Ötlet, biztonság a középpályán
Méltatlanul visszafogott reakciót váltott ki az újságírók tollából a rendre jól futballozó Andrés Iniesta és Yaya Touré teljesítménye az elmúlt hetekben-hónapokban. Lionel Messi sziporkázása, Ronaldinho látványos formahanyatlása, Frank Rijkaard szakavatottságának jogos vagy jogtalan (mindenki döntse el maga) megkérdõjelezése, valamint az átigazolási pletykák folyamatos megjelenése szolgáltatta újra és újra a címlapsztorikat.
Érthetõ, de talán mégis helytelen ez a „szûklátókörûség”, fõleg a soron következõ szuperrangadó kapujában. Mégiscsak jobban esik az embernek a jót beismerni, mint a rosszat felhánytorgatni. Így némi önkritikát is gyakorolva, ezúttal pozitívabb kicsengésû írással adóznék a középpálya két meghatározó játékosának produkciója elõtt. Annál is inkább, mivel az elmúlt szezon végén fõleg az ezen a területen jelentkezõ hiányosságok miatt maradt el a pezsgõzés Barcelonában…
Joker. Elõszeretettel találkozhatunk ezzel a kifejezéssel a német nyelvterületek szakzsargonjában. Azokra a játékosokra szokták ezt a titulust aggatni, akik csereként beállva elsõsorban góljukkal, másrészt lendületükkel, gólpasszukkal képesek a csapatuk javára eldönteni a találkozók végkimenetelét. Iniestáról ez a tulajdonság mindenképpen elmondható, hiszen a Rijkaard-éra elsõ bajnoki címének elnyerésekor számtalanszor bebizonyította, hogy a kispadról beállva is lehet fõszereplõvé válni. Abban az idényben senki nem lépett nála többször pályára bajnoki mérkõzésen a gránátvörös-kékeknél, szám szerint 37-szer, amelyek közül csupán tízszer volt tagja a kezdõcsapatnak. Azóta ugyan alapemberré avanzsált, de a mai napig képes a lendületes játékával megadni a szükséges pluszt, ha a kispadról kénytelen beszállni.
Joker. A kártyajátékokból jól ismert univerzális lap, amelyet mindenhol, minden körülmények között fel lehet használni saját belátásunk szerint. Ez a nagyfokú sokoldalúság ugyancsak megfigyelhetõ a Barca nyolcasánál, hiszen a középpálya minden pozícióján át a szélsõ támadó posztig bezárólag mindenhol megállja a helyét. Sõt, a szükség azt is megkívánta már, hogy szélsõhátvédként lépjen pályára! Hasonlóan sokrétû játékosa a Barcának az elmúlt tíz évben csupán Philip Cocu volt, aki a 90-es évek végén egyre népesebb – éppen ezért nem túl nagy népszerûségnek örvendõ – holland különítmény tagjaként egészen csapatkapitányi tisztségig vitte…
Nem elsõsorban technikai virtuozitásával, sokkal inkább váratlan lefordulásaival, megiramodásaival, pontos átadásaival és nem utolsó sorban góljaival klubja egyik mozgatórugójává vált. Minden szituációban képes tökéletesen alkalmazkodni aktuális feladatára, fegyelmezettsége, munkamorálja és csapatjátéka példaértékû lehet minden barcelonai labdarúgó számára. Ebben az idényben Leo Messi mellett klubja egyértelmû vezéregyéniségévé nõtte ki magát. A számadatok is ezt támasztják alá, hiszen 16 forduló alatt mindössze egyszer szorult a cserepadra, és 1374 játékban töltött percével Xavit megelõzve az elsõ a mezõnyjátékosok között. Deco sérülésével és Ronaldinho kispadra számûzésével pedig nemcsak a középpályás védekezést, a labdák elosztását, hanem a végsõ átadásokat is egyértelmûen magára vállalta. A spanyol válogatottból mára kirobbanthatatlan középpályás tavalyi 50 mérkõzésen jegyzett nyolc találatát idén könnyedén felülmúlhatja: az idei mérlege 22 fellépésen 3 gól.
Iniesta remek szereplésében kétség kívül nagy szerepet játszik a középpálya oszlopa, Yaya Touré is. Az elefántcsontparti védekezõ középpályás adja meg ugyanis a hátteret a társak szabadabb támadójátékának kialakításához. A leigazolását követõen megjelent kérdõjelek mára egyértelmûen felkiáltójelekké egyenesedtek, és bátran kimondhatjuk, hogy Abidal mellett az év legjobb igazolása volt. Pontosan azt a labdaszerzõ-képességet jelenti a csapat számára, amelynek hiányában tavaly Valdesnek rendre kapitulálnia kellett egy-egy ellentámadás után. A megkaparintott labdákat ügyesen továbbítja, a támadásokba is gyakran bekapcsolódik, illetve nem egyszer látványos cselsorozatba kezd. Veszélyes távoli lövéseivel pedig megosztja az ellenfél védõfalát, így a társaknak is több helyet teremt a kiugrásra. Testi felépítésének köszönhetõen a Barca egyik korábbi betegségét is sikerül orvosolnia, fejjátékával ugyanis mind a saját, mind az ellenfél kapujának elõterében hatékony fegyver. Hiányát ez alatt a rövid idõ alatt is megérzi a Barca, a Villarreal elleni zakót és a Valladolid elleni pontosztozkodást is az õ távollétében volt kénytelen elkönyvelni Frank Rijkaard. „Csupán” úszóhártyákat kellene növesztenie ahhoz, hogy kijelenthessük azt a frázist, hogy õ az úr földön, vízen, levegõben is…
Egy szó, mint száz, amíg Iniesta a kreativitásért, addig Touré a stabilitásért felel a középpályán. Ott, ahol általában a szoros ütközetek eldõlnek. Most pedig egy ilyen következik, méghozzá a világ legnagyobb érdeklõdésével várt labdarúgó rangadója, az FC Barcelona és a Real Madrid csatája…
Írta: Grecki
