Az interjú befejezõ része

A Ferran Soriano gazdasági alelnökkel készült interjú utolsó részében a sportvezetõnek elsõsorban azokat a kérdéseket tették fel, melyek abszolút az õ hatáskörébe tartoznak, tehát a pénzügyek kerültek elõtérbe. Ezen kívül azonban szóba került az alelnök esetleges kandidálása is a következõ elnökválasztásokra.

A bemutatott pénzügyi adatok tükrében mondhatjuk, hogy a Barcelona egy gazdaságilag kiváló idõszakot él meg?

Megerõsíthetem, hogy a klub, köszönhetõen minden alkalmazottja munkájának, illetve a teljes igazgatótanácsnak, egy figyelemreméltó pénzügyi modellel, s megállíthatatlan fejlõdéssel bír.

Megállíthatatlant mondott?

A klub évi 25-40 millió euróval lép elõre évente, növeli a bevételeit. Ezért persze még nem fogunk visszavenni a koncentrációnkból, mivel a versenyhelyzet nagyon nagy.

Hol van a fenyegetés?

Az angol piacon, ahol két billió euró mozog évente, míg a spanyolon csak egy. De akárhogy is van, nekünk, a Barcának, illetve a Madridnak van a legnagyobb bevétele pillanatnyilag a világon. A Barca 290 milliót ért el idén, a Chelsea 220 milliót. Nekünk az a kötelezettségünk, hogy készen álljunk arra a helyzetre, ha holnap föltûnne öt Abramovics, s ölné a pénzét a csapatába, nem is törõdve a veszteségeivel.

És készen állnak erre?

Igen. Gondoljanak bele abba, hogy 2008-tól életbe lép a futballvilág két talán legjelentõsebb szerzõdése napjainkig. A Mediapro televíziós vállalkozással, illetve a Nike sportszergyártóval kötött kontraktusokra gondolok.

Hogy áll a klub adóssága?

Egy 92.5 millió eurós szindikátusi kölcsönt kértünk, mikor elkezdtük irányítani a klubot, s ez a hitel ma már csak 39 millió euró. A következõ idényben leszorítjuk 26 millióra, 13 millióval kevesebbre, s ez csak a négy százaléka a bevételeinknek. Így mielõtt lejárna a második mandátumunk, a Barcelonának ilyen tekintetben nem lesz tartozása.

Mennyibe fog kerülni a Camp Nounak és környezetének a felújítása?

Nehéz pontosan megmondani, de biztos, hogy 300 millió eurón felüli a terv megvalósítása.

S ha területértékesítési ügyeskedéssel vádolják Önöket?

A mi terveinkben nincs semmi hasonlatos ahhoz, amit tett a Madrid, vagy csinálni fog az Atlético. A megegyezés, amit a hatóságokkal kötünk, arról szól, hogy minden építkezést a Miniestadi mögött fekvõ területek eladásával fedezünk. A Barca egy euróval sem fog gazdagodni, minden pénzt a felújításba, az új Palauba fogunk fektetni. Az egész város számára értékes lesz az eredmény.

Nem beszéltünk a sociókról, a szurkolókról. Mit hallott a vezetés tõlük?

Nagy csalódás érte õket, mint minket is az elveszített trófeák miatt, de ugyanakkor nagyvonalúan viselték ezt, s reménykednek a jobb folytatásban. A közönség hitelt adott a jelenlegi vezetésnek és a jelenlegi csapatnak, mert igazán úgy érzik, hogy ez az õ klubjuk. Figyelembe kell venni, hogy ez a projekt az õ projektjük, mert kétszer választották meg, hogy képviseljük õket.

A klub környezetében sokan mondják igen határozottan, hogy ön készen áll arra, hogy a Barca következõ elnöke legyen…

Nézzék! Errõl beszélni nagyon rossz ötlet. Még van három év a következõ választásokig.

Egyszer azért csak beszélni kell róla…

Egyedül azzal foglalkozom, mint a munkatársaim is a vezetésben, irányítani kell a klubot, továbbra is csapatban, mint eddig. Nagyon sok feladat áll elõttünk, s nem koncentrálhatunk más dolgokra egy pillanatra sem. Nagy butaság volna.

Legyen õszinte! Szeretne a jövõben klubelnök lenni?

Nem fogok segíteni abban, hogy fölhevítsek, vagy alapot adjak egy vitához, mely a legkevésbé sem érdekel. Mondjanak, amit akarnak.

Azt is mondják, hogy már egy kommunikációs csapat áll Ön mögött…

Ez egy jó nagy hazugság. A személyes céljaimat teljesen titokban tartom. Akiknek vannak olyan céljaik, ambícióik, hogy elnöknek jelöltetik magukat, maguknak kell errõl nyilatkozniuk. Jogukban áll. Nekünk, akik a klubon belül vagyunk pillanatnyilag, nincs ilyen jogunk.