Gondolatok a buktatókról

A radikális változtatások ugyan elmaradni látszódnak, de a vezetõség felébredt Csipkerózsika-álmából. A koncentráció, a Barcelonára mindig jellemzõ látványos játék és az eredmények elmaradása miatt a hiányposztokra minõségi játékosok érkeztek a nyár folyamán, akik – a B csapat kötelékébõl a nagyokhoz irányított két tehetséggel együtt – nemcsak alternatívaként szolgálnak, hanem minden bizonnyal fejtörést is okozhatnak majd Frank Rijkaard vezetõedzõ számára. Hogy miért?

A két évvel korábbi, verhetetlennek tûnõ, ugyanakkor a szép játékot is elõtérbe helyezõ csapat a tavalyi évben a minõségi javulás (Thuram, Zambrotta) ellenére sokszor motiválatlansággal küzdött, így a katalán vezetés a nyári erõsítések, a sikeréhség felélesztése mellett tette le a voksát. Txiki a „gyenge láncszemek” helyére újakat szerzõdtetett, így a jövõben nem is igazán beszélhetünk hiányposztokról. Legalábbis a nevek, az elõzetes teljesítményük és az elõidényben mutatott produkciójuk alapján mindenképpen erre a következtetésre juthatunk. Csakhogy a nagy nevek önmagukban még nem jelentenek garanciát semmire, az egyéniségeket – mint egy jó tésztát – homogén egésszé kell gyúrni. Ráadásul a Barcának saját magán kívül (amely talán a legnagyobb dió lesz) még 19 vetélytárssal is farkasszemet kell néznie a 2007/08-as idény során…

A csapattá kovácsolás ugyan nem ígérkezik áthidalhatatlan feladatnak, hiszen az öltözõben a holland tréner jó pedagógiai érzékének is köszönhetõen állandó jó hangulat uralkodik, de az érkezõkkel együtt immáron szinte kezelhetetlen mértéket ölt a keret labdarúgóinak száma. A gárda nagycsapatához jelenleg 26 játékos (kilenc támadó, hét középpályás, 8 védõ és két kapus) tartozik! Ez a szám még akkor is túlságosan magasnak tûnik, ha azokat a futballistákat nem vesszük számba, akiknek minden valószínûség szerint nincs maradása. Ezquerro, Maxi, Motta és esetleg Gudjohnsen távozása esetén is még minden összecsapáson négyen-öten a lelátóra kényszerülhetnek, holott szinte bármelyik más csapatban akár rendszeresen kezdõként is szerephez juthatnának. A lehetõség hiányában frusztrált játékosok nyilvánvalóan nem tesznek majd jót a csapatmorálnak. Fõleg, ha nehezen kezelhetõ (pl. Eto’o), esetleg korábban állandó kezdõ (Pl. Deco, Ronaldinho) labdarúgó kerülne hosszabb-rövidebb idõre a partvonalon kívülre…

Az eddigi elõkészületi mérkõzéseken a jól megszokott hadrendben léptek pályára Ronaldinhóék. A Copán részt vevõ, ezért az alapozáshoz késõbb csatlakozó Messivel azonban Rijkaard megkísérelheti a „fantasztikus négyes” pályára küldését is. A felállás módosítása pedig a szintén telített középpálya elõl szívná el a játékperceket. Ily módon a kötelezõ védekezõ mentalitású középpályás mellett csak egy kreatív játékosnak marad helye a pálya középsõ részén. Nem is csoda, hogy Decót ismét szóba hozták a Chelsea-vel…

Az állandó lehetõség hiányában Eto’óék nem, vagy csak sokkal nagyobb áldozatok árán érhetik el csúcsformájukat, mivel nem garantált, hogy két egymást követõ meccsen pályára lépnek, és ha igen, akkor ugyanazokkal a társakkal és ugyanabban a szisztémában. Nehezebben lendülnek majd játékba, és az esetleges rossz formájuk miatt az egészséges versenyhelyzet átcsaphat széthúzásba. Ez az ördögi kör pedig egy egész év munkáját pecsételheti meg…

Az elõzõekhez nem közvetlenül kapcsolódó, mégis jelentõs, megoldandó feladatot jelent a holland edzõnek a klikkesedés problémaköre: a hirtelen megnõtt francia ajkú játékosok és a többiek közötti csoportosulás is a sikeres idény útjába állíthat akadályt. Kisebb ugyan a valószínûsége, mint a korábban felsoroltaknak, mégsem lehet egy vállrándítással elintézni, és csak úgy félresöpörni. Elég, ha csak a Louis Van Gaal vezetõedzõi munkálkodása alatti „holland különítményre” gondolunk, igaz, ennyire szélsõséges esettel jelen esetben nem kell számolni.

Az éremnek két oldala van. Az igazolásokból akkor lesznek erõsítések, ha ezeket a komplex problémákat sikerül orvosolnia Frank Rijkaardnak. Mindenesetre olybá tûnik, hogy nagyban megkönnyítené saját munkáját a szakmai stáb, ha megfelelõ ajánlat esetén néhány játékostól fájdalmas búcsút venne…

Az mindenesetre leszögezhetõ, hogy pályafutása talán legnagyobb kihívása elõtt áll a holland, hiszen ebben az idényben tényleg minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy minden porondon helyt álljon a gárda. Itt a lehetõség, hogy véglegesen elhallgattassa a kritikusait, és megmutassa, nem hiába kapta õ 2003-ban Joan Laportától a karmesteri pálcát.

Írta: grecki