Sima vereség Londonban
Nagyon ritkán fordul elõ, hogy a Barcelona úgy szenvedjen vereséget, hogy azt teljes mértékben megérdemelte, s még csak jeleket se lehessen látni abból: esetleg másként alakulhatott volna. A Chelsea szerdán mindenképpen felülmúlta a Barcát, akár több góllal is nyerhetett volna, így vitatni aligha lehet a teljesen megérdemelt veresség igazságosságát. Hogy mégis miért alakult így? A válasz egyszerû, egy gól, és a csapatok pillanatnyi adottságai csak ide vezethettek.
Az elsõ félidõben ugyan teljesen egyenrangú ellenfele volt a londoniaknak a Barcelona, s a játékrész második felében talán jobban is játszott, Drogba gólja mindent megváltoztatott a meccsen, s onnantól kezdve az összecsapás már a Chelsea kedve szerint alakulhatott. Aggodalomra aligha kell ok legyen, mert Londonban ki lehet kapni, s a találkozó is úgy alakult, ahogy a Chelsea-nek a legjobb volt. Ettõl függetlenül nem lehet elmenni szó nélkül a barcelonai játékosok gyenge teljesítménye mellett, de nem csak rajtuk múlott, hogy nem mutattak látványos támadójátékot.
Bár a meccs elõtt arról lehetett hallani, hogy Frank Rijkaard megpróbálkozik Márquez középpályás szerepeltetésével, s Thuramot állítja a védelembe, végül az eddig megszokott fölállás mellett tette le a voksát, s Edmílson maradt a középpályán. A támadósorban sem történt végül meglepetés, a Londonba visszatérõ Gudjohnsen került a középcsatár helyére.
A meccs elsõ szakaszában inkább a Chelsea dominált, s bár a mezõnyben egyenlõ erõk küzdelme zajlott, helyzete, ígéretes támadása azért több volt a hazaiaknak. Egy alkalommal, az abszolút ziccerben álló Sevcsenko elõl csak óriási mentéssel tudott szögletre tisztázni Márquez, de nem ez volt az egyetlen jó londoni akció. A 25. perctõl viszont változott a helyzet, a Barcelona egyre többet birtokolta a labdát, bár a csapat játéka ezután is lassabb volt a szokásosnál. A katalánoknál Ronaldinhót remekül presszionálta Boulahrouz, s igazán csak Messin lehetett látni, hogy bármikor gondot okozhat a kékek védelmének. Az argentin gólt is lõhetett volna, mert a kevés helyzet közül azért egy az övé volt: A 29. percben egy kiválóan megszerkesztett támadás után került a labda a támadóhoz, aki kicsit ugyan kisodródott, de jobbal még megkínálta Hilariót, aki védeni tudott. A legnagyobb barcelonai helyzet kétségkívül Xavi elõtt adódott, a katalán középpályás viszont hiába került jól helyzetbe, s küldte el egy csellel a védõjét, rossz sarkot választott a bal lábas próbálkozásánál, s Hilario a rövidnél védett.
A második félidõben is ugyanaz az óvatos játék folyt volna minden bizonnyal, mint az elsõben, ha Drogba nem lõ gólt máris a 46. percben. A tizenhatos elõterébe érkezõ labdát kiválóan kezelte le az afrikai, Puyol rosszul számította ki a csatár szándékait, így pedig tiszta lövõhelyzetbe került a támadó, aki nagy erõvel tizenhat méterrõl a bal fölsõ sarokba lõtt. Ezzel minden megváltozott a meccsen, a Barcelona kénytelen volt jobban támadni, a Chelsea pedig átállt a speciális játékára, a kontrázásra. Szinte áthatolhatatlan falat húztak a kapujuk elé, mely még azt is meggátolta, hogy a vendégek kicsit felgyorsíthassák a játékukat. Nagyban leszûkültek a passzolási sávok is, ezért nem volt véletlen, hogy a szokásosnál több labdát adott el a Barca. Helyzetet így alig dolgozott ki a narancsmezes gárda, viszont teret adott a vendéglátóinak a kontrákra, s csak a szerencsén, valamint Sevcsenkóék rossz helyzetkihasználásán múlott, hogy nem született újabb gól.
Ekkor egyébként a Barca már három védõvel játszott, mivel Rijkaard Iniestát hozta be Gio helyett, Edmílson viszont nem lépett vissza a hátsó sorba. A kockázatvállalással borítékolható volt, hogy a Chelsea-nek lesznek veszélyes kontrái, s így is lett. Essien alaposan elszúrt egy három a kettõ elleni szituációt, de Sevcsenko sem büszkélkedhetett, mikor nagy helyzetben fölé lõtt. Eldönthette volna még a meccset Drogba is, de õ is pontatlan volt döntõ helyzetben.
A meccsen végig súlytalan Gudjohnsen helyett aztán Giuly érkezett a hatvanadik percben, s bár a franciának a többiekhez képest voltak kifejezetten jó megmozdulásai, áttörést neki sem sikerült hoznia a játékba, ahogy Iniestának sem.
A Barca végül sima vereséget szenvedett, köszönhetõen annak, hogy mind a támadósorban, mind a középpályán sok gyenge teljesítmény volt. Ronaldinho egyáltalán nem találta az ellenszert a kemény védekezés ellen, de nem csak az õ rovására írható az elképzelés nélküli támadójáték. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy elõnyben lévõ Chelsea ellen csak akkor lehet gólt szerezni egy ilyen fontos meccsen, ha valóban a teljes támadógépezet jó napot fog ki, ez viszont tegnap közel sem valósult meg. A visszavágón talán már igen, de akkor már muszáj is lesz, mert ellenkezõ esetben a továbbjutással is gondjai lehetnek a gránátvörös-kékeknek.
Chelsea FC-FC Barcelona: 1-0 (0-0)
London, Stamford Bridge
40.000 nézõ
Vezette: Frank de Bleeckere (belga)
Chelsea: Hilario; Boulahrouz, Carvalho, Terry, A. Cole, Makelele, Essien, Lampard, Ballack, Drogba (Kalou, 90+2′) és Shevchenko (Robben, 76′).
FC Barcelona: Valdés; Zambrotta, Puyol (Oleguer, 74′), Márquez, Gio (Iniesta, 56′), Edmilson, Xavi, Deco, Messi, Ronaldinho és Gudjohnsen (Giuly, 60′).
Gól: 1-0, 47′: Drogba.
Sárga lapok: Gio (45+2′), Lampard (53′), Xavi (66′) és Deco (86′).
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Didier Drogba
Ezt a meccset az-az egy momentum döntötte el, amikor Drogba nagy gólt lõtt Valdés kapujába, egyéb esetben nyilvánvalóan másként alakul a játék. Így mindenképpen az afrikainak jár a megtisztelõ cím.
