Interjú a legrutinosabbal
Bár még mindig csak 27 éves, már Xavi számít a legrutinosabb játékosok egyikének a Barcelonában, s immár a kilencedik szezonját tapossa a felnõtteknél. Ezúttal beszélt a saját maga teljesítményérõl, a jövõjérõl, Rijkaardról és Eto’óról, s természetesen összességében a jelenlegi csapatról.
Hogy érzi magát?
Nagyon jól vagyok. Nagy várakozással tekintek az idény utolsó szakasza felé, hiszen szeretnénk megnyerni a Ligát és a Kupát is, ezzel két nagy okot adni az örömre a szurkolóknak. Mindent megteszünk majd a duplázásért. A csapat rendben van fejben, ismét megtalálta a legjobb formáját, és ismét a legjobb focit nyújtja.
Katasztrófának tekinthetõ a Liverpool elleni búcsú a BL-bõl?
Igen, nagyon kemény mélyütés volt. Európában nagyon drágán fizetsz azért, ha van egy rossz napod, de Liverpoolban emelt fõvel búcsúztunk.
Egyesek már egy korszak végérõl beszélnek…
Senki ne mondja ezt, mert ez abszurdum lenne. Ennek a Barcának még sok trófeát kell nyernie, hiszen egy kiváló generációval rendelkezik jelenleg, amit ki kell használni.
Most a Getafe vár Önökre a Király Kupában. Veszélyes ellenfél?
Nincs kétségem afelõl, hogy nagyon kellemetlen lesz. Tartok a Getafétõl és tartok Schustertõl, aki nagyon sokat tud a futballról, és számomra mindig egy példakép volt. A bajnokságban már nehéz helyzetbe hoztak minket, és Schuster pontosan tudja, hogyan kell játszani a Barca ellen.
Elégedett Rijkaarddal?
Részemrõl remélem, hogy még évekig lesz a Barca edzõje, számunkra Õ az ideális edzõ, nagy tisztelettel vagyok iránta. Ezzel a csapattal már több nagyon fontos trófeát nyert, s megnyugtató számunkra, hogy vele dolgozhatunk.
Mit tanított meg a holland?
Sok mindent. Például, hogy tudok játszani egy jóval elõbbre tolt pozícióban. Õ volt az elsõ edzõ, aki belsõ posztra helyezett elõbbre tolva a középpályán, s megtanított, hogyan legyek meghatározóbb futballista a pályán. Szereti, ha belépek a támadásokba, hogy megadjam egy támadásnak az utolsó passzt, hogy gólokat lõjek. Sokat segített, hogy ráérezzek, milyen tizenöt méterrel elõrébb tolva játszani, ahhoz képest, amit korábban csináltam. Rijkaard remek ember, nagy edzõ és egy nagy pszichológus. Tudja kezelni az embereket, s rendkívül emberi.
Miben változott Xavi az utóbbi években?
Abban, amit említettem a pályán való elhelyezkedésemrõl és teljesítményemrõl. Most egy meghatározóbb játékos vagyok, tapasztaltabb lettem a futballal kapcsolatban. És több fontos döntést is hozok a csapatnak. Egy kulcspillanatban tudnod kell, hogy a csapatnak arra van szüksége, hogy átaludja a meccset, vagy, hogy nagyobb sebességre kapcsoljon.
Két bajnoki címmel és egy BL sikerrel a tarsolyában kicsit nyugalomba ringatta magát a gárda?
Nem nagyon hiszem. Voltak sérüléseink és szerencsétlen pillanataink, de az öltözõn belül nincs pánik, és most is csak saját magunktól függ, hogy duplázni tudunk-e az idény végén.
Apropó, milyen a hangulat a Barca öltözõjében?
Fasza! (szó szerint – a szerk.) Jó hangulat van, öröm van, mondhatnak bármi rosszat. Amikor van valami probléma, felnõtt emberek módjára megbeszéljük az öltözõben.
Eto’o egy különleges játékos?
Eto’o a világ legmeghatározóbb futballistája. Szükségünk van rá, Õ ezt pontosan tudja, s tudja mindenki, aki Barcás. Biztos, hogy létszükséglet lesz a jelenléte a bajnokság utolsó szakaszában. S ha nem Eto’o, majd ott lesz Ronaldinho vagy Messi. A támadósorban három olyan játékosunk van, akiket az egész világ irigyel tõlünk.
Hogyan látja távolról a Madrid krízisét?
Három éve nem is pillantunk a Madrid felé, és ez a filozófiánk eddig bevált. Nem szeretnénk tudni, hogy mi történik a Madriddal, sem a többi riválisunkkal, csak magunkkal kell törõdnünk.
Elképzelhetõ dolog Xavit látni a Madrid mezében?
Teljesen elképzelhetetlen, tulajdonképpen lehetetlen. Az én érzéseim elég nyilvánvalóan a Barcához kötõdnek, egész életemre culé vagyok. A családomban mindig barcelonista hangulat uralkodott, nem tudom elképzelni fehérben, vagy más csapat mezével, mely nem a Barca.
Akkor mondhatjuk, hogy Önnek az a nagy álma, hogy a Barcelonából vonuljon vissza?
Természetesen, de ennek feltétele, hogy mindig nagyon magas szinten kell játszani, ott maradni, ez pedig nehéz feladat. Már kilenc éve vagyok a csapat tagja, s nagyon büszke vagyok azért, amit eddig tehettem. Szeretném kitölteni a szerzõdésemet 2010-ig, s ha folytatom a játékot, nem kívánok csapatot váltani.
A Madrid még számít a bajnoki címért folytatott harcban?
Igen, természetesen. Ugyanúgy, ahogy a Sevilla és a Valencia. Négy csapat van összetorlódva az élen a címért harcolva, és senki sem veszíthet a koncentrációjából.
Nélkülözhetetlennek tartja magát a Barcában?
Nos. Senki sem számít nélkülözhetetlennek a futballban, de magamat egy fontos játékosnak minõsítem. Lényeges, hogy érezd magad hasznosnak, megbecsültnek azok által, akik körülvesznek, s én ezért nagyon hálás vagyok a közönségnek.
„
