Csak 2010-ig számol

A katalán ‘Sport’ Joan Laportával készített interjújának elsõ felében szó esett a labdarúgócsapat ügyeirõl, a második részben azonban teljesen más jellegû témák kerültek terítékre. Így a klub általánosabb, hosszabb távú tervei, s magának az elnöknek az elõre tekintõ gondolatai.

Beszéljünk a jövõ terveirõl! Az egyik legfontosabb a Camp Nou felújítása lesz.

Az a célunk, hogy egy kényelmesebb, biztonságosabb, több funkcióval ellátott, jobb stadiont alkossunk, és biztos vagyok benne, hogy egy igazi építészeti gyöngyszem lesz, ami megelõzi majd a korát. Remélem, hogy a város egyik szimbóluma lesz.

Mennyi pénzt emészthetnek fel a munkák?

Még nem készült költségvetés, de a pénzt a Miniestadi és területeinek eladásából fogjuk elõteremteni. Ebbõl kell kifizetni a stadion felújítását és az új Palau Blaugranát.

Hogyan értékelné a Nike-kal kötött új szerzõdést, mely 2018-ig tart, s melyet a közgyûlésen elfogadtak?

A közgyûlésen nagyon felelõsségteljes döntést hoztak, s nagyon hálás vagyok ezért. Ez egy történelmi szerzõdés, a legjobb sportszergyártóval kötött kontraktus jelenleg a világon, s ez komoly garanciákat tartogat számunkra. A tárgyalások folyamán külön figyelmet fordítottak arra, amit a Barca képvisel, arra, hogy több mint egy klubként pozícionáljanak minket a világban. A szerzõdés mellett tehát megvan bennük az akarat, hogy együtt dolgozzunk, így ez nem csupán egy aláírt papír.

A mezeken látható Unicef felirat megmarad. Ebbõl lesz valamilyen bevétele a klubnak, vagy továbbra is csak azt szolgálja, hogy a leginkább szolidáris klubként mutassa be a Barcát a világnak.

Amit ezzel a szerzõdéssel remélünk, az a szolidaritás jele, s hogy mutassa a világ felé: olyan klub vagyunk, mely igyekszik segíteni a legnehezebb körülmények között élõkön, akik gyerekek. Ezt fogjuk tenni Katalóniában, s az egész világon. Ez a szerzõdés elismertséget ad a Barcának, s közvetetten anyagi megtérülést is. Erre az elsõ példa a Nike-kal kötött szerzõdés. Mi a szociális-marketing területén abszolút úttörõk vagyunk.

Túljutottunk az ön elnöki mandátumának a felén. Hogyan értékelné a négy évét a klub élén? Mi volt a legrosszabb, s mi volt a legjobb?

Annyira tele vagyok tervekkel, s vágyakkal, energiával a jövõre tekintettel, hogy nem tudom igazán mélységében elemezni a múltat. A múltból természetszerûleg leginkább a sportbeli sikerek maradnak meg, de jelentõs a pénzügyi fejlõdés, a sociók és szurkolók számának emelkedése az egész világon. A „Több mint egy klub az egész világon” terv az egyik legjobb döntés volt. De persze nagyon sok szép emlékem van még a múltból: Ronaldinho bemutatása, az elsõ bajnoki cím megnyerése, az emberek öröme Saint-Dennisben, Henry leigazolása… Szintén örömteli emlékeim vannak a játékosokról, s személyesen egy öröm, hogy megfelelõ döntés volt Rijkaard szerzõdtetése, hogy vezesse a csapatot. A csalódásokra nem szívesen emlékszem, de persze nincsenek elfelejtve. De ahogy az igazgatótanács tagjai, úgy én is az ötödik nyaramat fejeztem be vakáció nélkül, s továbbra is megvan bennünk a sikeréhség, s hisszük, hogy megéri az erõfeszítés.

Olyan volt eddig az elnöki idõszak ahogyan várta?

Általában véve igen, de persze történtek váratlan események. De természetesen továbbra is nagyon erõsnek érzem magam ahhoz, hogy folytassam a klub élén.

A terveiben egészen 2010-ig tekint elõre, vagy csak idényrõl idényre?

Alapvetõen szezonról szezonra, de természetesen szem elõtt tartom a mandátumom végét is. Léteznek a rövid távú tervek, de vannak egészen hosszú távúak is a klub számára, amit bizonyít a Nike-kal kötött szerzõdés is, ami 2018-ig szól. S hisszük, hogy ez jó a klub számára. Ez a projekt tehát, amit irányítunk, sokkal tovább is mûködhet, mint amíg a mandátumom tart, s védeni is fogom a terveket.

Elgondolkozott már azon, hogy tovább is folytathatná, mint 2010?

Nem. Tudom, hogy létezik egy sporttörvény, ami szerint megoldható lenne a folytatásom, de tiszteletben tartom a klub alapszabályát, ami világosan megmondja: csak két mandátumot tölthet ki egy személy az elnöki székben.

Van Önnek már egy kijelölt örököse az igazgatótanácsban, vagy ennek a folyamatnak egy természetes dolognak kell lennie?

Természetesnek kell lennie az igazgatótanácson belül, mert ellenkezõ esetben kellemetlen helyzetbe hoznám azt a valakit, akit választottam.

De ez a valaki, feltételezem, minden segítséget megkapna Öntõl…

Természetesen minden segítséget megkap majd tõlem, mert az igazgatótanácson belül több megfelelõ ember is van arra, hogy vezesse a klubot, hogy a Barca elnöke legyen.

S amikor már nem a Barca elnöke lesz, ki lesz Joan Laporta?

Az, aki azelõtt voltam, mielõtt elnök lettem. Egy culé, egy katalán, családapa, ügyvéd, aki szereti élni az életet, bár ezt ezekben az években is fönntartottam. De persze biztos vagyok benne, hogy lesz változás is, más dolgok, mert nagyon életerõs ember vagyok. Van egy ideológiám, egy világlátásom, szeretek részt venni a közösségi dolgokban, ezzel kapcsolatban kifejteni a véleményemet… Hiszen nem csak a jelen társadalmára gondolok, hanem a jövõére is, amiben már a fiaink fognak élni. Biztos, hogy lesz tehát valami új is az eddigi tevékenységeim mellett.

Volna kedve esetleg egy politikai karrierhez?

Nem gondolkozom semmilyen konkrét dologban. Engem érdekel a politika, de nem általános profi szinten, hanem mint egy városi embert. Így érdekelnek az élet szociális kérdései, amiben szívesen részt vennék. Dolgoznék azon, hogy javítsuk a társadalom helyzetét, melyben élünk.