Sima vereség Madridban

Oda a megszerzett lendület, s egy idõre bizonyosan oda a remény is, hogy a Barcelona megnyerheti az idei bajnokságot. Bár jól kezdtek a katalánok az Atlético ellen idegenben, fokozatosan elvesztették a meccs fölött az uralmukat, számos hibát vétettek védekezésben, elképzeléstelenek voltak támadásban, s még a szerencse sem pártolt melléjük. A 4-2-es vereség elsõsorban lelkileg viselheti meg a Barcát, ráadásul sajnálatosan olyan hiányosságokat mutatott az együttes a meccs nagy részében, melyek miatt sokszor szenvedett a korábbiakban.

Frank Rijkaard érdekes húzásokkal készült a meccsre, s egészen biztosan nem váltak be ezek az elképzelések, hiszen nagyon hiányzott középpályáról Touré Yaya, ahol Edmílson teljesen súlytalannak bizonyult, a támadósorban pedig nem volt jelen Leo Messi, aki a kispadon kapott helyet. A meccset ezzel együtt jól kezdte a Barca, Zambrotta már a 4. percben lövéssel próbálta meglepni Abbiatit 20 méterrõl, és az elsõ percekben gyakran elõfordult, hogy a vendég katalánok beszorították kapujuk elõterébe a „colchonerókat”.

A 10. percben a vezetést is könnyen megszerezhette volna a Barcelona, Ronaldinho és Eto’o remek összjátéka után a kameruni leshatárról ugrott ki, s lõtte el a labdát Abbiati mellett is a kapuba, ám a játékvezetõ a partjelzõ intésére érvénytelenítette a találatot. A hazaiak elõször a 17. percben veszélyeztettek, Varela jobb oldali beadása után Agüero próbálkozhatott közelrõl, ami már jelezte: illik figyelni a kis argentin futballistára az este. A Barcelona játéka a meccs elsõ húsz percében még elegendõen gyors volt, jól gyûjtötték össze a középpályán a labdákat Xaivék, Ronaldinho és Eto’o pedig sokat és jól passzolt. A vezetést mégis egy olyan pillanatban szerezte a Barca, mikor nem tartotta nyomás alatt az Atlético kapuját egyáltalán: A 29. percben Xavi adott középre a jobb oldalról, Ronaldinho pedig gyönyörûen ollózott a jobb sarokba, Rivaldo egykori ollózós góljait idézve. Csodálatos gól, a probléma csak az volt, hogy jó folytatás nem követte az esetet.

A játék képe megváltozott, az Atlético magára talált a kezdeti ügyetlenkedése után, s elsõsorban Agüero révén egyre veszélyesebbé vált. A Barcelona legfõbb problémája az volt, hogy a középpályás védekezés könnyen átjátszhatóvá vált, az Atlético rendre lendületbõl vezette rá a labdát Puyolékra, akiknek sokszor ki is kellett lépniük a rendezett alakzatból, amit ki tudott használni az Atlético. A 35. percben Agüero egy ügyes csellel elküldte Militót, majd a lövése megpattant Puyol lábán, így a labda alaposan becsapta a másik irányba elindult Valdést, s a hálóba hullott.

Az Atlético ezzel még nem elégedett meg, s a rendre csúszásban lévõ vendég védelem újabb megingását is kihasználta a szünet elõtt három perccel. Agüero ekkor már elõkészítõként jeleskedett, bejátszotta a labdát Milito mögé, Maxi Rodriguez pedig ellõtte a labdát éles szögbõl a hosszú sarokba.

A szünetben nem cserélt Frank Rijkaard, csapata játékán pedig egyre jobban lehetett érezni a tanácstalanságot. Gólhelyzetet még távolról sem dolgoztak ki Ronaldinhóék, érkezett is Lionel Messi a halványan produkáló Henry helyett. Ezúttal azonban a kis argentin is teljesen észrevétlen maradt, nem javult a Barca játéka vele sem, az Atlético ráadásul egy könnyû síppal befújt tizenegyeshez jutott a 61. percben. Agüero került Puyol elé, a védõ kicsit hozzáért a csatárhoz hátulról, aki elõre esett, a játékvezetõ pedig büntetõt ítélt, melyet Forlán a hálóba lõtt.

A szépítés gyorsan, három perc múlva sikerülhetett volna, hiszen egy szöglet után Ronaldinho csúsztatott, Eto’o pedig a kapu torkából lõhetett szinte, ám Abbiati kiütötte a gyenge próbálkozást. Ezt a pontrúgást leszámítva semmi elképzelés nem volt a Barca játékában, a támadójáték sebessége visszasüllyedt arra a szintre, melyen az idény korábbi szakaszában volt.

A 71. percben ismét lenullázódott a Barca védelme, Puyol labdát vesztett, Milito elcsúszott, Agüero útja így sima volt a kapu felé, majd 16 méterrõl ki is lõtte a hosszú sarkot. A szépítés ekkor gyorsan sikerült, a 74. percben elõbb Gudjohnsen elõtt volt nagy lehetõség, majd Eto’o következhetett, aki a jobb sarokba lõtt tíz méterrõl, ám ez elsõsorban a hazai védelem megingásának volt köszönhetõ, a Barca játékában egyébként nem volt benne a gól.

A hajrá perceiben egyedül Eto’ót lehetett dicsérni, aki a lehetõségeihez képest sokat próbálkozott, s nem is állt messze a duplázástól, de ezzel együtt tény, hogy a pontszerzésre tulajdonképpen esélye sem volt ma a katalánoknak. A gyenge támadójátékhoz most a védelem betlije is hozzájárult, ami ebben az évben nem volt jellemzõ a Barcelonára.  Vereségével a csapat hátránya ismét öt pont a bajnokságban a Real Madriddal szemben, mely idegenben legyõzte a Recreativo Huelvát.

Atlético Madrid – FC Barcelona: 4-2 (2-1)
Madrid, Vicente Calderón
35.000 nézõ
Vezette: Fernández Borbálan

At. Madrid: Abbiati; Valera, Pablo, Perea, Antonio López; Maxi (Reyes m.84), Raúl García, Camacho (Santana 70′), Simao; Forlán és Agüero (Jurado 90′).

Barcelona: Valdés; Zambrotta, Puyol, Milito, Abidal; Iniesta, Edmilson (Gudjohnsen 65′), Xavi; Ronaldinho, Henry (Messi 56′) és Eto’o.

Gólok: Ronaldinho (29′), Agüero (35′), Maxi (42′), Forlán (62′ büntetõbõl), Agüero (71′), Eto’o (73′).

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Sergio Kun Agüero

A Barcelona gyenge védekezése ugyan alapvetõen megkönnyítette az Atlético játékosok dolgát, de Agüero ezzel együtt csodálatos napot fogott ki, s akár mesterhármast is szerezhetett volna, nagy része van csapata sima gyõzelmében.

Összefoglaló videó: