Interjú a sérülés után

Több mint négy hónap szünet után ismét játszott a múlt hétvégén Samuel Eto’o a Barcelonában, s még ha nem is lehetett sokat a pályán, azért az esemény önmagában rengeteget jelentett a csatárnak. Eto’o ugyanakkor nem úgy gondolkozik a visszatérésérõl, mint a közönség nagy része, s nem tekinti magát, illetve Lionel Messit megmentõnek jelen pillanatban, ráadásul szerinte a Barcelonának most sincs szüksége megmentõre – hiába van gyengébb formában. Samuel errõl, és még sok minden másról is beszélt a Barca TV-nek adott interjújában.

Milyen élmény volt a vasárnap este?

Boldog. Minden olyannak tûnt, mintha ez lett volna az elsõ meccsem a Ligában. Szerencsés voltam, hogy egy ilyen csodás helyen térhettem vissza, s a csapattársaim mellett nyugodtnak éreztem magam.

Kilenc perc nem adhatott túl sokat, de arra jó volt, hogy lássuk, a térde jól van.

A legfontosabb az volt, hogy beálljak, hogy átéljem milyen egy meccs, s hogy jól érezzem magam. Azonban már egy perc is nagyon sokat jelentett volna.

Mit mondott Önnek Rijkaard?

Nem mondott semmit, én kérdeztem tõle, hogy egyértelmû legyen a feladatom.

A gólszerzés túl nagy elvárás lett volna?

Nem elképesztõen, hiszen amikor a pályán vagyok, elfelejtem a sérülésemet, s ugyanolyan erõállapotban vagyok, mint a többiek. Megpróbáltam én, de majd a legközelebb tehetem csak meg.

0-0-val az eredményjelzõn nem gondolt arra, hogy beáll, s gólt szerez?

A legfontosabb a játék volt. A pályán belül azért játszanak, hogy nyerjenek, s ennek érdekében gólokat kell szerezned. Ez nem történhetett meg, de elégedett vagyok a csapattársaim hozzáállásával, mert az utóbbi évek Barcájának elszántságát lehetett látni. Nem volt életbevágó gólt szerezni, mert ha valaki így játszik, jönni fognak a gólok.

Ez is egy lépés volt a rehabilitációjában, de mikor láthatjuk azt az Eto’ót, akit ismerünk?

Most föl kell vennem a meccs ritmusát, de lépésrõl lépésre többet fogok játszani, keményen kell edzenem, mindenekelõtt pihennem, és jól ennem. Rövid idõn belül a régi leszek.

Lerövidítette a rehabilitációjának idejét. Amikor visszatért a pályára, kire emlékezett vissza?

Én nem rövidítettem le semmit, a térdem volt az, mely megengedte nekem, hogy jól dolgozzak. Szerencsénk volt, hogy gyorsan meggyógyult, s tudtam szabad levegõn dolgozni. De ha emberekre kell emlékeznem, sokat kell gondolnom az ügynökömre, Josep Maria Messallesre, a fizioterapeutámra, Emili Ricartra, Alejandro Echevarríára, ‘Gordira’ és mindenkire, akik szeretetet adtak, és segítettek a hosszú idõ alatt. Meg gondolnom kell olyan társakra, akik nem a csapatunk tagjai, mint Albelda vagy Aitor Ocio, akiknek a levelei, hívásai még nagyobb motiváló erõt adtak.

A Reino de Navarrában megvolt a visszatérés, várja, hogy játszhat majd hazai pályán a Racing ellen?

Szeretnék játszani néhány percet, ez már nem is kérdés. Csak akkor nem történhet meg, ha a térdem nem engedi nekem.

Elképzelte már milyen lesz a fogadtatása a Camp Nouban?

Nem szeretnék gondolni rá. Az egyetlen dolog, amit szeretnék, hogy segíthessek a csapaton.

Most visszatér Leo Messi is. Zavaró, hogy megmentõknek titulálják önöket?

Nem zavar, de nem gondolom, hogy azok lennénk, hiszen a Barca nem olyan rossz, hogy megmentõkre lenne szüksége. Boldog vagyok, hogy a visszatérésünkkel a csapat bõvül, az edzõnek nagyobb lehetõsége lesz a választásra. Valamint nagyobb harc lesz a posztokért, s ez segít a legjobb teljesítmény elérésében.

Önök nélkül a csapat minden sorozatban áll, adott esetben elõretört.

Általánosságban minden jól ment, mert minden csapatban vannak olyan területek, ahol javulni kell. De ezt az öltözõn belül intézzük, s mindent úgy fogunk tenni, ahogyan tettük minden más esetben is.

Önt meglepték a csapatot ért kritikák?

Nem. Nagyrészt megérdemeltünk egyes kritikákat, mert sokkal többhöz szoktattuk hozzá az embereket, mint amit mostanában mutattunk. Az emberek csak azt akarják, hogy úgy játsszunk, ahogyan szoktunk, s mivel mostanában nem így sikerült a dolog, kapunk megrovásokat. De ilyen a futball, s ahhoz, hogy még jobb legyél, el kell fogadnod ezeket. S én elégedett vagyok, mert a csapattársaim elég jól megértik ezeket a kritikákat.

A bajnokság nagyon kiegyenlített. Mely gárdát tartja a legveszélyesebbnek a Barcára nézve?

Én azt látom, hogy elsõk vagyunk, s még majdnem a bajnokság fele hátravan az idénybõl. Nem szabad gondolnunk azokra, akik mögöttünk vannak, s ha mi nem hibázunk, mi leszünk a bajnokok. De még nagyon sok van hátra, ezért most ugyanolyan keményen kell dolgoznom, mint bárki más.  

Hamarosan itt van a Liverpool elleni meccs, mely úgy tûnik, nagyon kiélezett küzdelmet hozhat.

Minden meccs nehéznek tûnik, mielõtt lejátszanánk, aztán ott a pályán már egy másik történet. Ez is nehéz lesz, s remélem, hogy végül mi nyerünk. Õk sem adják majd olcsón a bõrüket, s mi sem. Az a legfontosabb, hogy ez egy olyan sorozat, ahol mindenki játszani akar, s ahol végül a futball nyer.

És a Király Kupában? Megfordítjuk?

Az életben minden lehetséges, és a remény veszik el utoljára. Vesztettünk a Camp Nouban, s lehet, hogy a Romarédában tudunk nyerni. Az utóbbi években képesek voltunk gyõzni ott, pedig tudtuk, hogy a Zaragoza kemény ellenfél.

Rijkaard rendelkezésére áll majd a teljes keret az idény döntõ szakaszaiban. Van okunk az optimizmusra?

Mindig optimistának kell lenni, s meg kell tartsuk a reményt, hogy ismét trófeákat fogunk nyerni. Kiváló keretünk van, s remélhetõleg velünk lesz a bajnokoknak járó szerencse is.

„