Interjú Andrés Iniestával
Nagyon sokan még mindig a nagy tehetséget, a legjobb cserejátékost, a fejlõdõ középpályást látják Andrés Iniestában, õ azonban már másként írja le magát. Ugyan még mindig csak 22 esztendõs, de gyakran már meghatározó játékossá válik, s reményei szerint ez egyre inkább így lesz. Most beszél a helyzetérõl, vágyairól a csapatban, valamint a teljes együttesrõl kialakított képérõl is. Elsõ rész.
Frank Rijkaard a Badalona elleni meccs után elmondta, neki úgy tûnt, mintha két Iniesta lett volna a pályán. Ön is így találta?
Ez egy kedves anekdota. Az biztos, hogy jól érzem magam, s mindig fontos, hogy a dolgok jól alakuljanak.
Ez az egyik legjobb idõszaka az elsõ csapatnál?
Igen, de nem az egyedüli. Az idény elején szintén jól ment, s remélhetõleg tudom majd tartani a formámat, beleértve a fejlõdés lehetõségét is.
Mennyit kell még várni arra, hogy megkérdõjelezhetetlen kezdõjátékos legyen?
Ez nehéz dolog, s különösen nehéz egy olyan klubban, mint a Barcelona, de számomra az is elegendõ, hogy játszom, s hogy fontosnak érzem magam.
Terhes már önnek a beugró-csereember fáma?
Nem arról van szó, hogy terhes, mert mindenkinek meg lehet a saját véleménye, de már bizonyítottam, hogy képes vagyok kilencven percet, vagy akár három meccset egymás után lejátszani. Ez a beugró szerep már mögöttem van.
Az negatívumnak számít, ha valaki a legjobb cserejátékos lehet?
Attól függ, honnan nézzük. Én, ha kapok 20 percet, azt tekintem fontosnak, hogy abban az idõben mindent kiadjak magamból. De nem tartom magam beugrónak, mert már játszottam kilencven perceket is.
Rijkaard nemrégiben azt mondta, hogy önt szükséges volt tartalékolnia a párizsi döntõben a második félidõre. Meglepõdött ezen?
Egy kicsit igen, mert azért mentem, hogy játsszak, azért, hogy jó legyek, és kimaradni egy döntõrõl nehéz dolog. De amint megadja az összeállítást, te túllépsz rajta, s a mérkõzésre koncentrálsz, arra gondolsz, hogy beállhatsz, s jól csináld a dolgod. A legfontosabb, hogy minden jól végzõdött, s megnyertük a BL-t. Nem tudom, mi történhetett volna, ha vesztettünk volna.
Nem érzi úgy, hogy Ten Cate Van Bommel pártfogója volt, Eusebio pedig az öné?
Nem, én mindenkivel szeretek jól kijönni. Minden edzõnek megvan persze a saját véleménye, s errõl nem is kell többet mondani. Ami biztos, hogy Eusebióval igazán jó edzõ-játékos viszonyban vagyunk, s mindig fontos tanulni valakitõl, aki már mindent megélt a futball világában.
Kért már bármikor beszélgetést Frank Rijkaardtól, amikor többször egymás után nem kapott lehetõséget?
Ez az a válasz, ami megmarad nekem. Õ tudja, mit gondolok, s én is tudom, hogy õ mit gondol. Így aztán nem kérek magyarázatot, amikor játszom, s akkor sem, amikor nem játszom. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem beszéltünk volna.
Önnek azt elismerte Rijkaard, hogy az õ értékítéletében ön elõre tudott lépni, azaz fejlõdött?
A futballistának az a dolga, hogy a pályán beszéljen, így ebben az értelemben megfeleltem. A mester attól a pillanattól kezdve, hogy a Barcához jött, egyenes volt velem. Az elsõ évben a kölcsönadásról beszélt, s arról, hogy hosszú távon számol velem. Mindig nagyon jól megbecsültnek éreztem magam az edzõ részérõl.
A rotációs szisztéma káros az éppen jobbaknak?
A rotáció, ha az eredmények nem jönnek, semmiképp sem jó dolog. Én azon a véleményen vagyok, hogy ebben a keretben mindannyian képesek vagyunk jól játszani. Ennélfogva a rotáció jó, azért, hogy mindannyian fontosnak érezzük magunkat a csapatban. De az is igaz, hogy a keretben nem csak egy gondolkodásmód van a rotációról.
Folytatjuk…
