Semmit sem érõ diadal

A Real Madrid a bajnok

Nem született meglepetés a Primera Division utolsó fordulójában, a Real Madrid nem engedte kiénekelni a sajtot a szájából, 3-1-re gyõzött a Mallorca ellen hazai pályán, még ha meg is kellett szenvednie ezért. Mindeközben a Barcelona alaposan megverte a már biztos kiesõ Násticot, a végeredmény 1-5, de ez a gólzápor semmit sem ért végül, a Barca ha csak rosszabb egymás elleni eredményével is, de elveszítette a bajnoki címet, nem tudta megvédeni tavalyi elsõségét.

A Real Madridnak kijár a gratuláció, mert sokszor bizonyította, hogy a Barcelonánál jobban akarja a gyõzelmet, s elsõsorban ezért gyõzedelmeskedett végül, egy olyan Barca ellen, mely legalább annyi döfést vitt be saját magának idén, mint ellenfeleinek. Ezen természetesen el kell gondolkodni majd a nyáron, meg kell találni a helyes választ arra, miért nem tudott egy jelentõsebb trófeát sem nyerni a világ tán legerõsebb játékoskerete.

A Nástic számára maximum arról szólt ez a meccs, hogy ne búcsúzzanak nagyon csúnyán az élvonaltól, ezt azonban nem tudták elérni végül, maximum az egyetlen becsületgóljuk szépített valamit az összképen. A Barcelona a meccsen végig dominált, alig engedett lehetõségeket a hazaiaknak, és szerzett öt gólt, ami egyébként nem volt gyakori tõle ebben az idényben. Az elsõ gólt az igen ritkán eredményes Carles Puyol szerezte közelrõl a 20. percben, a találatot megelõzõ támadás pedig gyönyörû volt Deco és Messi háromszög kialakítása révén. A második gólban már egyedüli kivitelezõként vett rész Leo Messi, aki ismét csapata tán legjobbja volt, s a 34. percben nagy gólt lõtt ballal, a tizenhatoson kívülrõl a hosszú sarokba.

Nem kellett sokat várni a harmadik találatra sem, melyet Ronaldinho lõtt szabadrúgásból a 37. percben, és bár a lövése nem volt rossz, Rubén Perez tehetett volna arról, hogy a labda szögletre pattanjon, ám végül csak a hálóba segítette a labdát.

A második félidõben nem volt jelentõsebb változás a játék képében már talán a játékosok is fél füllel a rádióközvetítést hallgatták, hogy mi történik Madridban. Mindeközben azért egy újabb Messi gólnak tapsolhatott a publikum, mely igen zavaros körülmények között, végül körülbelül 30 centiméterrõl esett, természetesen üres kapura.

Majd egy idõben a Madrid vezetõ góljával a Mallorca ellen, a Nástic egy saját gól formájában tette tartalmasabbá a gránátvörös-kék játékosok fájdalmát, melyet Grahn szerzett egy jobb oldali beadást követõen. Még egy Zambrotta gólra futotta a Barcelona erejébõl a hajrá pillanataiban, a szélsõ ügyesen lépett ki leshatáron, s mivel mindenki más habozott, õ kihasználta a helyzetét, szépen lõtt a jobb sarokba az ámuldozó védõk mellett. Örülni azonban már nem tudott ennek, a Barca csak a becsületéért gyõzött végül Tarragonában, a bajnoki címét korábban már számtalanszor megnyerhette volna, nem tette. A 38. fordulóban pedig nem osztottak lapot Decóéknak, melyért minden Barca játékos elsõsorban saját maga számára tehet szemrehányást.

A bajnoki cím a Real Madridé, a fõvárosiaknak gratulálni kell, mert nagy mélységekbõl álltak föl az idény közben, egységesebbek voltak, mint a Barcelona, motiváltabbak voltak, mint a Barcelona. Ezt a – futballt tekintve kevésbé csillogó – bajnokságot pedig elsõsorban ez döntötte el…

Gimnastic de Tarragona-FC Barcelona: 1-5 (0-3)
Tarragona, Nou Estadi
14.600 nézõ
Vezette: Undiano Mallenco

Nástic: Rubén Pérez; Calvo, Navas, Matellán, Marco; Generelo (Pinilla, 56′), Chabaud, Morales (Merino, 71′); Irurzun, Cuéllar (Grahn, 63′) és Portillo

FC Barcelona: Valdés; Zambrotta, Puyol, Thuram (Oleguer, 72′), Gio; Iniesta, Deco (Motta, 71′), Xavi; Messi (Ezquerro, 81′), Eto’o és Ronaldinho

Gólok: 0-1, Puyol (20′), 0-2, Messi (34′), 0-3, Ronaldinho (37′), 0-4, Messi (50′), 1-4, Grahn (82′), 1-5, Zambrotta (90′).
Sárga lap: Navas (41′)

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Lionel Messi

Ebben a helyzetben alighanem a legkisebb jelentõsége sincs annak, hogy ki volt a legjobb a Barcelonában a Nástic ellen, ám mindenképpen jelzésértékû, hogy Lionel Messi már sorozatban nyeri el ezt az apró elismerést, mely a társai gyengeségét, vagy éppen az õ erejét bizonyítja.