Rémisztõ teljesítmény, 1-0
A Barcelona tegnap esti, Mallorca ellen mutatott produkciója igen közel volt az értékelhetetlen kategóriához, miután a gránátvörös-kékek játékából minden olyan elem hiányzott, mellyel meccset lehet nyerni. Gyorsaság, pontosság, területnyitás nélkül teljesen természetes volt, hogy gólhelyzete sem nagyon lesz Eto’óéknak a roppant szervezett Mallorca ellenében, nem is volt, gyõzniük mégis sikerült. Hogy a meccset eldöntõ gólt óriási mázlinak, vagy a bajnok jól megérdemelt szerencséjének érdemes felfogni, tulajdonképpen mindegy, a Barca ugyanis eljutott odáig az idei szezonban, hogy már nem is érdemes foglalkoznia a játéka minõségével, így azzal sem, hogyan szerzi a pontjait.
A Mallorca elleni hazai meccs normális körülmények között könnyed hazai gyõzelmet ígérne, s nem lenne égbekiáltó tragédia, ha a Barcelona megszenved a lelkesen védekezõ ellenfelével szemben. Csakhogy mindezt legalább úgy kellett volna tenni, hogy legyen valamiféle koncepció a csapat játékában, mostanra viszont már hazai környezetben is csak a szerencsében bízhatott Frank Rijkaard legénysége, semmi másban. Fortuna roppant kegyes volt, kisegítette azokat a játékosokat, akik ezen a találkozón nem igazán szolgáltak rá a segítõ kézre – leszámítva az akarati tényezõt.
A Barcelona gyõzött, a bajnokság megnyerése szempontjából talán kulcsfontosságú három pontot szerzett, hála a Sevilla vereségének a Valenciától, és Real Madridénak, nagyrészt Turienzo Álvarez játékvezetõtõl. A valóságnak azonban megvan a szomorú oldala is, hogy objektívan nézve ettõl a Barcától már senki sem várhatja el a szemet gyönyörködtetõ játékot, a jelenlegi mélységbõl ugyanis nehéz lenne kikászálódnia. Át kell értékelni tehát a gárdával szemben támasztott elvárásokat, immár csak a három pontok számítanak, hogy végül címet védjenek Puyolék.
A Mallorca alapvetõen lehetett volna kellemetlenebb partner is Barca számára vasárnap este, mert a támadások lehetõségét szinte majdnem teljesen föladta a fehér mezes vendéggárda. A védekezésre így persze hatványozottan figyeltek Gregorio Manzano tanítványai, s a lassan, ötlettelenül játszó Barcelonának ez már éppen elég problémát jelentett. Kidolgozott támadásból a gránátvörös-kékek képtelenek voltak gólhelyzetbe kerülni az elsõ félidõben, és csak Márquez állt igazán közel a gólhoz, akinek egy szabadrúgás után sikerült a bal kapufára fejelnie a labdát. Helyzetek nagyságát tekintve még meg is nyerte a félidõt a vendégcsapat, mert Jonás révén a 29. percben elõbb helyzetet teremtett, majd Valdés buktatta a vendégjátékost, a játékvezetõ pedig tizenegyest ítélt. A büntetõt azonban a sértett Jonás gyengén és pontatlanul lõtte, Valdés tulajdonképpen könnyedén hárította az óriási mallorcai esélyt.
A második félidõ elején még bizakodott Frank Rijkaard, hogy csapata idõvel megembereli magát, hamar rá kellett azonban döbbennie, hogy erre hiába vár, és gyorsan elküldte melegíteni Xavit és Saviolát. A két aprótermetû futballista az 57. percben be is állt, s a 66. percben majdnem közösen megszerezte a Barca vezetõ gólját. Xavi lélegzetelállító indítással hozta helyzetbe a tizenhatoson belül jól elmozgó argentint, azonban Moyá kapus óriásit védett, köszönhetõen annak, hogy már nagyon közel állt a lövés pillanatában Saviolához.
Maradt tehát a 0-0, s alapvetõen nem változott a Barca játéka sem, mely ugyanúgy reménytelennek tûnt, mint korábban. Az egyetlen pozitívum, amit a játékosok nagy részérõl el lehetett mondani, hogy legalább küzdöttek a létfontosságú három pontért, ez azonban kevés erénynek tûnik hazai környezetben egy fontos találkozón. A 73. percben ismét közel állt a gólhoz a katalóniai tizenegy, ekkor Eto’o maradt le Van Bronckhorst lapos középreadásáról a kaputól néhány méterre, pedig ekkor már igazán szorult a hurok a hazaiak nyakán. Fortuna istennõ azonban mentségére sietett a szenvedõ Barcelonának, s a 89. percben egy igen szerencsés góllal ajándékozta meg Decóékat a szenvedéseikért. Xavi végezhetett el szabadrúgást a tizenhatoson kívülrõl, jobb oldalról, az alapvonaltól néhány méterre, s találta meg Márquez fejét, ami elindította a gólhoz vezetõ láncreakciót. A mexikói fejese levágódott a vendég védõrõl, éppen Saviola elé, aki estében kapura húzta a labdát, de csak a kapufát találta el, a kipattanó viszont Fernando Navarro lábára pattant, ahonnan végül a hálóba jutott.
Ezzel a góllal gyõzött a Barcelona hazai pályán a Mallorca ellen, s megerõsítette a vezetõ helyét a bajnokságban, négy ponttal van a Sevilla, öt egységgel a Real Madrid, hattal a Valencia elõtt.
FC Barcelona-RCD Mallorca: 1-0 (0-0)
Barcelona, Camp Nou
70.441 nézõ
Vezette: Ramírez Domínguez
FC Barcelona: Valdés; Zambrotta (Belletti, 81′), Puyol, Thuram (Xavi, 59′), Van Bronckhorst, Márquez, Deco, Iniesta, Giuly (Saviola, 59′), Messi és Eto’o.
Mallorca: Moyà; Héctor, Nunes, Ballesteros, Fernando Navarro; Jonás, Pereyra, Basinas, Varela, Ibagaza (Jankovic, 88′) és Arango (Víctor, 74′).
Gól: 1-0, 89′: Fernando Navarro, (öngól).
Sárga lap: Valdés (30′), Fernando Navarro (31′) és Ballesteros (45+1′).
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Victor Valdés
Nem igazán próbálták felülmúlni egymást tegnap este a Barcelona játékosai, akik közül a csereként beállt Saviolát és Xavit lehet dicsérni, mert jelentõsen hozzájárultak a gyõztes játék szerencsés alakulásához, illetve, hogy még egy helyzetet teremtettek. Az egyedüli játékos azonban, aki nem kritizálható a csapat gyenge játékáért az Victor Valdés, aki ugyan csinált egy tizenegyest, de ki is védte azt, ezen kívül pedig igyekezett nem elmerevedni teljesen a háló elõtt.
A találkozó összegfoglalója videón:
„
