Névadó nélkül maradt stadion
Szeptember 24-én lesz ötven éves a Camp Nou, ebbõl az alkalomból pedig ismét fölfedünk egy részletet a stadion múltjából. Ez egészen a pálya megépítésének az ötletétõl, valamint a tervek készítésétõl ered, hiszen az elnevezésrõl van szó. Spanyolországban hagyománynak számít, hogy a stadionoknak mindig van egy névadó személyisége, aki általában az adott klub elnöke is volt, valamint kivételesen sokat tett az egyesületért.
A stadion egy terve az ötvenes évek elejérõl. Nem volt kérdés az elnevezés… Kép: FC Barcelona
Vicente Calderón, Santiago Bernabéu, Lluís Sitjar, Ramón Sánchez Pizjuán… Õk mind-mind klubelnökök voltak, ki itt, ki ott, s jogosan teheti föl a kérdést az érdeklõdõ: Egy olyan nagy, gazdag történelmû klubnál, mint a Barcelona, miért nem nevezték el a stadiont valakirõl? A válasz egyszerûnek tûnhet majd, ám mindenekelõtt fontos kiemelni, hogy a szándék mindvégig megvolt a szurkolókban és a vezetõségben is. A sociók 1950-ben adták áldásukat az új stadion, a késõbbi Camp Nou megépítésére, s akkoriban közöttük, a további rajongók között biztos volt, hogy az új stadiont a klub alapítójáról, Joan Gamperrõl nevezik el. Mi több, még a lapokban is csak ezzel a lehetõséggel számoltak. Akkor már több mint húsz éve halott volt a svájci származású, ám késõbb teljesen katalánná fogadott korábbi elnök, tehát elegendõ idõ is eltelt ahhoz, hogy ilyen megtiszteltetésben részesítsék. Érdekesség, hogy még egyes lapok is róla nevezték el elõre az új stadiont, bár errõl akkor még nem volt hivatalos döntés. A ‘Vida Deportiva’ sportfolyóirat 1950-tõl kezdve folyamatosan, még 1957-ben, tehát az átadás évében is Joan Gamperre keresztelte el a pályát, ami azt jelzi, hogy a kívülálló közönség körében tény volt, hogy ki lesz a névadó, ha végre befejezõdik az építkezés.
Más kérdés azonban, hogy hivatalos iratokon nem jelent meg az Estadio Joan Gamper név, bár ennek az is lehetett az oka, hogy nem volt eldöntött a téma. Ezt az információt tanúsítja az alapkõletételre invitáló plakát is, mely 1954. márciusi. 1950-ben, az akkori elnök, Agustí Montal i Galobart éppen az említett Vida Deportivának adott interjút, melyben két nevet vetett föl az építendõ aréna kapcsán: „Az új Les Corts vagy az Estadio Joan Gamper.” A késõbbi elnök, Francesc Miró-Sans is általánosan Joan Gamperrõl nevezte meg a stadiont.
Hivatalos formában azonban soha nem tûnt fel ez az elnevezés, és végül a stadion neve Camp Nou lett, azaz a nem túl fantáziadús „új pálya”. Az már más kérdés, hogy az évtizedek alatt az eredeti jelentését teljesen elvesztette a szókapcsolat, s a Camp Nou név azonosult a stadionnal. De miért alakult így, s miért nem Gamperrõl nevezték el a stadiont? Nos ebben egyértelmûen és világosan a Franco diktatúra volt a hibás, mely nem engedte, hogy az alapító legyen a névadó. Gamper egyrészt külföldi volt a francói önkényuralmi rendszer szemében, ráadásul a katalán öntudat mintaként szolgáló alakja is egyben. Erre már csak „rátett egy lapáttal”, hogy erõteljesen liberális gondolkodású volt, ami soha nem elõnyös egy diktatúra szemszögébõl, valamint protestáns vallású, ami jókora szégyenfoltnak számított a nagyrészt katolikus Spanyolországban. 1957-ben Francesc Miró-Sans elnök is egyre ritkábban nevezte Gamperrõl az új stadiont, míg végül nem is ez lett az elnevezés. Hivatalos, leíró formában a pálya az ‘Estadio del Club de Fútbol Barcelona’ nevet kapta, míg röviden, katalánul a ‘Camp Nou’-t.
Ez a név azonban – mint korábban írtam – idõvel azonosult a stadionnal, s mikor 2001-ben a sociókat megkérdezték, hogy mi legyen a továbbiakban a stadion neve, a többség már nem kívánt változtatni, s hivatalossá tette a Camp Nout.
Az anyag az Eurobarca.hu szellemi terméke. Bárminemû újraközlése szigorúan tilos az Eurobarca írásbeli engedélye nélkül!
