Egy meccs, másképp III. rész
03.09.06 – Fontos dátum a Londoniak számára. Bár õk már hozzászokhattak a Premier League mérkõzéseihez, azért a brazil – argentín mérkõzés, na az még nekik is nagy szám. Hát még egy, a magyar futballvalósághoz szokott szurkolónak. III. rész.
…8 perccel a kezdés elõtt érek vissza, gyorsan még megpróbálkozok a mellékhelységgel is. Itt érdemes megjegyezni, hogy kétszer annyi nõi hely van, mint férfi, így ott egyáltalán nincs sor. Bezzeg a férfiben… Kezdõdik a második félidõ, argentin csere, jön Walter Samuel, aki szintén Realos volt, talán jól ismeri Robinhót. Sajnos õ nem fog ki jó napot, így érik a következõ brazil gól.
Csere a braziloknál, Ricardo dos Santos Leite érkezik, írja a kivetítõ, a közönség nem is nagyon foglalkozik vele, biztos valami otthon játszó brazil. Ekkor már bekapcsolják a hangosítást, s bemondják, hogy Carvalhot Kaká váltja, jött is az üdvrivalgás minden felõl. Nem kell sokáig várni a mérkõzés legnagyobb sztárjának bemutatkozására, gyors lövés majd 7 perc múlva szenzációs gólpassz Elanónak, az állás 2-0, s még nincs vége. Üdvrivalgás, éneklés, majd felhangzik az Arsenal keménymag kórusa: If you hate Tottenham, Stand Up!” Fel is áll a stadion nagy része. Kicsit megzavarodok, majdnem felállok, hisz elõzõ két Premier League meccsemen alaposan belém vasalták a „Stand Up if You Hate Aresenal!” dalt, s már kezdem is dúdolni, amikor rájövök, hogy nem kellene.
Ezen morfondírozok, amikor is mindenki elkezd a tõlem jobb oldalra esõ sarok felé bámulni, mi is odanézünk vagy fél percig, semmi nem történik, de érezhetõ a tömegpszichózis: Valaki odanézett, a többiek azt hitték, történik valami, s a végére már a fél stadion nézte. Közben bevetem eddig tartalékolt fegyveremet: közlöm, hogy Ronaldinho ott ül az edzõ mögött. Kedvesem nem hiszi el, pedig magyarázom neki, hogy ellátok odáig, s tisztán látszik az arca. Aztán persze mondom, hogy a szünetben láttam, így már nem vagyok olyan népszerû.
A 80. perc környékén elszabadul a pokol, egy ígéretes helyzet után beszalad valaki a pályára, feltehetõen Corinthians zászlóval, odafut Kakához, s megöleli. Erre más is kedvet kap, már két õrült van a pályán, s hamarosan megérkezik a harmadik is, egy nyolcéves forma kisgyerek. Az elsõ kettõ igazi sörkedvelõ szurkoló lehet, a biztonságiak gyorsan leterítik õket, a kissrácot azonban már vagy három perce üldözik, amikor Juan megunja, s pár másodperc alatt megfogja. A srác menekülne, de nincs esélye, vezetik el. Persze mindenki a biztonságiakon röhög.
Hét perces intermezzo után folytatódik a mérkõzés, bár az argentinok kicsit megzavarodtak. Támadás közben Messi vezeti a labdát, Kaká odalép elé, elveszi a labdát a saját térfele közepén, fut egyet, kicselez két védõt, fut tovább, még két védõ, jön a kapus, õt is átveri, s itt is a harmadik. Örömében odafut társához, talán Baptistához, hisz megszerezte az év egyik legszebb gólját, s hamarosan már négyen ölelkeznek, közülük kettõ szurkoló. Ötnél tart a berohanók száma, nemsokára jön a hatodik, emiatt a mérkõzésnek gyakorlatilag vége, ezek a szerencsétlenek megfosztottak minket 15 perc élvezettõl…
A hetedik keresztülfut a pályán, majd próbál kimászni, itt azonban egy másik szurkoló segíti a biztonságiakat, s gyorsan elkapják. Pár perc múlva vége a meccsnek, ami nem volt méltó egy barátságos mérkõzéshez, a befutások s a durva szabálytalanságok miatt. Ha ez a VB-n történik, a portugál-holland meccs laprekordját minden gond nélkül megdöntik. Tevez végig szájalt, a védõk mindkét oldalon becsúszogattak, az argentinok meg se várják a mezcserét, nem köszönnek el a közönségtõl.
Mi kivárunk, s nem is bánjuk meg, a brazil csapat felénk is elnéz, nagy tapsot kapnak. 20 perccel késõbb indulunk kifelé, persze a stadion 4 metróállomásából 3-at lezártak, kicsit nézzük a karnevált, majd indulunk haza. 8-ra már a szálláson vagyunk, röpke 10 perc metrózás és másfél óra sorban állás után.
Az egész fantasztikus volt, az egyetlen hátránya,hogy ezt „überelni” már nagyon nem lehet… Maximum egy Barca-Real 5-0-val a Bernabeuban személyesen… „
