Interjú a kapussal
Lehet, hogy még fiatal, de a viselkedése lassan a veteránokéra emlékeztet. Víctor Valdés készen áll rá, hogy a Barcelona legnagyobb kapusegyéniségei közé kerüljön, de a 25 éves portást nem a statisztikák, hanem a trófeák motiválják.
Négy éve a legtöbb esetben Víctor Valdés nevével kezdõdik a Barcelona összeállítása. A spanyol folyamatosan fejlõdik, eddig minden elé kerülõ akadályt leküzdött, és most már kirobbanthatatlan a katalán sztárcsapatból. Fiatal kora ellenére már elmondhatja magáról, hogy mindössze öt olyan kapus van, aki többet játszott nála a Barca elsõ csapatában, õk mindannyian a klub legendás alakjai lettek: Zubizarreta, Ramallets, Sadurní, Artola és Velasco.
De Valdés nem a személyes statisztikáival, hanem a csapattal megnyert trófeákkal szeretné magát beírni a Barcelona történelemkönyvébe. Az alábbiakban a kapussal készült interjú olvasható, melyet az fcbarcelona.cat és a Barca TV munkatársai készítettek.
Huszonöt éves vagy, így elmondhatod magadról, hogy még pályafutásod elején jársz, de már te vagy az egyik kapus, aki a legtöbbször lépett pályára a Barcelona szerelésében.
Ezt a dolgot a média kissé felfújja, én ezzel nem foglalkozom különösebben. Még hosszú pályafutás áll elõttem, és remélem, hogy a csapattal megnyert trófeák miatt leszek emlékezetes, nem pedig amiatt, hogy hány meccset játszottam.
Lehet, hogy valóban nem érdekel, de közel kétszáz mérkõzés van a hátad mögött, és még jó néhány év van benned.
Valóban, bízom benne, hogy hosszú éveket tölthetek még el a pályán. A Barcában szeretném befejezni a pályafutásomat, de addig még rengeteg idõ van. Az a legbölcsebb, ha lépésrõl-lépésre haladok elõre.
Érezted már úgy, hogy karriered legszebb pillanatát éled, és minden korábbinál jobban megbecsülnek?
Ilyet nem állíthatok, legjobb pillanatról nem tudok beszámolni. Persze sok nagyszerû dolog történt már velem és a csapattal is egyaránt. Voltak igazán felemelõ perceink, és remélem lesznek is még. A szurkolók részérõl pedig eddig mindig éreztem a szeretetet.
Ha visszagondolsz arra a percre, amikor elõször futottál ki a csapattal kezdõként, akkor azóta mennyit fejlõdtél?
Rengeteget, de most is folyamatos fejlõdésre van szükségem. Nagyon sokkal tartozom Juan Carlos Unzuénak, aki sokat tett azért, hogy kihozzam magamból a maximumot, javította a hibáimat, csiszolta a technikámat. De pszichésen is nagyon sokat tett értem, a segítségével megváltozott a jellemem.
A Getafe ellen fog játszani a csapat a Király Kupa elõdöntõjében, abban a sorozatban, amit a jelenlegi Barcelona még nem nyert meg.
A Getafe remek szezont fut, kemény meccs lesz. Hazai pályán kezdünk, jó eredményt kell elérnünk. Nagyon fontos számunkra a kupa, legalább annyira, mint a Bajnokok Ligája volt, és ezt még meg is nyerhetjük. Ha besöpörnénk a bajnoki címet és a kupagyõzelmet is, az igazán nagy eredmény lenne.
A kupában azonban Jorquera véd, így szenvedés lehet kívülrõl nézni a meccseket.
Ugyanúgy megszenvedünk, különösen akkor, ha a csapat nem nyer. A kapusok általában sokat szenvednek, ennek sok összetevõje van, de ugyanúgy igaz, ha valaki játszik, vagy ha a kispadon ül.
Elég sokat beszélnek arról, hogy a csapat mikor milyen rendszerben áll fel. Te mit gondolsz errõl?
Amikor a Zaragoza ellen elõször alkalmaztuk a 3-4-3-at, nagy figyelmet kaptunk, hiszen korábban a Dream Team is ebben a rendszerben játszott. Ebben a felállásban akkor vagyunk igazán eredményesek, ha mi birtokoljuk a labdát. Rijkaard edzõsége alatt viszont általában a 4-3-3-at alkalmazzuk.
A játékrendszerek vannak valamiféle hatással a te játékodra is?
Igen, ha 3-4-3-at játszunk, akkor a védelem kicsit közelebb van hozzám, és így nem jövök ki annyit a kapuból sem. Más a helyzet, amikor 4-3-3-mal állunk fel, mert ilyenkor a védõk is feljebb húzódnak, így nekem is több helyem van.
„
