Fénylõ játék, sötét durvaságok
Az idei szezon legjobb mérkõzését vívta talán a Barcelona és a Chelsea egész Európában, s ez azt is magában rejti, hogy a Barca is most játszott a legjobban, csakhogy ez sem volt elég neki a gyõzelemhez, még ha meg is érdemelte volna. A hazaiak a találkozó túlnyomó részében jobban játszottak az idõnként magára találó Chelsea-nél, s közel álltak a sikerhez, melynek képét Drogba foszlatta szerte a ráadás perceiben. A csodálatos színvonal mellett azonban meg kell említeni, hogy ilyen durva mérkõzésre is ritkán van példa, mely viszont sajnálatos.
A Barcelona szempontjából igen negatív, hogy két korábbi vesztes rangadó után most sem sikerült gyõzni, ugyanakkor igen pozitív jel a mutatott játék, mellyel megérdemelt lett volna a három pont begyûjtése. Ez nem sikerült, mert a katalánok nem tudták lezárni a mérkõzést idõben egy harmadik góllal, s mert némi szerencsével a Chelsea az utolsó pillanatokban ki tudott egyenlíteni. A Barcát viszont mindentõl függetlenül dicséret illeti, mert ilyen jól még nem játszott ebben az évben, s a teljesítménye alapján megérdemelte volna a három pontot. Így Ronaldinhóéknak meg kell nyerniük a hátralévõ két meccsüket a sorozatban, hogy számolgatás nélkül továbbjussanak a legjobb tizenhat közé. Elõbb Szófiában a Levszki ellen, majd Barcelonában a Bréma ellenében kell gyõzniük, de ha a csapat mostantól képes lesz tartani a fontos meccseken a tegnap bemutatott szintet, akkor mindenfajta gond nélkül meg is kell legyen a menetjegy a következõ körbe.
A két vezetõedzõ nem okozott meglepetéseket ezen az estén, Rijkaard csupán Edmílsont nem jelölte a kezdõbe, akit Motta helyettesített, José Mourinho pedig Sevcsenkót kényszerült kihagyni, mivel az ukrán nem gyógyult fel kisebb sérülésébõl. A Camp Nouban pedig kilencvenezer nézõ gyûlt össze, akik nagy meccsben reménykedtek, s amit meg is kaptak.
A Barcelona talán elõször az idényben nem álmosan kezdte a meccset, s Deco révén már a harmadik percben vezetést szerzett. Maga a portugál szerezte meg a labdát az elmélázó Boulahrouz-tól, s rontott rá a rendezetlen vendég védelemre, mely elõbb behátrált, majd már késõn váltott ki Decóra, így a középpályás 17 méterrõl nagy gólt lõtt a hosszú alsó sarokba.
A Barcelona a félidõ elsõ részében ezen kívül is uralta a játékot, jóval veszélyesebben, s látványosabban játszott, mint a Chelsea, s megszerezhette volna a második gólját is, ha Ronaldinho jobban koncentrál. Messi a nyolcadik percben ugyanis már a teljes vendég védelmet megbolondította a jobboldalon, egészen az alapvonalig vitte a labdát, a visszagurítása pedig jól jött Ronaldinhónak, csakhogy a brazil a tizenegyes pontról fölédurrantott.
Az elsõ Chelsea próbálkozásra a 17. percig kellett várni, mikor egy tetszetõs akció végén Ballack lõtt tizenhatról a jobb fölsõ sarok fölé. Volt ennél nagyobb ziccere nem sokkal késõbb viszont a Barcelonának, mikor Xavi kényszerítõzött Ronaldinhóval, majd már gólhelyzetben lõtt, Hilario viszont védeni tudott, mert a középpályás, estében nem tudta jobban irányítani a lövést. A 32. percben Essien kiváló fejesét tolta szögletre Valdés, majd következtek a vitás percek, mikor a fél világ azt hitte, hogy Ashley Cole már a második sárga lapját kapta egy rossz belépõért. Itt azonban csak a könyvelés volt rossz, nem a játékvezetõ hibázott, mert az elsõ vitás sárga lapot valóban Lampard kapta, így Cole nyugodtan begyûjthette a maga kártyáját. A második félidõben viszont már voltak nehezen érthetõ ítéletei Farina játékvezetõnek, aki nem nagyon tudta a kezében tartani a rendkívül feszült hangulatú meccset.
A második játékrészt a Chelsea sokkal jobban kezdte, mint ellenfele, s ennek hamarosan meg is lett az eredménye. Robben veszélyes fejesét még hárította Valdés a bal kapufánál, az 52. percben azonban Frank Lampard csodálatos gólt szerzett. Egy mélyen beívelt labdára senki nem mozdult a katalán védelembõl, Lampard így gólt lõhetett volna, de mivel elvétette a labdalevételt kicsit kikeveredett a labdával. Ekkor viszont olyan megoldást választott, melyre senki nem számíthatott, s kiszorított helyzetbõl egészen elképesztõ mozdulattal átemelte Valdést, s a hosszú sarokba talált. 1-1!
