül – úgy gondolják, hogy olasz õsei vannak, Bronckhorst édesapja Indonéziából származik, azonban õ maga már ízig vérig holland. Van Bronckhorst, alias Gio, ahogy a legtöbb futballista, édesapjának köszönhetõen kezdett el játszani 6 éves korában. Apukája a nem túl neves LMO amatõrklubhoz íratta be a kis Giovannit, igaz õ ott csak egy évig edzõdött, mivel 7 évesen a Feyenoord utánpótlás-nevelõ bázisára került. Ez kezdete volt egy 16 éves kapcsolatnak a klubbal. Nagyon sok csapatuk volt minden egyes korosztályra, 8-tól 17 éves korig. Akkoriban baloldali középpályást játszottam, s bár mindig játszhattam, sokkal nehezebb volt bekerülni az elsõ csapatba.”
Giovanninak sem nem ment ez könnyen, bár a klubja már 15 éves korában szerzõdést kötött vele, mellyel profivá avanzsált. Sokáig azonban nem tudott bekerülni a Feyenoord felnõtt csapatába, így nem volt meglepetés, hogy ’93-’94-ben anyaegyesülete kölcsönadta az RKC Waalkwijknak, ahol viszont végre bemutatkozhatott a holland bajnokságban. A kisebb klubnál 12 mérkõzésen léphetett pályára, s két gólt rúgott. A következõ nyáron már ismét a Feyenoordnál készült, de még ebben az évben is örülnie kellett annak, hogy néhányszor pályára léphetett a nagycsapatban. Utána azonban föllendült a szélsõ pályafutása…
„Az 1995-1996-os szezon jelentette talán a legnagyobb lépést a fejlõdésemben, szinte az egész idényben játszottam, s 27 bajnoki meccsen 9 gólt lõttem. Így bekerültem a holland olimpiai válogatottba is, bár Atlantába nem jutottunk ki.” Gio tehát egyre magasabbra jutott, s biztosította a helyét Feyenoordban is. Klubja ugyan nem tudott kilépni az Ajax és a PSV árnyékából, de õ már bekerült az 1998-as világbajnokságon szereplõ keretbe. A vb alatt ráadásul pályafutása során elõször klubot váltott, mert a Rangers 7.5 millió euróért elvitte Hollandiából. Skóciában természetes módon állandóan játszott, kétszer megnyerte a skót bajnokságot és kupát. Elmondása szerint a nagy skót derbik hangulata messze felülmúlta a hollandiai Feyenoord-Ajax meccseket. Mivel Skóciában folyamatosan jó teljesítményt nyújtott, végre egy európai szinten is trófeákra törõ nagy klubhoz, az Arsenalhoz szerzõdhetett 13.5 millió euróért, melyben nagy szerepe volt a jó EB szereplésének is.
A 2000-es hazai rendezésû kontinensviadalon Frank Rijkaard irányítása alatt Gio állandó kezdõ volt, s alaposan fölsrófolta saját értékét. „Úgy tûnt az emberek elégedettek velem. A szurkolók fantasztikusak voltak felém, s Frank Rijkaard is elégedett volt. Nem volt könnyû játéklehetõséghez jutni a balszélen, mert nagyon sok kiváló játékosunk volt, mint Arthur, Philip Cocu és Winston Bogarde. S végül balhátvédként szerepeltem, ha kérték.”
A Rangerst számos klub megkörnyékezte a remek formában játszó szélsõért, de a skótok sokáig ellenálltak a pénznek, mígnem az Arsenal 13.5 milliója meggyõzte õket 2001 telén. Az ágyúsoknál bár jól indult a szereplése, biztos helye nem volt a kezdõcsapatban, különösképpen nem a középpályán. 2002.-ben súlyos térdsérülést szenvedett, 10 hónapot hagyott ki, mely után már végképp nem tudta visszaküzdeni magát a kezdõbe, ahol a baloldalt Ashley Cole és Robert Pirés uralta. Így neki mindenképpen kapóra jött a Barcelona kölcsönszerzõdése amivel biztos helye lett Európa egyik legnagyobb klubjában, a katalánok pedig egy megbízható emberrel töltötték be a bal bekk pozíciót. Miután vele együtt 2004 tavaszára már szárnyalt a Barca, értelemszerû volt, hogy Giónak maradnia kell Katalóniában, s nem visszamenni másodhegedûsnek az Arsenalba. Frank Rijkaard személyében ráadásul egy általa jól ismert trénerrel dolgozhatott, aki ugyan balhátvédként számított rá, de így is elég szabadságot kapott, s támadhatott kedvére. A Barcelona tehát végleg megvásárolta a hollandot, aki az újjáalakult gárdának – az évben bajnokcsapatnak – is alapembere maradt, s várhatóan még egy darabig az is marad.
Plusz-mínusz rovat:
Pozitívumok:
+ Kiváló rúgótechnika
+ Támadások segítése
+ Magas játékintelligencia
+ Rutin
Negatívumok:
– Nem született védõ
– Elmúlt 30 éves
Adatlap:
Teljes neve: Giovanni Christian van Bronckhorst
Születési hely: Rotterdam
Születési idõ: 1975. február 5.
Magasság: 178 cm
Testsúly: 75 kg
Eddigi klubjai: 1993-94 RKC Waalwijk, 1994-98 Feyenoord, 1998-2001 Glasgow Rangers, 2001-2003 Arsenal, 2003- FC Barcelona
Bajnoki mérkõzések / gólok: 62/5
Válogatott mérkõzések / gólok: 50/3
Sikerei: VB-negyedik (1998), EB-bronzérmes (2000, 2004), angol bajnok (2002),FA-kupa-gyõztes (2002, 2003), skót kupagyõztes (1999, 2000),skót bajnok (1999, 2000),skót Ligakupa-gyõztes (1999),holland kupagyõztes (1995), Community Shields-gyõztes (2002), spanyol bajnok (2005) spanyol Szuperkupa gyõztes (2005). „
