Hisz a csapat esélyeiben

Frank Rijkaard vezetõedzõ egyrészrõl támogatta csapatát a Betis ellen elért döntetlen után, mely komoly kudarcnak tekinthetõ, de arra is utalt, hogy a játékosok „elveszítették a büszkeségüket”.

„Játszhatsz döntetlent, nyerhetsz vagy veszíthetsz, de a büszkeségedet nem veszítheted el” – fogalmazott Rijkaard, de a további kritikus mondatokkal meglehetõsen csínján bánt, s láthatóan nem kívánt elpártolni a játékosai mellõl. Mi több, ezt szóban is megerõsítette a tréner, mivel hozzátette: direkt maradt a játékosok mellett a pályán, hogy csak velük együtt távozzon csak az öltözõbe.

„A Betis gólja a koncentrációnk hiányából történt. Egyszerûen ott kellett volna maradni a labda mellett, de volt egy sárga lap, õk meg gyorsan elvégezték… Egy nagyon fontos apró momentum volt, s egy nagy veszteség számunkra” – beszélt csapata pontvesztésének történetérõl a hollandus, aki elejtette, hogy erõnléti problémák is közrejátszhattak a gárda tehetetlenségében.

„Hiányzott a játékunkból valamiféle erõ, mellyel eldönthettük volna a küzdelmet, a meccs pedig egy aprósággal alakult döntetlenre” – vélte a korábbi játékos, aki szerint a bajnoki címet nem veszítette el ezzel a nem várt döntetlennel a Barca, és „maradtak lehetõségei”.

„Mindannyian csalódottak vagyunk, mindenkinek fáj az eredmény. Együtt kell ünnepelni a szép dolgokat, de meg kell legyen a plusz motiváció, hogy elõrelépjünk. Az öltözõben nagyon csalódott arcokat láttam, mikor lejöttünk a pályáról, de leszögeztük, maradtak még mérkõzések. Puyol így mondta. Nem horgaszthatjuk le a fejünket, ez egy csalódás, de elõre kell néznünk büszkeséggel” – vélte Rijkaard.

Érdekesség továbbá, hogy Rijkaard szerint csapata jóval nagyobb elszántsággal játszott, mint múlt csütörtökön a Getafe ellen, más kérdés, hogy ez nem volt elegendõ a gyõzelemre. „A kupában olyan képet hagytunk magunk után, melyet nem szerettünk volna, de ma nem. Ma dolgoztunk, jó mentalitással, szenvedtünk. Igaz, a második félidõben nem játszottunk jól, de ez nem olyan volt, mint a kupában. Nem volt elegendõ, de továbbra is hinnünk kell önmagunkban” – próbált reményteljes hangot megütni a vezetõedzõ, de erõsen megkérdõjelezhetõ, hogy a közönség hisz-e, a talán látható, talán nem látható elszántságban.