Egy meccs, másképp II. rész
03.09.06 – Fontos dátum a Londoniak számára. Bár õk már hozzászokhattak a Premier League mérkõzéseihez, azért a brazil – argentín mérkõzés, na az még nekik is nagy szám. Hát még egy, a magyar futballvalósághoz szokott szurkolónak.
…Irány az emelet, lépcsõn felmászunk a bejárat szintjére (5-6 méter magasan), s egybõl az R betûs bejáratnál vagyunk, 5 perc séta, s szemünk elõtt lebeg a nagy J” felirat, itt tudunk bemenni. A jegyet csak benyomjuk egy infravörös scannerbe, lecsekkolja, s enged is a stadionba, ahol a hatalmas büfé vár minket kb. 30 kasszával. Hot Dog menü kólával laza 2000 forint, de hát ebédelni nem volt idõ, a meccsig meg még másfél óra van, tehát vásárlás majd helykeresés. 90 perccel a meccs elõtt már kb 1500-2000 ember a helyén ül, s nézi a pályát. Lassan megjön egy Brazil ultra tábor, síppal, dobbal, mire a stadion másik felén hangos éneklés érkezik, s lassacskán mindenki bekapcsolódik. Csak 2000 ember, de egy Fradi – Újpestet is túlordítanának, ha lenne még ilyen… Lassacskán három óra, talán kijönnek a csapatok edzeni. Hát nem, egészen negyed négyig váratnak. Ekkor elõször a bírók jönnek melegíteni, bizony, itt kb. háromnegyed órát készülnek a meccsre, sprintekkel, lazítással, majd megjönnek az argentinok – a kb. 32 szurkoló egyike tapsolni kezd. El sem hiszem, hogy kb. 10 méterre tõlem Messi passzolgat Saviolának (a szerzõ két nagy kedvence – a szerzõ).
15:25 körül kijönnek a brazilok, erre persze felrobban a stadion, taps, éljenzés, egy dolog azonban feltûnik: nem melegít egyetlen egy hosszú hajú játékos sem. Ez meg hogy lehet? – gondolja a 25000 ember, aki nézi, hol van a mindenki által várt Ronaldinho? Úgy néz ki, sehol. Sok az ismeretlen arc, négy kelet-európai légiós is a keretben, Carvalho (Daniel, nem Ricardo), Vagner Love még ismertebbek, de pl. ki az-az Elano? 15:35 épp nézem a két sorral elõttem ülõ brazilt, aki egy életnagyságú, beöltöztetett bábut emelget, amikor is füttykoncert kezdõdik, aminek okát nem látom, illetve mégis, az argentinok befejezték a melegítést, mennek az öltözõbe. Fél perc fújjolás után mennek a brazilok is, természetesen õk már tapsot kapnak. Elõkerülnek a díszletek is, az Albiceleste ultrái már feszítik a karikatúrákat – nem lila majmokat vagy átszurkált fekete voodoo-babákat, hanem saját sztárjaik képeit. Zászlók, kürtök mindenütt, aki elõl ül valamelyik szinten, megpróbálja saját nevét kifüggeszteni, hadd látsszon a tévében.
15:55 kijönnek a bírók, a kivetítõn már látni, hogy készülõdnek a játékosok is. Nem meglepõ módon a kékek jönnek ki elõször, ismét fújjolást kapnak, de Messiéket ez nem zavarja.
16:00-kor kezdõdik a mérkõzés, semmi nem utal arra, hogy barátságos lenne, olyan az ember érzése, mintha a VB döntõt látná maga elõtt. 59.032 a nézõszám, ebbõl kb 20.000 Arsenal szurkoló, 39.000 brazil, a maradék az argentinoknak szurkol.
