Gyengén játszó éllovasok
Az Atlético Madrid után a Valencia ellen is vereséget szenvedett a Barcelona a Primera Divisionban, így az elõnye hat pontra csökkent a Turia partiak elõtt. Az erõsen tartalékos Barcának egyrészrõl nem lehet egy szava sem az 1-0-s idegenbeli verségre, mert a csapat fantáziátlanul futballozott, viszont a Valencia sem mutatott többet ellenfelénél, viszont õk nem ajándékoztak gólt az ellenfélnek.
Az elõzetes összeállításhoz képest Frank Rijkaard annyi meglepetést tartogatott, hogy a támadósorba Ezquerro állhatott az inkább várt Larsson helyett, illetve a balhátvéd pozícióban Gio kezdett Sylvinho helyett. A találkozó elején egyik csapat sem vállalt fölöslegesen kockázatot, ennek ellenére helyzetek mindkét oldalon kialakultak. A hazai oldalon Villa és Aimar vezette a veszélyt is jelentõ akciókat, míg a Barcelonánál Giulynek voltak próbálkozásai, s az egész meccsre igaz volt, hogy a vendégek pontrúgások után alakítottak ki helyzeteket. Így néhány veszélyes fejes is riogatta Canizarest, s különösen Márquez 39. percben történt bólintása volt közel a gólhoz.
A túloldalon érdemes kiemelni, hogy Villa állandó veszélyt jelentett a Barca kapujára, viszont a meccs legszebb jelenetét Aimar mutatta be egy parádés labdaátvétellel, mellyel helyzetbe is hozta magát az ötösön belül, viszont Valdés hárított a rövid saroknál. A Barcelona pechére azonban Valdés a félidõ vége elõtt negatív hõssé vált, mert egy hatalmas hiba után a gyõzelmet jelentõ gólt ajándékozta a Valenciának. A 43. percben Gio gurította haza a labdát a kapusnak, aki Puyolnak szerette volna kigurítani azt, de olyan gyengén rúgott a játékszerbe, hogy inkább David Villa örülhetett a passznak. A hazai támadó nem gondolkozott sokáig, s a kint álló kapus fölött 25 méterrõl a hálóba emelt. Így a Barca a lehetõ legrosszabb pillanatban, közvetlenül a szünet elõtt került hátrányba. Ráadásként gondot okozott Rijkaardnak, hogy Villa gólja elõtt Giulyt egy kisebb sérülés miatt le kellett cserélni, s Larsson állt a francia helyére.
A masszív döntetlenre álló csatában így komoly elõnyre tett szert a Valencia, mivel gólzáporra egyébként sem volt kilátás. A második félidõre így kontrajátékra állt át a hazai csapat, s bár túl sok veszélyes akciója nem volt, a játékot sikeresen tördelte. A Barcelona gondjai így csak szaporodtak, hiszen nem csak hátrányba kerültek a vendégek, hanem immár egy erõsen defenzív ellenfél is nehezítette a dolgukat. Az alapvetõ problémáról viszont nem lehet elterelni a figyelmet, a megszokott összeszedett szervezõjáték eltûnt a sok hiányzóval együtt, bár ez valahol nem is meglepõ, hiszen a középpálya, és a támadósor két-két alkotó játékosa nem volt ott a Mestallában. A középpálya produkciójáról mindent elmond, hogy Samuel Eto’o kénytelen volt elhagynia a posztját, s már-már szerevezõ játékossá avanzsált – mindemellett rengeteget védekezett.
A Barcelona játéka erõsen döcögött, s szembetûnõ volt a sok pontatlanság, valamint a helyenként észrevehetõ összeszokatlanság a középpályások között. A megszokottnál jóval bizonytalanabb játék kevés helyzetet szült, viszont azokkal sem tudott élni a gránátvörös-kék csapat. A legkomolyabb gólszerzési esély Larsson elõtt adódott, aki Belletti beadása után szembe került Canizaressel, viszont nem helyezte eléggé a lövését, így a kapus lábbal hárított. A csereként beállt Bellettinek egyébként még pár alkalommal sikerült zavart okoznia a hazai védelem bal oldalán, de gólt innen sem sikerült elõkészíteni. A hajrában egy Gio szabadrúgás után Larsson könnyen a hálóba fejelhetett volna egészen közel a kaputól, de Edmílson rosszabb pozícióból elpuskázta elõtte a helyzetet. Az utolsó percekben már szinten mindenki megpróbálta fölívelni a labdákat az elõl álló támadókra, de ebbõl nem alakult ki gólhelyzet, így ismét kikapott a Barcelona, ami egyrészt megérdemelt, másrészt bosszantó.
A csapat ugyanis gyengén játszott ebben az összetételében, viszont így sem volt rosszabb, mint a Valencia, mely szinte semmit nem csinált az egész mérkõzésen, csak élt Victor Valdés hibájából. Ezzel a Real Madrid és a Valencia hívei nyilván vérszemet kapnak, hiszen az elmúlt héten jelentõsen csökkent a Barcelona elõnye, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az eddig emelkedõ különbség nem véletlenül alakult ki. Így a katalánoknak semmi különöset nem kell tenniük, csak bizonyítani: a legjobb képességû csapat továbbra is a legjobb.
Valencia CF-FC Barcelona: 1-0 (1-0)
Valencia, Mestalla
55.000 nézõ
Vezette: Perez Burull
Valencia: Cañizares; Miguel, Albiol, Navarro, Moretti; Angulo (Rufete, ’80), Baraja, Albelda, Regueiro (Fabio Aurelio, ’86); Aimar (Carboni, ’89) és Villa.
FC Barcelona: Valdés; Oleguer (Belletti, ’56), Puyol, Márquez, Gio; Van Bommel (Sylvinho, ’71), Edmílson, Iniesta; Giuly (Larsson, ’41), Eto’o és Ezquerro.
Gól: 1-0, Villa (’44).
Sárga lapok: Angulo (’18), Edmílson (’20), Van Bommel (’40), Márquez (’50), Albelda (’84), Belletti (90), Villa (’90).
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Carles Puyol
Bár a meccset a Valencia nyerte, sokat elmond a hazaiak teljesítményérõl is, hogy a néha megvillanó Aimaron és Villán kívül nem sok játékost lehet kiemelni. Puyol produkciója azért figyelemreméltó, mert szinte hiba nélkül játszott végig, számos gyönyörû labdaszerzése volt, s õ mutatott talán egyedül kifogástalan játékot a Barcelonából.
