Igen! Irány Párizs!

Sokat kellett várnia arra a Barcelona szurkolóknak, hogy a Dream Team után ismét olyan kvalitású csapat álljon össze gránátvörös-kékben, mely méltóképpen pályázhat a Bajnokok Ligája serlegre is. Most megvan ez a csapat, melynek már csak egy lépést kell tennie ahhoz, hogy a trófeát magáénak tudhassa, mert tegnap este túljutott egy újabb nagy csatán, összesítésben legyõzte a Milant, s így ott lesz Párizsban május 17.-én. Ahogy arra számítani is lehetett, a Milan ellen rendkívül kiélezett küzdelmet vívott a Barca, s végül csupán az odavágón szerzett Giuly góllal jutott tovább, de a tegnap mutatott masszív védekezés és a kiváló csapatjáték elegendõ volt a sikerhez.

Akármi történik majd a Bajnokok Ligája döntõjében három hét múlva, a finálé elérése már önmagában hatalmas teljesítményt, melyet az is jelez, hogy 1994 óta nem járt ilyen magasságokban a Barca Európában. A Milan legyõzésével a Barcelona sikerrel vette a harmadik egyenes kieséses párharcát is ezen a tavaszon a Chelsea és a Benfica után, s már csak egy meccs választja el az áhított BL trófeától. A tegnapi, és az egy héttel korábbi mérkõzés pedig valóban olyan szintûre sikerült, mint azt a közvélemény el is várta, s ez még akkor is igaz, hogyha gólokban nem volt bõség. Két olyan csapat futott össze az elõdöntõben, melyek egyaránt megérdemelnék a végsõ gyõztesnek járó serleget, csakhogy ez egyelõre még a továbbjutó Barcának sem garantált. A Milan jól futballozott, annyiban viszont biztosan rosszabb volt a Barcelonánál, hogy gólt lõni nem tudott, míg ez a katalánoknak sikerült már az odavágón. Az olaszok góltalanságában persze erõsen benne volt a keze” a katalánok védekezésének, mely ismét döntõnek bizonyult, s végsõ soron ez hozta meg a döntõs szereplés lehetõségét a gárdának.

A találkozó elõtt Frank Rijkaard nem változtatott az elõzetes elképzelésein, Carlo Ancelotti viszont igen, miután kiderült, hogy Alessandro Nesta a hétvégi sérülése után nem tudja vállalni a játékot. Ezért a veterán Costacurta került az olasz védelem tengelyébe kényszerûségbõl, s ezzel párhuzamosan – talán óvatosságból – bekerült a kezdõbe Stam is Cafú rovására a jobb oldalra. A Barcelonánál teljes egészében az a csapat futhatott ki a telt házas Camp Nouba, melyet korábban is várni lehetett, Rijkaard tehát a lehetõségeihez képest a legjobb formában lévõ játékosokra számított.

Bár korábban mindenki úgy kalkulált, hogy a két gárda a meccs elején inkább óvatosan lép fel, ennek pont az ellenkezõje történt. A föltüzelt játékosok számos veszélyes támadást vezettetek az elsõ percekben, s nem kellett volna sok egy gólhoz. Egy perc sem telt még el, mikor Kaká iramodhatott meg a jobb oldalon, s végül csak szûk egy méterrel lõtt el Valdés kapujának jobb sarka mellett. A Barca viszont villámgyorsan válaszolt is a helyzetre, egy szép kombináció végén Eto’o némi szerencsével maga elõtt tartotta a labdát a tizenhatoson belül, lerázta Kaladzét, s végül ballal lõtt is, csakhogy a jó ütemben kimozduló Dida hárítani tudott. A 15. percben Eto’o újabb nagy lehetõséghez jutott, de a végeredmény nagyon hasonló volt a korábbi ziccerhez. Deco labdaszerzése után jutott el a labda Eto’óhoz, aki megkerülte védõjét, lövéshez is jutott, de Didában megint elakadt a labda, melyet aztán Costacurta távolított el végleg a kapu elõl. A késõbbiekben már inkább a távoli lövések domináltak, tiszta helyzetek ritkábban alakultak ki. A Milan Seedorf próbálkozása mellett még hangsúlyt fektetett a beívelésekre is, és többször is Inzaghit próbálták megjátszani a vendégek fejesekben reménykedve. A gránátvörös-kékeknél Deco és Ronaldinho is igen veszélyes lövést eresztett el Dida kapuja felé, de mindkét esetben fölészállt a labda.