A barátságtalan mérkõzés-elmélet bejön, már az elsõ percben olyan becsúszás történik, amely akár pirosat is érhetne, 90 másodperccel késõbb már kakaskodnak, szerencsére a nézõk a rekordgyorsaságú hullámzással van elfoglalva (általában a meccs közepe felé tisztelik meg vele a játékosokat), a harmadik percben Edmílson gyalulja le Messit, aki egyébként csapattársa a Barcában. Argentin fölény mutatkozik, az elsõ helyzetecske is az övék, majd a tömeg felugrik, ugrunk mi is, s még elkapom a látványt, ahogy a 7-es számú brazil játékos gyönyörû gólt lõ. Elõ a programfüzet, silabizálom a neveket, fogalmam sincs, ki lehet.
Itt meg kell, hogy jegyezzem, a szervezõk nagyon profik voltak, szorgalmasan kiírták a játékosok születéskori neveit, ugyanakkor mindenkinek komoly gondot okoz, hogy pl. ki lehet a Cicero Joao de Cesare nevû játékos. A programfüzet 12. oldalán megtalálom, õ Cicinho, a Real sztárja, máris okés. Chaves Guadesrõl se hallottam még, kiderül, hogy õ is titkos ügynök, fedõneve pedig Fred.
A 7-es játékos, aki egyébként Elano, a Shaktar Donyeck játékosa nagy elánnal kezdi a mérkõzést, az ötödik percben már gólt is lõ, s ezzel alighanem megalapozza nemzetközi hírnevét. Tovább folytatódik a mérkõzés, Gilberto fellöki Tevezt, s begyûjti a mérkõzés elsõ sárgáját. Fújjol a tömeg, pedig megérdemli, annak ellenére, hogy Tevez szája már vagy 3 perce be nem áll, s ez gyõzi meg a bírót róla. Robinho elemében van, õ készíti elõ a találatot, s bár a Realban csak csere, s felmerült az eladása is, gyakorlatilag kimagaslik a mezõnybõl. Tevez lõ újra, Gomez kapus alig tud védeni. Õ és Mascerano egyébként nagyon nem népszerûek, hisz a dél-londoni rivális West Ham szinte ingyen szerezte meg õket. Róla tudni kell, hogy el akart jönni brazil csapatából, ezért kihagyta az edzéseket, nem ment el a csapat meccsére, sõt a csapattársakkal is összekülönbözött, hátha kirúgják.
A szimpatikus nevû Abbondanzieri kapus Elano következõ lövését már bravúrral hárítja, nem sokkal késõbb Tevez passzol Messinek, s ezt már a közönség is tapssal jutalmazza, bár Messi fejese nem túl életképes. Zabaleta gyakran felfut, az argentinok veszélyesek, Tevez gyönyörû fejesét még Gomez sem tudja, hogy tudta kivédeni. A 40. percben gyanús mozgásra leszek figyelmes: egyre többen állnak fel, s mennek ki. Nem ennyire rossz a mérkõzés, épp ellenkezõleg: mindenki siet, hogy még a szünet vége elõtt bejusson a vécére vagy a büfébe. Én is így teszek, hisz a nap már másfél órája süti a fejemet, nem ártana, ha valamivel lehûteném magam. Az alagútból még visszafutok, amikor mindenki ünnepelni kezd, szerencsére nem maradtam le semmirõl, csak az ultrák kezdtek énekelni. A büfében vagyok, 5 perccel a vége elõtt már minden kasszánál a hatalmas csarnok végéig tart a sor. 10 perce állok, amikor észreveszem, hogy a legszélsõ sor mellett is nyílt egy sor „quejumpers”-nek hívják õket, s itt ez legalább akkora bûntett, mintha itthon leszúrnál valakit. Komolyan. Két angol egy brazillal karöltve ordítani kezd az extra sorban állókkal, majd lökdösõdnek is egy kört. Félek, hogy verekedés lesz, próbálom meghúzni magam, nézem a hatalmas kivetítõt, épp Ronaldinhot mutatják, aki Dunga edzõ mögött ül, s nagyon csalódott, hogy nem játszhat.
8 perccel a kezdés elõtt érek vissza, gyorsan még megpróbálkozok a mellékhelységgel is. Itt érdemes megjegyezni, hogy kétszer annyi nõi hely van, mint férfi, így ott egyáltalán nincs sor…
Folytatás következik… „
