Ellentmondások és hatalmi harc
Már csak két nap van hátra a klub jelenlegi igazgatótanácsának munkáját minõsítõ, s annak jövõjérõl döntõ bizalmi szavazásig, de az arcvonalak élesebben kirajzolódnak, mint valaha, a nyilatkozatháború pedig egyre erõsebb és durvább. Joan Laporta az egyik oldalon, Oriol Giralt, a bizalmatlansági indítványt benyújtó ellenzõ, illetve Sandro Rosell korábbi és jelenlegi pártolói a másikon. Hogy kinek van igaza? Amennyire lehetõség volt rá, az Eurobarca megpróbált utánajárni…
Az elmúlt bõ egy napban nem akármilyen harc tört ki az oldalak között, mivel Joan Laporta és Johan Cruyff nyilatkozataira megérkezett a válasz az ellenzéktõl, s ahogy az ilyenkor szokásos, nem a legbarátságosabb formában.
Elsõ alkalommal Laporta szólalt meg, mikor a RAC-1 rádióállomásnak adott interjút, s amelyben volt két igen fontos kijelentése. Elõször is az, hogy megvádolta a múlt hét pénteken, hosszú hallgatás után megszólaló Sandro Rosellt, hogy az egész bizalmatlansági indítvány mögött õ áll, minden ami történt, az õ irányításával történt a háttérbõl. „Ez egy olyan csoport, mely már több éve együtt dolgozik. Õk ugyanazok, akik most kezdeményezték az indítványt, hogy új választásokat írjanak ki. Úgy értékelem, hogy akik az események mögött állnak, s próbálják ellehetetleníteni munkánkat, kritizálva minden döntésünket akkor is ha nyerünk, akkor is ha vesztünk, most végül a nyilvánosság elé léptek az eddigi sötétségbõl. Nem találtam a szavaikban egy másik, egy lehetséges alternatívát az irányítást tekintve” – mondta Laporta, ezen kívül pedig hangsúlyozta az Eurobarca által is közölt körülményt, hogy ha ideiglenes vezetõtestület kerül a klub élére, akkor befejezõdik a nyári bevásárlás, a keret átalakítása félbemarad, s a csapatnak ebben a formában kellene nekifutnia a következõ idénynek.
Erre reagált másnap, azaz csütörtökön Oriol Giralt, a bizalmatlansági indítványt korábban benyújtó pártoló tag, aki Joan Laportát „hazudósnak” minõsítette, s azzal vádolta, hogy „a világ legjobb csapatát tönkretette”, más kérdés, hogy azt nem említette meg, hogy ki volt az, aki azt a csapatot összeállította.
„Laporta tegnap este kétszer is hazudott. Egyrészt akkor, amikor azt mondta, hogy az ideiglenes vezetõtestület nem igazolhat, nem írhat alá játékos eladásokat és nem is vásárolhat játékosokat. Ez megdöbbentõ hazugság, mert ez a testület a rendszeres mûködést biztosítva erre is hivatott” – vélte Giralt, valamint visszautasította azt, hogy Sandro Rosell állna a háta mögött ebben a folyamatban.
Mindenkinek ugyanaz juthat eszébe ebben a pillanatban: akkor most ki mond igazat, és ki hazudik? Az Eurobarca utánajárt a kérdésnek, bár ezek után sem lehet teljesen biztos választ adni erre. Föllapozva a klub alapszabályát, és kikeresve annak a 30.4/c cikkelyét a következõt lehet olvasni további rendelkezések mellett.
- – „Az ideiglenes vezetõtestület ellátja az irányítás, az adminisztráció és a képviseleti tevékenységeket, amelyek az igazgatótanács kompetenciájába tartoznak, de a tevékenysége behatárolt a szükséges eseményekre, a klub normális mûködéséhez nélkülözhetetlen tevékenységekre, és a klub érdekeinek védelmére.” –
A klub jelenlegi alapszabályát a sociók fogadták el 2001. július 23-án a szokásos, éves pártoló tagsági gyûlésen, de arra alighanem senki nem gondolt, hogy ennek a cikkelynek, illetve a megfogalmazásnak ilyen nagy jelentõsége lehet.
A kérdés már csak az, hogy a rendelkezést hogyan kell értelmezni, mert a Mundo Deportivo által megkérdezett jogászok állítólag úgy vélekedtek, hogy az ideiglenes vezetésnek van lehetõsége igazolni, mert a „normális mûködés” kategóriába egy futballklub esetében beletartozik az átigazolások levezénylése is. Más kérdés, hogy a rendelkezés a normális mûködéshez nélkülözhetetlen (!) tevékenységrõl ír, ami közel sem ugyanazt jelenti, s ennek a kérdésnek a megítélése alighanem bármely bíró számára embert próbáló feladat lenne.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a szintén hasonló, demokratikus normák alapján mûködõ Atlético Madrid esetében már fölmerült ilyen helyzet az elmúlt években, s akkor az ideiglenes vezetés nem hajthatott végre átigazolásokat.
A nyilatkozatháború további szakaszában Joan Laporta válaszolt Giralt kijelentéseire, és tartotta a korábbi véleményét, azaz, hogy Giralt Rosell embere, illetve, hogy átigazolásokat csak a pártolók által megválasztott elnökség hajthat végre, ideiglenes vezetés nem. Ezen túl elmondta, nem akar válaszolni az olyan vádakra, hogy õ „hazudós” lenne, és kiemelte: „Szeretném, ha nagy részvétel lenne a szavazáson, és szeretném, ha a nemek gyõznének.”
Ismert, hogy Johan Cruyff a nemek mellett foglalt állást a napokban, amire válaszul Josep Maria Bartomeu, Sandro Rosell egyik pártfogója, vele együtt a klub elnökségi tagja 2003-tól 2005-ig, arra szólította fel a pártolókat, hogy a szavazással a Cruyff érának is vessenek véget. „A bizalmatlansági indítvány javára szavazni egyet jelent azzal, hogy véget vetünk a Cruyffizmusnak. Ha vasárnap megy Laporta, vele együtt megy Cruyff is, aki 2003 óta mindig ott volt mögötte. Cruyff befolyásolta a döntéseket, és sok esetben az igazgatótanács azért döntött így vagy úgy, mert Cruyff azt szorgalmazta. Ha vasárnap az igenek gyõznek, meg kell nyitnunk a Barcát új emberek felé” – mondta Bartomeu, aki bizonyosan helyet kapna Sandro Rosell következõ elnöki csapatában, s azon belül is elõkelõ posztot foglalna el.
A nyilatkozatoknak ezúton csak egy részét idéztük, de az összesített tartalom sem különbözõ, harc van a hatalomért minden eszközzel, ami csak a szereplõk rendelkezésére áll.
