Nem várt, az El Clásicókat tekintve különösen magabiztos idegenbeli gyõzelmet aratott a Barcelona a Real otthonában, s a három nullás végeredmény talán még ki sem fejezi a két együttes produkciója közötti különbséget. A Barcelona a kezdetektõl fogva uralta a mérkõzést, s már az elsõ negyvenöt perc után többgólos vezetéshez juthatott volna, viszont a gyatra helyzetkihasználás a szombat esti Barçára is igaz volt. Ez viszont most alighanem senkit nem érdekel Katalóniában, mert az El Clásicókon ilyen gyõzelmeket általában csak évtizedenként élhetnek át a ‘culék’.

Hogy mégis hogyan alakulhatott ez a nagyon várt rangadó így? Lehet dicsérni a Barcelonát, mert a gárda védekezésben és támadásban is összeszedett volt, nem voltak taktikai fegyelmezetlenségek, a sztárok pedig csillogtak. De! A Real Madridtól teljesen érthetetlen gyenge produkciót láthatott a Bernabéu közönsége. A hazaiak nem csak támadójátékban mondtak teljes csõdöt, hanem fõleg a középpályás védekezésüket lehet kritizálni, bár ilyesmit egészen ritkán lehetett fölfedezni a meccsen. Innentõl kezdve a Barcelonának nyert ügye volt, s tulajdonképpen különösebb megerõltetés nélkül születhetett meg a katalánok gyõzelme. A Barça érdemeibõl persze ezek a tények semmit nem vonnak le, viszont az le kell szögezni, hogy a meccset nem csak Ronaldinhóék nyerték meg, hanem a hazaiak is veszítették el.

A meccs elõtt a földön járó, általában független szakértõk döntetlen körüli eredményt vártak, mely reálisnak tûnt a Barça jobb formáját, és a madridi helyszínt mérlegre téve. A meccs viszont rácáfolt az óvatoskodó véleményekre, a két rivális között régen látott különbség bontakozott ki. Mindkét csapat edzõje szolgált meglepetésekkel az összeállításokat tekintve, hiszen a Madridban Robinho került végül a kezdõcsapatba, a Barçánál pedig Edmílson és fõleg Messi kezdõ tagsága tekinthetõ nagy meglepetésnek. Rijkaard viszont bizonyosan jól döntött, mert mindkét játékos jól látta el a dolgát, sõt! Edmílson láthatatlanul ugyan, de nagyon jól dolgozott a középpályán, és a Real csak igen ritkán vezethetett lendületbõl támadást a vendég védelemre. Ez egy igen jelentõs differencia volt a két gárda között, hiszen amíg a Real alig jutott elõre, addig a Barcelona lubickolhatott a rengeteg területen, melyet a madridiak tálcán kínáltak. A Realnak így szinte alig volt helyzete, s végigvezetett akciója az elsõ félidõben, viszont Ronaldinhóék számos gólhelyzetet kialakítottak. Eto’o már a 10. percben vezetést szerezhetett volna, de Ronaldinho parádés indítása után igen gyenge megoldást választott. Az elsõ gólra persze így sem kellett sokat várni, mert a 14. percben már jól döntött a kameruni. Messi nem ritka elõretöréseinek egyike indította az akciót, az argentintól valósággal elvette a labdát Eto’o a tizenhatosnál, viszont gyorsan kapu felé fordult, s az egyetlen jó megoldást választva villámgyorsan spiccel a kapu bal oldalába lõtt.

A gól nem sok mindent változatott meg a játék addigi képén, a Barça valamelyest többet birtokolta a labdát, veszélyesebben játszott, de ami a legfontosabb, biztosabban ált a lábán. A játékosok mindegyike fegyelmezetten végezte a dolgát, melynek további helyzetek lettek az eredményei. A következõ komoly gólhelyzetre bõ negyedórával késõbb került sor, ekkor Messi lépett ki a védõk között, de mivel nagyon kevés területe maradt, a lövése is a kapu közepébe tartott, amit Casillas természetesen védett. A félidõ hátralevõ részében még Ronaldinho és Eto’o is újabb gólt lõhetett volna, de a Madrid megúszta az elsõ negyvenöt percet egy góllal.

A folytatásban viszont nem volt köszönet. A Barca a második félidõben ugyanis még inkább ellenfele fölé nõtt, míg a Real képtelen volt váltani. Sem védekezésben, sem támadásban nem tudott jó teljesítményt fölmutatni a Madrid, a vendégeknél azonban alig akadt hiba a szünet után. Xavi a 48. percben ijesztette meg Casillast egy távoli lövéssel, majd az esetleges büntetõk pillanatai következtek. Az 52. percben Roberto Carlos alattomos szabálytalanságot követett el, s a tizenhatoson belül egyszerûen bokán rúgta Eto’ót, viszont a büntetõ elmaradt. A másik oldalon Robinho próbált tizenegyest kiharcolni, s a véleményes eset után a játékvezetõ a brazilnak adott sárga lapot színészkedésért.