A félidõig végül nem született gól, és sokkal közelebb nem jutottak a nézõk a kérdés megválaszolásához: Ki kerül a döntõbe? Mert bár a veszélyesebb helyzetei a katalánoknak voltak, az egyenlõ arányú labdabirtoklás, és a játék képe is arról árulkodott: semmi sem lefutott. A szünet után a Milan még jobban törekedett a játék irányítására, s a labdabirtoklására, mely létszükséglete is volt a csapatnak, hogy egyáltalán gólhelyzeteket alakíthasson ki. Ez azonban nem ment könnyen, mivel ezen túl a Barcelona még jobban odafigyelt a védekezésére, s már alig-alig adott lehetõséget a Milannak veszélyesebb támadásvezetésre. Ez már eleve jelentõs változás volt az elsõ játékrész elsõ feléhez képest, mikor még úgy tûnt, hogy a csapatoknak a góllövés a legfontosabb dolog.

Mivel a Milan a labdabirtokláson kívül nem tudott fölmutatni komolyabb eredményt támadásban, Carlo Ancelotti hamarosan változtatott, s Cafú váltotta Costacurtát, ezzel párhuzamosan pedig Stam húzódott be középsõ védõnek. A cserére, s az esetleges jobb oldali fölfutásokra azzal reagált Rijkaard, hogy Eto’o húzódott ki a baloldalra, aki képes is volt jelentõs védõmunkára, míg Ronaldinho a pálya közepén állomásozott a továbbiakban. Bár a Milannak jóval fontosabb lett volna a gól, mint a hazaiaknak, helyzeteket ezentúl is inkább a Barcelona alakított ki. Ronaldinho parádés indítása után Giuly került tiszta helyzetbe a jobb oldalon, majd tovább passzolt a középre behúzódott Bellettihez, csakhogy a jobbhátvéd nem találta el a labdát néhány méterre a kaputól, s a labda elment keresztbe. Ronaldinhóhoz kötõdik Giuly önálló helyzete is, mikor a brazil csodásan emelt át a jobb oldalra, a labda átszállt Serginho feje fölött, a francia kapáslövése azonban fölészállt.

Valdés kapuja elõtt csak egy szabálytalan gólt lehetett följegyezni – ha valóban szabálytalan volt -, mikor Sevcsenko fejelt a hálóba egy hosszú elõreívelést követõen, csakhogy Puyol talán nem véletlenül került a fölre ezzel egy idõben… A 70. perchez érve mindkét tréner változtatott: Larsson cserélte Giulyt a Barcánál, míg érkezett Ruí Costa Gattuso kárára a Milanban. Carlo Ancelotti valamivel késõbb még Gilardinót is bevetette a góllövés érdekében egyébként – kevés sikerrel. Larssonnak viszont alig pár perccel a beállását követõen megvolt az esélye arra, hogy eldöntse a párharcot, csakhogy õ is kihagyta a helyzetét: A 73. percben Eto’o pontos beívelésérõl Serginho maradt le, Larsson kibújt a brazil mögül, csakhogy a néhány méteres fejest óriási bravúrral hárította Dida.

A hajrában általában már a Milan játékosok lábán vándorolt a labda – helyzet nélkül – viszont alkalmanként tudott játszani az idõvel a Barca, s próbálta tartani a labdát. A 93. perc közepén pedig megszólalt Markus Merk hármas sípszava, mely a 0-0-át, s az FC Barcelona döntõbe jutását jelentette. A továbbjutás jelentõségét aligha kell jelzõkkel illetni, a csapat ott van az álmok földjén Párizsban, ahol három hét múlva adott a lehetõség, és történelmet írhat Frank Rijkaard együttese.

FC Barcelona-AC Milan: 0-0
Összesítésben: 1-0
Barcelona, Camp Nou
95.661 nézõ
Vezette: Markus Merk (német)

FC Barcelona: Valdés; Belletti, Puyol, Márquez, Van Bronckhorst, Edmilson, Iniesta, Deco, Giuly (Larsson, 68′), Ronaldinho és Eto’o (Van Bommel, 88′).

Milan: Dida; Stam, Costacurta (Cafu, 64′), Kaladze, Serginho, Gattuso (Rui Costa, 68′), Pirlo, Seedorf, Kaká, Shevchenko és Pippo Inzaghi (Gilardino, 79′).

Sárga lapok: Costacurta (44′) és Edmilson (90′).

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Andrés Iniesta

Ezen a találkozón nem teljesen igazságos bárkit is kiemelni a csapatból, mert valóban tökéletes csapatmunkának tekinthetõ, hogy a Barcelona bejutott a Bajnokok Ligája döntõjébe. Iniesta érdemeit viszont nem szabad elvitatni ez alkalommal sem, s a két találkozó alapján talán leginkább õt illeti a meccs embere cím. Támadásban és védekezésben is nagyon jól teljesített Európa egyik legmasszívabb középpályája ellen, s az egyik fõ letéteményese volt a továbbjutásnak. „