A döntetlen állás úgy tûnt, megfelel a Chelsea-nek, s a vendégek fölhagytak a támadóbb játékfelfogásukkal a gól után, azaz átadták a kezdeményezést a Barcelonának. Ezt pedig nem sokkal késõbb ki is használták a gránátvörös-kék mezesek, s újfent megszerezték a vezetõ találatot. Márquez hosszú keresztlabdáját nem csak jól vette le Ronaldinho, hanem ugyanazzal a mozdulattal becsapta Boulahrouzt, s miután megiramodott a Chelsea kapuja felé, külsõvel középre adott, amibõl Gudjohnsen a hálóba lõhetett.
Ismét vezetett tehát a Barcelona, s a hátralévõ félórában könnyen el is dönthették volna a meccset a hazaiak, mert a találkozó ezen szakaszában egyértelmûen a kékek fölé nõttek. Lampardék csak elvétve jutottak el Valdés kapujának a közelébe, veszélyes hazai akciókból viszont továbbra is voltak. Ki kell emelni Rijkaard kiváló cseréjét is, mert a kiállítás szélére sodródott Motta helyett Edmílsont állította pályára a holland, s a brazil meg is hálálta a bizalmat, mert kiválóan szûrt, kifejezetten jól futballozott.
Miután a Chelsea ekkor már nem tudott igazán mit kezdeni a Barcelona labdatartásra épülõ totális futballjával, fõként durva megoldásokkal tûntek ki a vendégjátékosok, akik közül azonban senkit nem állított ki Farina játékvezetõ, s helyenként még a sárga lapok is elmaradtak. Jól jellemzi a két gárda játékstílusát, hogy a kékek 31 szabálytalanságot követtek el, amíg a Barcelona csak tizenötöt, de ez még nem is lenne tragédia, ha nem súlyos, sérülésveszélyes szabálytalanságokról lett volna szó. Barcelonai részrõl végül „csak” Gudjohnsen esett áldozatul a kisebb mészárlásnak, bár éppen abban a szituációban Carvalho nem követett el különös durvaságot. A szõke támadó helyett Giuly érkezett, aki nem tudott túl sokat hozzátenni a Barca játékához, ellenben a kevés idõhöz jutó Iniesta, egyszer egymaga is majdnem lenullázta a Chelsea védelmét.
Gólt viszont nem tudott lõni a Barcelona, s ez az utolsó pillanatokban visszaütött. A hat perces ráadás felnél kicsit föllazult a hazaiak középpályája, Essien szabadon törhetett elõre, s ívelhetett középre, Lampard visszafejelt Drogbához, aki az átvétel után Valdés lába mellett közelrõl a hálóba lõtt. 2-2!
Farina játékvezetõ aztán még jobban magára haragította a szurkolókat és a Barcelona stábját azzal, hogy nem várta meg a hat perces hosszabbítása végét, hanem valamivel az ötödik perc után véget vetett a meccsnek. Így még a nyugodtságáról ismert Frank Rijkaard is a bíró szemére vetette a pályán a rossz ítélkezését. A katalánok bosszúsága persze teljesen érthetõ, mert egy olyan meccsen játszottak végül döntetlent, melyet a játékuk alapján meg kellett volna nyerniük. Így a csapat nehéz helyzetbe került, mert csak úgy jut tovább egészen biztosan a csoportjából, ha a hátralévõ két meccsét megnyeri. Erre azonban jó esélye van, mert Szófiában toronymagas esélyesnek számít, egy sorsdöntõ utolsó fordulóban pedig nehéz elképzelni, hogy a hazai pályán játszó címvédõ, ne tudná legyõzni a Werder Brement. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy Ronaldinhóék fönntartsák a most bemutatott formájukat, mely az eredmény ellenére fölöttébb bíztató.
FC Barcelona-Chelsea FC: 2-2 (1-0)
Barcelona, Camp Nou
90.191 nézõ
Vezette: Farina (olasz)
Barcelona: Valdés; Zambrotta, Puyol, Márquez, Gio, Motta (Edmilson, 57′), Xavi (Iniesta, 84′), Deco, Messi, Ronaldinho és Gudjohnsen (Giuly, 76′).
Chelsea: Hilario; Boulahrouz (Joe Cole, 75′), Carvalho, Terry, A. Cole, Makelele, Essien, Lampard, Ballack (Ferreira, 90+4′), Drogba és Robben (Kalou, 73′).
Gólok: 1-0, 3′: Deco. 1-1, 52′: Lampard. 2-1, 58′: Gudjohnsen. 2-2, 90+3′: Drogba.
Sárga lapok: Lampard (27′), Robben (29′), Messi (38′), Ashley Cole (38′), Motta (42′), Gudjohnsen (64′), Edmilson (65′), Joe Cole (81′), Terry (87′), Essien (89′).
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Lionel Messi
Szerencsére több kulcsjátékosa is föléledt a Barcelonának, így Ronaldinho, Xavi vagy éppen Deco, akik közül ez utóbbi játszott a legjobban, de még nála is magasabban tartja a szintjét Leo Messi, aki most már sorozatban nyújtja a klasszis produkciókat. Az argentin ma is megállíthatatlanul cikázott az ellenfél védõi között, s bár gólt nem lõtt, a legtöbb veszélyt õ jelentette Hilario kapujára.
„