A Barca viszont tovább hengerelt: az 55. percben Xavi indította parádésan Messit, az argentin azonban sajnálatosan a gyengébb – jobb – lábával nem tudott kifogni Casillason. Valamivel késõbb viszont Ronaldinho villanásakor már Casillas sem segíthetett a Realon. A brazil Deco indításával iramodott meg a félpályától a baloldalon, egy csellel faképnél hagyta Sergio Ramost, a büntetõterületen belül pedig Helguerát billentette ki az egyensúlyából, majd a rövid sarokba lõtt. Parádés találat egy zseniális játékostól. Ez a gól talán a kelleténél kicsit jobban is megnyugtatta a Barcát, mert a következõ percekben lendületesebb akciókat vezethetett a Real, mely a vendég középpályássor rövidzárlatait mutatta. Rijkaard talán éppen ezért a 69. percben lecserélte az egyébként kiválóan játszó Messit, s Iniestával még egy játékost hozott a középsõ, s e pillanatokban kulcsfontosságú alakzatba. Cserélt természetesen Luxemburgo is, viszont ezek a változtatások nem sokat jelentettek már a szétesett Madridnak. A Barcelona idõnként valóban bohócot csinált ellenfelébõl, bár már az is igen érdekes jelenség volt, hogy több gólos hátrányban is inkább a katalánok támadtak, s nem a Real. A hazai csapat teljes csõdjét mutatta a harmadik barcelonai gól is, mely egyben Ronaldinho második találata volt. A brazil ismét a baloldalon tûnt föl, egy ritmusváltással megint elhagyta Sergio Ramost, majd higgadtan kilõtte a hosszú sarkot. Ekkor végérvényesen eldõlt a meccs és a három pont sorsa, bár alighanem nem sok szurkolónak jártak ekkor a pontok a fejében. Nagy sportszerûségrõl tettek viszont tanúbizonyságot a madridi nézõk, akik állva tapsolták meg Ronadinho parádéját, mely számukra csak a foci szeretete miatt lehetett szép kép…

Gyõzött a Barcelona Madridban, 2004 tavasza után ismét! Nagy dolog, s jól jellemzi az idei madridi Clásicót, hogy a Barça kicsit nagyobb koncentrációval még jobban elpáholhatta volna a blancókat, akik teljesen szétesetten futballoztak, s egyáltalán nem tették próbára riválisukat. Komoly statisztikai érdekesség, hogy Frank Rijkaard a Barça történetének elsõ olyan edzõje, aki kétszer tudott nyerni a Bernabéuban, ráadásul mindezt két éven belül tette. A hollandnak egyébként komoly szerepe van a 0-3-ban, mert valóban tökéletesen összerakta csapatát a madridi fellépésre, s ha volt is gyenge pontja a Barcelonának, mindez nem derült ki. Komoly dicséret illeti kivétel nélkül az egész csapatot, s erre a diadalra még sok-sok év múltán is emlékezni fognak majd Katalóniában.

Real Madrid-FC Barcelona: 0-3 (0-1)
Madrid, Santiago Bernabéu
87.000 nézõ
Vezette: Iturralde González

FC Barcelona: Valdés; Oleguer, Puyol, Márquez, Gio; Edmílson, Xavi, Deco; Messi (Iniesta, 69′), Ronaldinho és Eto’o.

Real Madrid: Iker Casillas; Salgado, Sergio Ramos, Helguera, Roberto Carlos; Pablo García (Baptista, 66′), Zidane, Beckham; Robinho, Raúl (Guti, 57′) és Ronaldo.

Sárga lapok: Deco (27′), Ronaldinho (31′), Salgado (45′), Robinho (52′) és Pablo García (62′).
Gólok: 0-1, Eto’o (14′); 0-2, Ronaldinho (59′), 0-3, Ronaldinho (77′).

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Ronaldinho Gaúcho

Szokásos rovatunkban néha-néha meg lehet kérdõjelezni a választás jogosságát, de most egész biztosan nem. Ronaldinho ismételten bizonyította, hogy világ jelenlegi legjobb játékosa, melyhez nem férhet kétség, ahogy az Aranylabda odaítéléséhez sem. Nem csak két gólt szerzett, hanem karmestere volt a csapatnak, s most is végig önzetlenül játszott. Végezetül érdemes kiemelni az érdemei közül, hogy ismét akkor villant, amikor igazán szükséges volt. „A lónak a derbi napján kell jól futnia” – szól a közhellyé vált mondás -, s ez pontosan igaz a brazilra is, mert a fontos mérkõzéseken eddig is, most is a legjobbját nyújtotta.