Teljesült a rangadói menetrend

Nagyon messze állt a gyõzelemtõl Zaragozában a Barcelona, s a döntetlent sem érdemelte volna meg, mert képtelen volt választ találni arra kérdésre, hogy mit kell tenni egy minõségi játékossal is a végletekig küzdõ gárda ellen. A gránátvörös-kékek minimum egy fokkal kisebb lázban égtek, mint a vendéglátóik, nem futballoztak olyan lelkesedéssel és energiával, mint ezen az estén szükséges lett volna. S ha ez rangadó volt, márpedig jelen állás szerint az volt, akkor ismét föl lehet jegyezni: az idei Barcelona nem nagyon tud igazán éles meccset nyerni. Nem véletlenül…

A nagy rangadókhoz hozzátartozik az is, hogy a játékosok harcoljanak meg minden labdáért, s úgy küzdjenek a támadási lehetõségekért, mint egy szerényebb képességû együttes. Itt már nem elég a minõségi különbség, ha az ellenfélnél hasonlóan jó futballisták állnak föl. Ez kijött a Zaragoza ellen is, ahol a Barca látványosan szenvedett a kemény védekezéssel szemben, ahelyett, hogy sokkal több mozgással, nagyobb koncentrációval, s állandó letámadással méltó partner lett volna a harcban. Ronaldinhóék vadászként akartak pályán lenni a kék-fehérekkel szemben, ehhez azonban tenni kellett volna, így pedig egyértelmû áldozatként fejezték be a meccset.

Rengeteget ért volna egy esetleges gyõzelem, mert így a Barca jelentõs lépést tett volna a bajnoki cím felé, a vereséggel viszont ismét pengeélen táncol majd a csapat sorsa. Frank Rijkaard a taktikát tekintve visszatért a 3-4-3-as szisztémához, melyet a korábbiakban sikeresen alkalmazott már a La Romaredában, de most egy másik szellemû Zaragoza volt az ellenfél. Az Eto’o távollétében összeállt Giuly, Messi, Ronaldinho hármas teljesen veszélytelen volt Cesar kapujára, s a középpályáról sem érkezett elegendõ támogatás, mert a Piqué és társai semmi helyet nem hagytak a játékszervezésre. Hiába volt tehát most négy középpályása is a Barcának, mindez nem nagyon látszott meg a pályán.

Olyannyira nem, hogy az elsõ félidõben egyedül Messinek volt egy veszélyesebb lövése a tizenhatoson belülrõl, ezen kívül pedig a Zaragoza tette próbára állandóan a Barca védelmét – és gyakran a szerencséjét is. A kép pedig a második játékrészben sem változott, hiába gondolta át Rijkaard a szisztémát, és cserélt Zambrotta beállításával 4-3-3-ra, a Zaragoza küzdõszellemét nem tudták átvenni a címvédõ játékosai. Ekkor ugyan már volt lehetõsége Decónak, Gudjohnsennek és Messinek is, gólt nem sikerült szerezni, sõt, tulajdonképpen annak is örülhetett Valdés, hogy csak egyszer kapitulált. Ez az 58. percben jött el, mikor D’Alessandro az alapvonal mellett húzott befelé a baloldalon, majd egy bokamozdulattal a berobbanó Diego Milito elé emelt. A támadó talán hozzáért a labdához egy kicsit, talán nem, de mindenképpen nagyon megzavarta a kimozduló Valdést, a labda pedig éles szögbõl a kapus alatt a hálóba csurgott.

A gól tehát kicsit szerencsés is volt, de a hazai siker egyáltalán nem Fortunának köszönhetõ, mert az innentõl jobban kitámadó Barca ellen nagyon szervezett kontratámadásokat vezetett Victor Fernández együttese. Frank Rijkaard is érezte természetesen, hogy csapata támadásait el kellene mozdítani a pálya középsõ területérõl, ahol lehetetlen volt kijátszani az akciókat, így minden cserével a széleket kívánta támogatni. Ronaldinhót visszaállította a baloldalra Gudjohnsen becserélésével, Zambrotta érkezett elõbb a bal, majd a jobb szélre, Gio pedig a baloldalra már a hajrához közelítve.

Ez sem volt azonban elég, a meglehetõsen szétszórtan futballozó vendégek egyértelmûen alulmaradtak a lelkesen és jól játszó aragóniaiak ellen, és csak vereségben részesülhettek. Rangadó volt, rangadói teljesítménnyel, rangadói eredménnyel…

Real Zaragoza-FC Barcelona: 1-0 (0-0)
Zaragoza, La Romareda
29.000 nézõ
Vezette: Medina Cantalejo

Real Zaragoza: César Sánchez; Diogo, Piqué, Gabriel Milito, Juanfran; Zapater, Celades (Movilla, 58′); Sergio García (Nery, 77′), Aimar (Lafita, 87′), D’Alessandro; és Diego Milito.

FC Barcelona: Valdés; Oleguer (Van Bronckhorst, 72′), Thuram, Puyol, Márquez (Zambrotta, 46′), Xavi, Iniesta, Deco, Giuly (Gudjohnsen, 66′), Messi és Ronaldinho.

Gólok: 1-0. 58′, Diego Milito.
Sárga lapok: Diogo, Zapater és Movilla, illetve, Messi, Xavi, Deco, Iniesta, Zambrotta és Ronaldinho.  

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Andrés D’Alessandro

A meccset marathoni futásnak fölfogó argentin középpályás nem csak gólpasszt adott, végig karmestere is volt a hazai támadásoknak, s nagy erénye volt, hogy szinte mindig meg lehetett játszani. Ez persze már a Barca védekezésének is köszönhetõ, s jelzésértékû, hiszen a túloldalon ennyire nyitott védekezés nem fordulhatott elõ.

A találkozó összefoglalója videón:

„